A féltés normális, de a túlféltés árt a gyerekeknek (Forrás: Getty Images)
A szorongó gyermek
A túlféltő szülői magatartás – amikor a szülők minden lehetséges módon igyekeznek megóvni gyermeküket a sérülésektől, fájdalomtól, boldogtalanságtól, rossz tapasztalatoktól, visszautasítástól, kudarcoktól és csalódásoktól – régóta összefüggésbe hozható a gyermekkori szorongás kialakulásával.
Klasszikus példája ennek, amikor a szülő minden akadályt eltávolít gyermeke útjából, hogy ezzel biztosítsa a sikerét. Bár nincs garancia arra, hogy egy túlvédett gyermeknél szorongás alakul ki, az biztosan kijelenthető, hogy a túlféltés jelentősen növeli a szorongásos zavarok kockázatát. A szakemberek ezt a kapcsolatot rendszeresen tapasztalják szorongással küzdő klienseiknél.
A túlféltő nevelés mint szülői stílus
A legtöbben már hallottuk a „helikopterszülő” kifejezést, és valószínűleg ismerünk is olyanokat, akik megfelelnek ennek a leírásnak: odaadó, de túlságosan óvó szülők. Ha azonban magunkba nézünk, időnként mindnyájan hajlamosak lehetünk túlzottan védeni gyermekeinket – vagy korábban így tettünk. Hiszen mi mást szeretnénk jobban, mint megóvni a számunkra legfontosabbakat minden testi és lelki sérüléstől? Nem ez a szülők feladata?
A helikopterszülő fogalma – vagyis az a szülő, aki folyamatosan gyermeke fölött „lebeg”, és azonnal beavatkozik, ha veszélyt észlel – először 1969-ben jelent meg Dr. Haim Ginott Szülők és gyermekek című, magyarul is megjelent könyvében. Bár a jelenség már akkor is létezett, napjainkra sokkal elterjedtebbé vált.
A kutatások szerint a leggyakoribb módszerek a következők:
- túlzott vigasztalás és megnyugtatás
- indokolatlanul szigorú büntetés
- a siker túlhangsúlyozása
- túlzott ellenőrzés és korlátozás
- a gyermek életének aprólékos irányítása (különösen a tanulmányok terén)
- biztonságkereső viselkedések megerősítése
- „majd a szülő megvéd” szemlélet kialakítása
- jutalmazás és büntetés rendszerére építés
- függő személyiség kialakítása
Amikor a szülők nem engedik, hogy a gyerek felelősséget vállaljon és önálló legyen, akkor függőséget alakítanak ki ahelyett, hogy önmagukban bízó, független felnőtteket nevelnének.
Fontos azonban hangsúlyozni: ezek a jellemzők önmagukban nem feltétlenül károsak. A gyermek védelmére irányuló szándék természetes és sok esetben pozitív, ha megfelelő mértékben és helyzetben alkalmazzuk. Ha például valódi és komoly veszély fenyeget, teljesen helyénvaló korlátozni egy adott tevékenységet, vagy tanácsot adni. Az azonban már nem egészséges, ha minden döntésbe beavatkozunk.
A védelem mellékhatásai
Bármennyire is szeretetteljes a szándék, a túlzott védelem számos negatív következménnyel járhat a gyermek számára.
A leggyakoribb „mellékhatások”:
- alacsony önértékelés
- őszintétlenség
- szociális szorongás
- egészségtelen kötődési minták
- perfekcionizmus
- tanult tehetetlenség
- túlzott önkritika
- másoknak való megfelelési kényszer
- alacsonyabb általános jóllét
És mindezek közül az egyik legjelentősebb: a szorongásos zavar kialakulása.
Hogyan alakul ki a szorongás?
A túlféltő szülő folyamatosan érzékenyen figyeli gyermeke környezetét és állapotát. Ez a fokozott éberség azonban könnyen túlérzékenységgé alakulhat a veszélyekkel szemben, amit a gyerek átvesz és megtanul.
A szülő nézőpontja – miszerint a világ veszélyes hely – szintén mintaként szolgál. A gyerek ezt már nagyon korán érzékeli, így sokszor tudattalanul sajátítja el. Kutatások szerint ezek a minták gyakran már nyolcéves kor előtt beépülnek, sőt már csecsemőkorban elkezdődik ez a tanulási folyamat.
