Örökbefogadás miatt zárva – Végre mi is szülők leszünk – így kezdődött a kiírás egy nápolyi csemegebolt ajtaján, amit sem a rendszeresen visszajáró vásárlók, sem a turisták nem tudtak szó nélkül hagyni. Sorra jöttek a gratulációk és a pozitív üzenetek, amik könnyekig hatották a párt és családját.
Giovanni és felesége 5 éven át várt arra, hogy örökbe fogadhassanak egy gyereket, az álmuk idén novemberben végre valóra vált. A nagy esemény alkalmából néhány napra az üzletüket is bezárták és nem rejtették véka alá a távolmaradás okát. A pár egészen Venezueláig utazott, hogy aztán két új családtaggal térjen vissza Olaszországba, ahol szintén rendkívül hosszas procedúra előzi meg az örökbefogadást, ezért egyre többen döntenek úgy, hogy egy távolabbi országból vesznek magukhoz egy kisgyereket. Természetesen ez sem egyik napról a másikra valósul meg, de akár felére is csökkentheti a várakozási időt – Giovanniék esetében “csak” 5 évre volt szükség, hogy mindent elrendezzenek.
- Kapcsolódó cikk: “Nem vagy másfajta szülő, nem tudsz másképp szeretni”
Giovanni és felesége néhány hetet a távoli országban tölt, hogy közelebbről is megismerje a két testvért, akiket hosszas várakozás után végre magukhoz ölelhetnek. A boltjuk nem marad zárva ennyire hosszú ideig, ugyanis az újdonsült apuka testvére tartja majd a frontot.
A családot jól ismerik a környéken élők, a vásárlóikat szinte kivétel nélkül barátként szeretik, ezért is tartották fontosnak, hogy megosszák velük a távolmaradás okát. Amellett, hogy szerették volna világgá kürtölni a boldogságukat, az is motiválta őket, hogy üzenetükkel reményt adjanak azoknak, akik még az örökbefogadás elején járnak, netán fontolgatják, hogy belevágnak.
- Kapcsolódó cikk: Örökbefogadás pszichológiai nézőpontból
Néhány óra leforgása alatt gratulációk és szivecskék bukkantak fel a kifüggesztett papíron, hogy az arra járók a pár tudtára adják, velük örülnek. “Micsoda boldogság!”, “Szívből gratulálok!” – ilyen, és ehhez hasonló üzeneteket hagytak a papíron. A Nápolyba látogató külföldiek okostelefonjaikkal próbálták lefordítani a kiírást, majd amikor megértették, hogy miről szól a nagy bejelentés, gyorsan meg is örökítették a nem mindennapi cetlit.
Egy visszatérő vásárló, Antimo is igazán kedvesen reagált a nagy hírre, a La Repubblica nevű olasz napilap újságírója pedig közkinccsé tette a szavait: “Sokszor jövök hozzájuk mozzarelláért. Ma üres kézzel, viszont egy csodás hírrel térek haza. Nagyon örülök, és csupa jót kívánok a szülőknek!”
Giovanni nagy meglepetésére olyan is akadt, aki felhívta őket telefonon, hogy megkérdezze, hogy vágtak bele az örökbefogadásba, mert szeretné követni a példájukat.
Kapcsolódó cikkek
