Egy kisbaba érkezése rengeteg új feladatot is hoz magával a nagy öröm mellett, nem szabad azonban szem elől téveszteni, hogy az új családtag betoppanása a nagyobb testvér(ek) mindennapjait is alaposan felforgatja, amire gyakran testvérféltékenység a válasz.
Jó, ha tudjuk azt is, hogy a testvérek kapcsolatát szinte mindig szélsőséges érzelmek jellemzik: néha rivalizálnak egymással, máskor kiállnak egymásért, az egyik pillanatban heves vitába keverednek, a következőben pedig nagy egyetértésben játszanak együtt. Teljesen természetes reakció tehát, ha kialakul a testvérek közötti féltékenység, annak mértéke és tartóssága viszont leginkább a felnőttek hozzáállásától és reakcióitól függ.
Ne haragudj a nagyra!
Az elsőszülött, azaz a nagyobb gyerek kerül mindig a leghátrányosabb helyzetbe, amikor bővül a család, hiszen amikor egyedül volt, mindenki csak rá figyelt, az anyukája és az apukája is csak az övé volt, és a sok vendég is rá volt kíváncsi. Aztán egyszer csak felbukkan egy kis “betolakodó”, aki már a várandósság alatt sokat elvesz a szülők idejéből, figyelméből.
A nagytesó szemszögéből nézve a helyzet csak romlik azután, hogy az anyuka hazatér a kistestvérrel a kórházból. Innentől felgyorsulnak az események és az új jövevény kerül az érdeklődés középpontjába, a látogatók kizárólag vele foglalkoznak. Lehet, hogy ez így túl szélsőségesen hangzik, tudni kell azonban, hogy a nagytestvér sokszor pontosan így érez, még akkor is, ha nem fordított neki hátat a családja.
Hiába nem mondja ki, mégis igaz, hogy ilyenkor ő is vágyik a kisbabának “kijáró” babusgatásra, ami igazi gyógyír a lelkének. Segít az is, ha éreztetjük vele, milyen fontos a jelenléte, és mennyire örülünk neki, hogy már olyan ügyes, hogy ide tudja hozni a tiszta pelenkát vagy a popsitörlőt. Ismételjük el sokszor, hogy milyen büszkék vagyunk rá, amiért ő már bilibe kakil, és hozzuk gyakran a tudomására, hogy milyen nehezen boldogulnánk az ő segítsége nélkül.
- Kapcsolódó cikk: Tippek a jó testvéri kapcsolat erősítésére
Figyelj, mit mondasz!
Azzal, hogy milyen mondatok hagyják el a szánkat, nagyban befolyásolhatjuk a nagytestvér érzelmeit, ezért jobb, ha nem hagyjuk, hogy magukkal ragadjanak az indulatok – tudjuk, hogy ez kialvatlanul, szaladó lakásban, netán egy hasfájós csecsemő társaságában nem megy mindig könnyen! Próbáljuk megállni, hogy az elsőszülöttnek ilyeneket mondjunk: “Te vagy a nagyobb, neked kell okosabbnak lenned!”; “Rossz vagy, ha bántod a kistestvéredet, mert ő a gyengébb”; “Add csak oda a játékokat a kicsinek, nem lehetsz ennyire irigy!”.
Még ha szülőként szívfacsaró is ezt hallani, maradjunk nyugodtak és türelmesek, ha a nagy csúnyákat mond a kicsiről. Teljesen természetes, hogy egy idő után nem bírja cérnával és olyan mondat hagyja el a száját, hogy a kisbabát jobb lenne visszavinni a kórházba. Erre a legrosszabb válasz az, hogy csendre intjük és rákiabálunk, hogy soha többé nem mondhat ilyet a kicsire, mert őt szeretnie kell.
Amikor ilyen ötletekkel rukkol elő, inkább mondjuk el neki kedvesen, hogy mikor ő volt újszülött, eszünkbe sem jutott visszavinni a kórházba, hiszen a család fontos tagjának tartjuk, akárcsak a kistestvérét.
Ami még segíthet
Hogy könnyebben megbarátkozzon a kistestvér érkezésével, nemcsak a lányoknak, hanem a fiúknak is vehetünk babát, amit cumisüvegből ők is meg tudnak etetni. Így amikor az anyuka szoptatja a kicsit, a nagy is odatelepedhet melléjük, és megcumiztathatja a babáját.
Ha nincs lehetőség arra, hogy a gyerekek külön szobában lakjanak, a nagynak rendezzünk be legalább egy kicsi kuckót, hogy legyen hova visszavonulnia, ha egy kis egyedüllétre vágyik.
Ha belátjuk és gyakran emlékeztetjük is magunkat arra, hogy nincs két egyforma gyerek, és mindegyiket olyannak kell szeretnünk, amilyen, rengeteg önbizalmat adhatunk nekik, ami hosszú távon nagyon fontos.
Ne felejtsük el azt sem, hogy nehézségek minden családban adódhatnak, ám ha a családi légkör kiegyensúlyozott, abból a gyerekek is nagyon sokat meríthetnek.
- Kapcsolóód cikk: Érdekes és meglepő tények a testvérekről
Az ideális korkülönbség
Természetesen nem mindig a szülők tervein múlik, hogy mekkora lesz a gyerekek közötti korkülönbség, ebben a korábbi cikkünkben azonban sok hasznos információt gyűjtöttünk össze arról, mennyi időt érdemes hagyni a testvérek között: “Két tábor szokott kialakulni a kérdésben, az egyik szerint bár nem könnyű két kicsivel, de jobb gyorsan egymás után vállalni a gyerekeket. Ahogy nőnek, úgy lesz egyre könnyebb a szülőknek. Az érvek között előkelő helyen szokott állni, hogy a kis korkülönbség miatt csomó dolgot tudnak együtt csinálni, egymás legjobb barátai lenni. A másik tábor szerint a nagyobb korkülönbség azért jobb, mert így minden gyerek megkapja azt az egyéni figyelmet, amire szüksége van.”
Ahogy akkor tettük, most is azt gondoljuk, hogy mindkét elgondolásnak vannak előnyei és hátrányai is. A kis korkülönbségnél előny például, hogy egymás játszótársai lehetnek a testvérek, mert mindig azonos korcsoportba tartoznak, míg ugyanez nem mondható el ott, ahol több év is eltelik a gyerekek születése között.
Kapcsolódó cikkek
