Stresszes helyzetekben az agy limbikus rendszere (ezt nevezik “emocionális agynak” is) gyakran kerekedik felül a prefrontális kérgen (ezt nevezik “gondolkodó agynak” is), amely a logikus gondolkodásért és a racionális döntéshozatalért felelős. Ahogy a psychologytoday.com portál írja, a fiataloknál, akiknél a prefrontális kéreg nem érett még teljesen (ez a 20-as évek közepén, végén lesz teljesen érett), különösen gyakori a limbikus agy dominanciája.
Mivel a limbikus agyban nincs nyelvi központ, így ha azt kérjük egy ideges gyerektől, hogy magyarázza el a szavaival, hogy mi történt, fejezze ki verbálisan az érzéseit, annak nem tud eleget tenni. Az sem szokatlan, hogy a gyerekeket és a tinédzsereket intenzív érzések öntik el a problémás helyzetekben, és ezeket az érzéseket impulzív módon fejezik ki, agresszíven, bántóan, vagy egyéb nem megfelelő magatartáson keresztül.
Az érvényesítés (validálás) az a verbális készség, ami segíti a gyereket abban, hogy visszanyerje a kontrollt a reakciója felett azáltal, hogy a nyelvet bevonja az érzelmi állapotba. Az érvényesítéssel szavakba lehet foglalni a gyermek érzéseit, amely stratégia segíti az elmozdulást prefrontális kéreg felé. Emellett az érvényesítéssel a szülő azt üzeni a gyereknek, hogy ítélkezés nélkül elfogadja a gondolatait, az érzéseit és a viselkedését, amik fontosak és érthetőek.
Néhány példa a hatékony érvényesítésre:
- “Látom, hogy haragszol rám.”
- “Úgy tűnik, hogy nagyon kényelmetlenül érezted magad.”
- “Megértem, hogy nagyon idegesít, hogy a testvéred nem engedi, hogy most már te következz.”
- “Megértem, hogy zavarban vagy a történtek miatt.”
- “Ez tényleg ijesztő helyzet lehetett.”
Ezeknél a példamondatoknál is látszik, hogy egyszerű, de konkrét szavakkal igazolják a gyermek érzelmi állapotát. Amikor megbízható szókészletet kínálnak fel az érzéseihez, könnyebben tudja használni a szavakat az érzelmei kifejezésére, ahelyett, hogy valamilyen nem kívánt magatartás útján tenné ezt.
A felnőttek gyakran, ugyan a jó szándék által vezetve, hogy gyorsan “megoldják” a gyermek problémáját, vagy hogy “elmúljanak” a rossz érzései, olyan érzésekkel reagálnak az érzelmi kitöréseire, amelyek akaratlanul érvénytelenítik az érzéseit. Rosszabb esetben pedig személyeskedésnek véve a gyermek megnyilvánulását, a felnőtt maga is limbikus-vezérelt módon, keményen vagy büntetéssel fenyegetve reagál. Ettől a gyermek stresszintje megugorhat, az érzéseit pedig félreértésnek vagy ellentmondásosnak érezheti.
Néhány példa a reakciók közti különbségre:
- A stresszes szituáció: A gyermek vacsora közben elejti a poharát, ami széttörik a földön. Ekkor azt mondja: “Olyan szerencsétlen vagyok. Mindig mindent elrontok.”
- A szülő “oldjuk meg” válasza: “Ó, ez nem nagy dolog.”
- A szülő érvényesítő válasza: “Most nagyon feldúlt vagy, mert leejtetted a poharat.”
- A stresszes szituáció: Egy diák rájön, hogy több hibája is lehet a helyesírás dolgozatban. Ekkor azt mondja: “Semmit nem tudok jól csinálni.”
- A tanár “oldjuk meg” válasza: “Ez nem igaz. Sok olyan dolog van, amit jól csinálsz.”
- A tanár érvényesítő válasza: “Frusztráló érzés lehet, hogy azt hiszed, hogy soha nem csinálsz semmit jól.”
- A stresszes szituáció: “Utállak!”
- A szülő válasza, ha “magára veszi”: “Ne merj velem így beszélni. Szobafogságot kapsz.”
- A szülő érvényesítő válasza: “Most nagyon dühös vagy. Itt vagyok és meghallgatlak.”
A példákban az érvényesítő válaszok azok, amelyek segítenek bekapcsolni a prefrontális kérget, ami által a gyermek úgy érzi, hogy meghallgatják és megértik. Ezzel a technikával a szülők, szakemberek, tanárok segíthetnek a gyerekeknek visszanyerni a kontrollt az érzelmi reakcióik felett, és szavakkal helyettesíteni a problémás viselkedést.
Forrás: psychologytoday.com
Kapcsolódó cikkek
