Kép: Getty Images
Hosszú és részletes közösségi médiás bejegyzésben reagált a Magyar Orvosi Kamara (MOK) Kapitány István leendő gazdaságfejlesztési és energetikai miniszter azon felvetésére, amely a szabad szülészorvos-választás visszaállítását érintené. A kamara hangsúlyozta: a szabad orvosválasztás visszahozása inkább tüneti kezelés lenne, nem valódi megoldás. Álláspontjuk szerint az lenne a cél, hogy egy kismama ne egy ismerős orvoshoz ragaszkodva érezze magát biztonságban, hanem bármely magyar szülészeti osztály szakmai színvonalában megbízhasson.
A vita hátterében az áll, hogy a rendkívül alacsony születésszámok kapcsán felmerült a rendszer „régi” elemeinek visszahozása. A MOK azonban arra figyelmeztet: ennek komoly következményei lehetnek mind a betegbiztonság, mind az ellátórendszer működése szempontjából. Hegedűs Zsolt leendő egészségügyi miniszter is jelezte, hogy a kérdésről széles körű szakmai egyeztetés várható.
A szabad orvosválasztás problémái
2021-ben a kormány megszüntette a szabad szülészorvos-választás lehetőségét a hálapénzzel együtt. Ennek következtében a nők azóta többnyire az adott kórház aktuálisan ügyeletes, számukra gyakran ismeretlen orvosánál szülnek, vagy – ha megtehetik – magánintézményt választanak a jobb ellátás reményében. Bár a hálapénz rendszere valóban sok problémát okozott, a hirtelen megszüntetése nem csökkentette érdemben a szülészeti ellátással kapcsolatos szorongást. A hálapénz fizetése mögött ugyanis az a törekvés állt, hogy a nők legalább részben befolyásolni tudják a szülésük körülményeit, még ha ez a kontroll sokszor csak látszólagos volt is. Jelentős különbségek voltak az orvosok szakmai felkészültségében, hozzáállásában és a bánásmódban, nemcsak intézmények között, hanem azokon belül is. A probléma gyökere azonban továbbra is fennáll, ezeket az egyenlőtlenségeket a mai napig nem sikerült kezelni.
A magyar szülészeti ellátásban ráadásul még mindig jelen van a szülészeti erőszak jelensége. Ez magában foglalhatja a verbális bántást, a szükségtelen fájdalomokozást, a szabad testhelyzet megválasztásának korlátozását, valamint olyan vizsgálatokat és beavatkozásokat, amelyek a nő megfelelő tájékoztatása és beleegyezése nélkül történnek. Ezek sok esetben a személyzet kényelmét szolgálják, vagy elavult szakmai gyakorlatokból fakadnak, és a várandósgondozástól a szülésen át egészen a gyermekágyas időszakig jelen lehetnek. A szabad orvosválasztás és a hálapénz megszüntetésével a nők sok esetben még inkább kiszolgáltatottnak érzik magukat, hiszen a minimális kontroll lehetősége is megszűnt, miközben a rendszer problémái változatlanok maradtak.
Éppen ezért sok várandós vagy gyermekvállalást tervező nő számára még így is megkönnyebbülést jelenthetett a változás híre, annak ellenére, hogy a bejelentést nem egészségügyi szakember tette meg. Első pillantásra a szabad szülészorvos-választás a biztonság és a kontroll érzetét adhatja tehát a kismamáknak. A valóságban azonban több rendszerszintű problémát is erősíthet:
Egyenlőtlenségek kialakulása
Ha a páciensek szabadon választhatnak orvost, akkor a népszerű szakemberek túlterheltté válnak, míg mások alulhasznosítottak maradnak. Azaz azok jutnak jobb ellátáshoz, akik hozzáférnek a keresett orvosokhoz.
A hálapénz visszaszivárgása
Magyarországon a szabad orvosválasztás hosszú ideig összefonódott a hálapénz gyakorlatával. Bár ez hivatalosan tiltott, a rendszer visszahozása növelheti annak kockázatát, hogy informális fizetések újra megjelennek.
Orvosi kiégés
A „felkapott” orvosokra aránytalanul sok beteg jutna. Ez nemcsak a szakemberek kiégéséhez vezethet, hanem a betegellátás minőségét is ronthatja.
A rendszer alapvető hibáinak elfedése
A MOK egyik legfontosabb érve, hogy a szabad választás iránti igény valójában azt jelzi: a betegek nem bíznak az ellátórendszer egységes minőségében. Ha ezt nem kezelik, a probléma gyökere változatlan marad.
Mi lenne a valódi megoldás?
A szakmai szervezet szerint nem a múlt megoldásaihoz kell visszatérni, hanem egy modernebb, átláthatóbb rendszer kialakítására van szükség.
