Az érzelmi szókincs fontos része az érzelmi intelligenciának. (Forrás: Getty Images)
Miért fontos az érzelmek hangos megnevezése?
Mark Travers pszichológus a Psychology Today-en írt egy nagyon fontos szokásról, ami az érzelmi intelligencia fejlődése szempontjából is fontos. Ez a szokás megtévesztően egyszerű: következetesen megnevezni az érzelmeket – legyen szó a gyermeked érzéseiről, a sajátjaidról vagy azokéról a szereplőkéről, akikről együtt olvastok a könyvekben, írja. A pszichológusok ezt a szokást „érzelemcímkézésnek” nevezik – a módszer pedig jóval több egyszerű kommunikációs technikánál.
Amikor például egy dühkitörés után leülsz a kisgyerekedhez, és azt mondod neki, hogy „Úgy tűnik, hogy most tényleg nagyon csalódott vagy”, az neurológiai és fejlődéslélektani szempontból is jelentős lehet. Ez ad egy eszközt – egy szót – a gyerek kezébe, amely kapcsolódik egy belső élményéhez, ami máskülönben formátlannak és nyomasztónak tűnne. Idővel ezek a szavak szókincsé állnak össze, a szókincs pedig az érzelmi intelligencia alapja lesz.
Nagy előnyei vannak ennek a szokásnak
Az alapvető kutatások erős pozitív kapcsolatot találtak a gyerekek érzelmi nyelvi készségei és önszabályozási képességük között. Azok a gyerekek, akik pontosan meg tudják nevezni, mit éreznek, nagyobb valószínűséggel tudnak hatékony megküzdési stratégiákat alkalmazni, higgadtabban reagálnak érzelmi kihívásokra, és mélyebben profitálnak a terápiás beavatkozásokból, amikor szükségük van rájuk. Travers szerint fontos, hogy az érzelmek címkézése nem pusztán tükrözi az önszabályozást, hanem úgy tűnik, aktívan létre is hozza azt.
Egy, a Frontiers in Psychology folyóiratban megjelent kutatás szerint az, hogy a szülők és testvérek milyen gyakran használtak érzelmekre fókuszáló nyelvezetet már a kisgyerekek hároméves korában is, előre jelezte ugyanezen gyerekek képességét mások érzelmeinek megértésére és felismerésére hat és fél éves korukra. Ez a hatás pedig akkor is fennmaradt, amikor figyelembe vették a családban zajló beszélgetések teljes mennyiségét. Nem arról volt szó, hogy többet beszélgettek, hanem arról, hogy konkrétan az érzésekről beszéltek.
A gazdagabb érzelmi szókincs lehetővé teszi a gyerekek – és a belőlük váló felnőttek – számára, hogy pontosabban azonosítsák, mi történik bennük valójában, ezt kommunikálják mások felé, és a megfelelő stratégiát válasszák a helyzet kezelésére.
A cikkben Matthew Lieberman idegtudós a Kaliforniai Egyetemen (UCLA) végzett kutatásáról is írnak, amely azt vizsgálta, mi történik, amikor az emberek szavakba öntik az érzelmi tapasztalataikat. A Psychological Science folyóiratban megjelent kutatás szerint az érzelmi állapot címkézése mérhetően csökkenti az amygdala – az agyban a fenyegetés észlelésének központja is – aktivitását.
A jelenség közismert rövid megfogalmazása, amelyet Daniel Siegel neuropszichiáter alkotott meg, a „nevezd meg, hogy megszelídítsd”. A nyelv közvetíti és szabályozza az érzelmeket, és ez a közvetítő szerep már gyermekkorban fejlődni kezd. Ez a szokás azért működik, mert megtanítja a gyerekeknek, hogy az érzelmek megfigyelhetők, megnevezhetők, és ezért kezelhetők is. Nem pedig olyasmik az érzéseink, amelyeket szégyellni, elnyomni vagy amelyekben elveszni kell.
Az érzelmi fejlődésről szóló kutatások következetesen azt mutatják, hogy az érzelmi kompetencia a szülő és a gyerek közötti, együtt szabályozott és empatikus kapcsolatból születik az élet legkorábbi éveiben. Az érzelemcímkézés ennek az együtt szabályozásnak a leginkább hozzáférhető formája, ami azt közvetíti, hogy a belső világnak van nyelve, és hogy a gyermek nincs egyedül ebben a belső térben.
A jó hír az, hogy ezt a mindennapi élet apró, ismétlődő pillanataiban lehet gyakorolni. Ilyen lehet este, alvás előtt egy olyan egyszerű beszélgetésindító is, hogy „Mondj egy dolgot, amit ma éreztél”, ami arra taníthatja a gyereket, hogy befelé figyeljen, megfogalmazzon és viszajelezzen. Fejlődéslélektani kutatók szerint már a hároméves gyerekek is részt tudnak venni érzelmekre fókuszáló beszélgetésekben, sőt még a fiatalabb babák is profitálnak abból, ha a szülők melegséggel és következetességgel szavakba öntik az érzelmi állapotokat.
Konfliktushelyzetekben érthető az ösztön, hogy gyorsan meg szeretnénk oldani a problémát vagy elterelni a gyermek rossz érzését. Ám ha először megállunk, és visszatükrözzük az érzelmet például azzal, hogy: „Nagyon csalódott vagy amiatt, hogy mennünk kell, és ez érthető”, az olyasmit tesz, amire a gyors megoldás nem képes. Érvényesíti az érzést, pontosan megnevezi azt, és modellezi azt az önismeretet, amit később önmagukon is alkalmazni tudnak.
Ahogy arról korábban írtunk, az érzelmi intelligencia fejlődésének támogatására már kisgyerekkortól érdemes hangsúlyt fektetni: ez a képesség nem csupán azért fontos, hogy a gyermek a saját érzéseit felismerje, értse, és megtanulja jól kezelni, de másokkal is együtt tud érezni, és a kommunikációja is empatikusabb.
Mindennek egy fontos része az érzelmi szókincs, hiszen ahhoz, hogy a gyermeked kommunikálni tudjon az érzelmekről, szüksége van olyan szavakra, amelyek segítségével pontosabban meg tudja fogalmazni az érzéseit. Ezt játékos tevékenységekkel is lehet támogatni: ebben a cikkben ajánlunk néhányat.
Kapcsolódó cikkek
