Van néhány étel, amelynek már a gondolatától is egy kicsit otthonosabb lesz minden. A szilvás gombóc pontosan ilyen. Talán azért, mert nem lehet csak úgy, két perc alatt összedobni: kell hozzá egy kis idő, néhány krumpli, egy jó adag liszt, némi türelem – és egyszer csak megérezzük a fahéj és a pirított zsemlemorzsa semmihez sem hasonlítható illatát.
Ahogy lassan közeledik az ősz, és már nem kell attól tartanunk, hogy a konyha néhány perc alatt szaunává változik, újra elővehetjük azokat a recepteket, amelyekhez egy kicsit több idő kell. A szilvás gombóc pedig pont ilyen: nem a leggyorsabb desszert, de nagyon egyszerű, és cserébe minden egyes falatban ott van egy kis gyerekkor.
A szilvás gombócot egyáltalán nem nehéz elkszíteni (Forrás: Getty Images)
A nagyi szilvás gombóca
Sokunk számára a szilvás gombóc nem csupán egy édesség vagy egy laktató főétel. Inkább egy olyan fogás, amelyhez emlékek kapcsolódnak. Látjuk, ahogy a nagyi fahéjat és kockacukrot tesz a szilva közepébe, ahogy óvatosan beleereszti a gombócokat a forrásban lévő vízbe, majd néhány perc múlva már teszi is elénk az arany morzsában meghempergetett finomságot – természetesen nudlival körítve.
Amikor nekilátunk a gombóckészítésnek, érdemes egy kicsit lelassítani. Ez nem az az étel, amelyet két meeting között vagy az indulás előtti utolsó tíz percben készítünk el. A szilvás gombóc akkor az igazi, ha van időnk rá, ha nem bánjuk, hogy lisztes lesz a kezünk, és ha közben már előre tudjuk, hogy a végeredményért minden egyes perc megéri majd. Tökéletes vasárnapi kényeztetés, ami igazán kijár a vakáció utolsó előtti napjára a gyerkőcöknek.
Egy tészta, két finomság
A nagymamák valahogy mindig tudták, hogyan lehet egyetlen adag tésztából még többet kihozni. Amikor elkészültek a szilvás gombócok, a munka náluk még nem feltétlenül ért véget. A maradék krumplis tésztát ugyanis véletlenül sem dobták ki: abból nudli készült.
Ezért mi is azt mondjuk, kár lenne úgy számolni a hozzávalókkal, hogy éppen csak elegendő legyen a gombócokhoz. Ha már egyszer előkerült a krumpli, a liszt és a zsír, készítsünk inkább egy kicsit több tésztát, és hagyjunk a végére annyit, amiből néhány adag nudli is kijön. A maradékot egyszerűen sodorjuk hosszú rudakká, vágjuk fel kisebb darabokra, főzzük ki, majd forgassuk meg ugyanabban az illatos, pirított zsemlemorzsában, mint a gombócokat.
Így egyetlen adag krumplis tésztából kétféle klasszikus finomság kerülhet az asztalra. A szilvás gombóc lehet a sztár, de a nudli sem fogja mellékszereplőnek érezni magát. Gyerekként talán nem is tudtuk volna eldönteni, melyiket szeretjük jobban.
Hozzávalók
A tésztához
- 1 kg burgonya
- 30 dkg liszt
- 2 ek zsír (vagy vaj, margarin)
- 2 db tojás
- 1 csipet só
A töltelékhez
- 15 db kisebb szilva
- 15 dkb kockacukor (lehet sima cukor is)
- 2 tk fahéj
A pirított zsemlemorzsához
- 25 dkg zsemlemorzsa
- 4-5 ek olaj
Elkészítés
- A krumplit meghámozzuk és kockákra vágjuk, enyhén sós vízben megfőzzük, majd leszűrjük és rögtön összetörjük.
- Még melegen a burgonyához adjuk a lisztet, a zsírt, a tojást, a sót és összegyúrjuk. Nem kell sokáig dolgozni vele, mert megkeményedhet a tészta.
- Egy nagyobb fazékban vizet kezdünk melegítnei.
- Lisztezett felületen kb. fél cm vastagságúra nyújtjuk a tésztát, és kb. 8×8 cm nagyságú négyzetekre vágjuk.
- A megmosostt, kimagozott szilvák belsejébe fahéjas kockacukrot teszünk és a négyzetek közepére rakjuk. A tészta sarkait összecsippentjük és gombócokat formálunk belőlük.
- A gombócokat lobogva forró vízbe tesszük – egyszerre 4-5 darabnál nem többet. Megvárjuk míg feljönnek víz tetejére, de nem vesszük ki őket rögtön, hagyjuk még kb. 2 percig főni.
- Eközben az olajon megpirítjuk a zsemlemorzsát. Ebben forgatjuk meg a főzővízből kiemelt gombócokat.
- A nudlikkal ugyanígy járunk el. Mindkettőt porcukorral meghintve tálaljuk.
Tipp: Még gazdagabb a morzsa, ha pirítás közben barna (vagy fehér) cukrot adunk hozzá – ettől némiképp karamellizálódik a prézli. Aki szereti, darált dióval is dúsíthatja.
Kapcsolódó cikkek