A szülés kiemelten érzékeny élethelyzet, ahol a bizalom kulcsszerepet játszik. A jelenlegi vita lényege valójában nem az, hogy választható legyen-e az orvos, hanem az, hogy mennyire bízhatunk az ellátórendszer egészében. Egy jól működő egészségügyi rendszerben nincs szükség „kapcsolatokra” vagy egyéni megoldásokra. A cél az, hogy minden kismama ugyanazt a magas színvonalú, biztonságos ellátást kapja függetlenül attól, hogy melyik intézménybe kerül, az ország mely pontján.
A biztonságot nem egy adott orvos személye kell, hogy garantálja, hanem az egységes, mindenhol betartott szakmai irányelvek. Fontos lenne, hogy a kórházak és szülészeti osztályok teljesítménye mérhető és nyilvános legyen. Ilyen például a császármetszések aránya vagy a különböző beavatkozások gyakorisága. Ez segítene abban, hogy a családok objektív információk alapján hozzanak döntést. Az alacsony kockázatú terhességeknél a szülésznők nagyobb szerepet kaphatnának. Ez nemcsak tehermentesítené az orvosokat, hanem emberközelibb, folyamatosabb támogatást biztosíthatna a kismamáknak. Ahogy korábban Dr. Ádám Zsolt szülész-nőgyógyász, a Czeizel Intézet szülészetének osztályvezetője a wmn-nek megfogalmazta, a szülészorvos szerepének a vajúdás/szülés alatt olyannak kellene lennie, mint a légzsáknak az autóban: megnyugtató, hogy ott van, ha baj van, de valójában nincs, ne legyen szükség rá.
A várandósság és a szülés kiszámíthatatlan, érzelmileg intenzív élethelyzet, ezért természetes igény, hogy egy ismert, „bejáratott” szakember legyen jelen. A személyes kapcsolat, a korábbi találkozások, a bizalom kiépülése mind azt az érzést erősítik, hogy „jó kezekben” zajlik majd a szülés. Emellett sokan attól tartanak, hogy egy ismeretlennel, ügyeletes rendszerben nem kapnak elég figyelmet, vagy nem veszik komolyan az igényeiket. Ugyanakkor fontos látni, hogy ez az igény valójában rendszerszintű hiányosságokra adott válasz. Ha minden szülészeti osztályon kiszámítható, empatikus és szakmailag magas színvonalú ellátás működne, a személyhez kötött biztonság iránti igény jelentősen csökkenne. A szabad orvosválasztás tehát inkább tünet: azt jelzi, hogy a bizalom nem az intézményekhez, hanem egyénekhez kötődik.
Ezzel szemben a modern szülészeti szemlélet szerint egy alacsony kockázatú terhesség és szülés kísérésére elsősorban a szülésznők a legalkalmasabbak. Ők kifejezetten a fiziológiás, beavatkozás mentes szülések támogatására képzettek, és munkájuk középpontjában a folyamatos jelenlét, az érzelmi támogatás és a természetes folyamatok tisztelete áll. Az orvos szerepe ebben a modellben nem tűnik el, hanem átalakul: komplikáció esetén lép be, amikor valóban orvosi beavatkozásra van szükség. Ez nemcsak hatékonyabb erőforrás-felhasználást jelent, hanem gyakran jobb szülésélményt és alacsonyabb beavatkozási arányt is.
Az ideális szülési protokoll egy olyan rendszert feltételez, ahol egységes szakmai irányelvek mentén, de személyre szabottan történik az ellátás. Ennek része a bizonyítékokon alapuló gyakorlat (evidence-based medicine), a beavatkozások indokoltságának folyamatos mérlegelése, valamint a kismama aktív bevonása a döntésekbe. Fontos elem a folyamatos gondozás, ahol a várandósság alatt megismert szakemberek – elsősorban szülésznők – végigkísérik a folyamatot. Emellett kulcsfontosságú az átláthatóság, a kommunikáció minősége és a szülési élmény pszichés támogatása is.
Már a használt kifejezések is jól mutatják a szemléletbeli különbségeket. A „szülés levezetése” egy hierarchikus, orvosközpontú megközelítést tükröz, amelyben a szülés inkább egy irányítandó, kontrollálandó esemény. Ezzel szemben a „szülés kísérése” azt sugallja, hogy a folyamat alapvetően természetes, és a szakemberek feladata nem az irányítás, hanem a támogatás és a biztonságos keretek biztosítása. Ez a különbség nem pusztán nyelvi: meghatározza azt is, hogyan gondolkodunk a szülésről, a beavatkozások szükségességéről és a nő szerepéről a saját szülésében.
A szabad szülészorvos-választás visszavezetése rövid távon megnyugtatónak tűnhet, de hosszú távon inkább mélyíti a problémákat. A szakmai álláspontok szerint a valódi előrelépést nem a régi rendszer elemeinek visszahozása, hanem az átláthatóság, az egységes irányelvek és minőség, valamint a bizalom megerősítése jelentheti a magyar szülészeti ellátásban.
Kapcsolódó cikkek
