Dicsérje az erőfeszítéseit, és koncentráljon arra, mi sikerült jól, vagy beszéljék át a válaszokat, amiket elrontott, hogy később ezeket jobban tudja?
A kutatások szerint az első, “sikerorientált” reakció gyakoribb az Egyesült Államokban, mint Kínában, ahol a szülők gyakrabban választják a “kudarcorientált” reakciót. A legújabb tanulmányok azt találták mindkét országban, hogy míg a sikerorientált reakció általában ösztönzi a pszichológiai jóllétet, de a tanulmányi sikereket nem feltétlenül, addig a kudarcorientált reakció hozzájárul a tanulmányi teljesítményhez, de a gyermek jóllétét tekintve ára van – írja a Research Digest.
Jun Wei, a kínai Tsinghua Egyetemről munkatársaival azt szerette volna megtudni, mi állhat a következő megfigyelések mögött: a különböző reakciók arra késztetik a gyerekeket, hogy különböző feltételezéseik legyenek arról, szüleik mit várnak tőlük – és ezeknek lehet-e az ellentétes hatása a jóllétükre?
A Developmental Psychology című folyóiratban megjelent új vizsgálatában a kutatócsapat néhány érdekes válaszról számolt be ezekben a kérdésekben.
A kutatók 447 amerikai gyermeket vontak be a tanulmányba az Egyesült Államok három iskolájából, és 439 gyermeket egy dél-kínai iskolából. A gyerekek ugyanabba az évfolyamba jártak, és átlagosan 13 évesek voltak a vizsgálat kezdetén. Először végeztek velük több előzetes felmérést, majd egy évvel később újabbakat.
Az egyik előzetes felmérés során a gyerekeket arra kérték, képzeljék el, hogy nagyon jól, majd azt, hogy nagyon rosszul sikerült egy dolgozatuk, és értékeljék, mit gondolnak, mennyire helyeznék előtérbe a szüleik azt, ami jól sikerült, vagy éppen a negatívumokat. (Negatívumok például: “A szüleim azt kérdeznék, miért nem kaptam még magasabb pontszámot”, ha a dolgozat jól is sikerült, vagy “A szüleim azt mondanák, hogy nem dolgoztam elég keményen”, ha rosszul teljesített a gyermek.)
- Kapcsolódó: Ha túldicséred, akkor is rosszul teljesít
A gyerekek kérdőívet töltöttek ki az általános jóllétükkel, és a szorongás és a depresszió tüneteivel kapcsolatban. Továbbá válaszoltak arra is, mit gondolnak, miképp vélekednek a szüleik velük kapcsolatos céljairól. Olyan kérdésekre válaszoltak például, hogy “Mennyire fontos a szüleid számára, hogy bízz a képességeidben?” – ezt az önértékelésükkel kapcsolatos szülői célok kapcsán kérdezték -, vagy “Mennyire fontos a szüleidnek, hogy mindig leküzdd a gyengeségeidet?” – amellyel azt nézték, mennyire gondolják úgy, hogy szüleik önmaguk fejlesztésével kapcsolatos célokat tűztek ki eléjük.
A csapat azt találta, hogy – mindkét ország esetén – a gyerekek, akik úgy látták, a szüleik inkább sikerorientáltan reagálnak, nagyobb valószínűséggel érezték úgy, hogy az önértékelésükkel kapcsolatos célokat tűztek ki eléjük. Statisztikailag nézve ez magyarázhatja, hogy miért volt az általános jóllét érzésének magasabb a szintje egy évvel később ebben a csoportban.
Csak az amerikai gyereket figyelembe véve, ez egy évvel később a szorongásos és depressziós tünetek alacsonyabb arányával járt együtt. Miért nem tapasztalták ezt a Kínában élő és tanuló gyerekek esetében is? Ennek lehet az oka, hogy ők nagyobb stressznek vannak kitéve a tanulással kapcsolatban, az iskola számonkérési rendszere miatt – a kutatócsapat feltételezése szerint. Ennek a szorongás és depresszió tüneteire gyakorolt hatása pedig felülírhatja a szülők reakciójának változatait.
A kutatók mindkét csoport esetén megállapították, hogy minél inkább kudarcorientáltan reagáltak a szülők, a gyerekek annál inkább érezték úgy, hogy önmaguk fejlesztésére irányuló célokat tűztek ki eléjük. Kínában a gyerekek ilyen esetben azt is nagyobb arányban érezték, hogy szüleiket aggasztja az önértékelésük is. Ahogy a kutatók írták, ennek az oka lehet, hogy “a kínai szülők úgy fejezik ki, hogy bíznak a gyermekeikben rejlő lehetőségben, hogy arra ösztönzik őket, törekedjenek jobb teljesítményre.”
A szülők kudarcorientált reakcióit az amerikai gyerekeknél a jóllét csökkenésével, és mindkét országban a szorongás és a depresszió tüneteinek magasabb szintjével is összefüggésbe hozták. “Előfordulhat, hogy amikor a szülők rávilágítanak a gyerekeik teljesítményének negatív aspektusaira, a serdülők inkompetensnek érzik magukat, függetlenül attól, hogy a szüleik azt szeretnék tőlük, hogy folyamatosan törekedjenek önmaguk fejlesztésére” – írják a kutatók.
A csapat azonban csak néhány dimenzióját vizsgálta az összetett szülő-gyermek kapcsolatnak. A szülőket érdekelheti, hogy a kudarc orientált reakció pozitív tanulmányi hatásai elérhetők-e anélkül, hogy a jólléttel kapcsolatban lenne ennek ára – de azt csak a jövőbeni kutatások tárhatják majd fel, ez valóban jó stratégia lehet-e.
Kapcsolódó cikkek