Ennek következtében a gyerek félni kezd a világtól, és elkerüli azokat a helyzeteket, amelyeket veszélyesnek tanult meg. Ami viszont egy ördögi kört eredményez, mert ez a hozzáállás tovább erősíti azt a hiedelmet, hogy a világ veszélyes, és hogy állandó „szorongáskezelő” viselkedésekre van szükség a túléléshez.
A kihívások hiányának következményei
Stressz
A kutatások szerint a rövid távú, intenzív stressz kifejezetten hasznos a gyermek agyának fejlődése szempontjából. Hozzájárul a szociális készségekhez, az intelligenciához, sőt az immunrendszer működéséhez is. Nyilván nem a krónikus stresszről van szó – az káros –, hanem az élet természetes részeként megjelenő kihívásokról, amelyeket meg kell tanulni kezelni.
Ha megóvjuk gyermekeinket minden olyan helyzettől, amely konfliktussal, erőfeszítéssel, versennyel, félelemmel vagy akár kudarccal járhat, akkor megfosztjuk őket a fejlődés lehetőségétől. Ez pedig növeli annak esélyét, hogy később bizonytalanul és szorongva reagálnak ezekre a helyzetekre.
Önbizalom
A túlféltő szülők gyerekei gyakran számolnak be alacsonyabb életelégedettségről, gyengébb önbizalomról, gyengébb pszichés jóllétről, az önállóság hiányáról és elégtelen megküzdési képességekről.
Ráadásul a gyermek azt az üzenetet is megkaphatja: „nem vagy képes egyedül megbirkózni a problémákkal”. Ez az érzés idővel a személyiség részévé válhat, és tartós önbizalomhiányhoz vezethet.
A kultúra szerepe
A mai világban a gyerekek túlvédése talán erősebben jelen van, mint valaha. A média és a közösségi platformok folyamatosan olyan helyzeteket mutatnak be, amelyek veszélyesnek tűnnek. Ugyanakkor ritkán esik szó arról, hogy ezek ténylegesen milyen gyakran fordulnak elő.
Ez torzíthatja a valóságérzékelést, és azt az érzetet keltheti, hogy a világ sokkal rosszabb, mint amilyen valójában. Ennek következtében társadalmi szinten is erősödik az a meggyőződés, hogy minden lehetséges veszélytől meg kell védenünk gyermekeinket – még akkor is, ha ezek a veszélyek valójában nem érintenek minket közvetlenül.
Nem véletlen, hogy a fiatalabb generációk, például a millenniumi nemzedék, jelentősen nagyobb stresszt élnek meg, mint az előttük élők. Ezt pedig a szülőktől tanult minták alapján próbálják kezelni, ami gyakran szorongásos gondolkodási és viselkedési minták kialakulásához vezet, ami az élet minden területére kihat: az iskolára, a társas kapcsolatokra és a családi életre is. Az újabb nehézségek értelemszerűen tovább növelik a stresszt, amelyet a gyermek ugyanazokkal a nem hatékony eszközökkel próbál kezelni – és a folyamat egyre csak erősödik, a spirálból nehéz szabadulni.
Megoldás
Nem kérdés, hogy a világban számtalan valós veszély létezik, és szülőként kötelességünk ezektől megvédeni gyermekeinket. A túlzott védelem azonban többet árt, mint használ: többek között megnöveli a szorongásos zavarok kialakulásának esélyét.
Ezért lazítsunk kicsit a saját szemléletünkön, és maradjunk készenléti állapotban, vagyis addig ne cselekedjünk, amíg gyermekünket nem kell valóban menteni egy helyzetből.
Ha pedig valaki felismerte magában a túlféltő szülői mintákat, és úgy érzi, nem képes kilépni a túlféltő attitűdből, érdemes szakember segítségét kérni. Egy tapasztalt terapeuta támogatásával olyan egészséges nevelési stratégiák alakíthatók ki, amelyek hosszú távon a gyermek, a szülő és az egész család javát szolgálják.
Kapcsolódó cikkek
