Kayleigh Summers túlélt egy ritka, majdnem végzetes terhességi szövődményt, az úgynevezett magzatvíz embóliát. Most egy közösséget vezet, hogy a szülési traumát túlélőket támogassa – írja a Parents.com.
Amikor teherbe estem a fiammal, annyira izgatott voltam, hogy anya lehetek! Mindent megtettem a felkészülés érdekében. Elolvastam az összes könyvet, feltettem minden kérdést, és utánajártam, mit szeretnék a szülésemhez. Felkészültem a hosszú vajúdásra, az összehúzódásokra és a fájdalomra, valamint egy esetleges császármetszésre. Arra azonban nem készültem, hogy majdnem meghalok, miközben megszülöm a babámat, és nem voltam felkészülve arra a küzdelemre sem, amely ahhoz kellett, hogy végre találkozzam vele.
A nap, amikor megváltozott az életem
Amikor a fiammal vajúdtam, épp tíz centiméterre tágultam már, és felkészültem a kitolásra, de hirtelen azt éreztem, hogy valami nincs rendben a szívemmel. Pár másodperc múlva összeomlott a keringésem, leállt a szívem és a légzésem is.
A férjem azonnal megragadott, és kétségbeesetten próbált élesztgetni. A kórházi szobám megtelt emberekkel, akik megpróbálták megmenteni az életemet és a babámat. Minden olyan gyorsan történt! Kevesebb, mint 60 másodpercen belül a műtőben voltam. A fiam, Callahan (Cal) hat percen belül megszületett, miközben engem a sürgősségi csapat újraélesztett.
A nőgyógyászom, Mojdeh Saberin szinte rögtön felismerte, hogy magzatvíz embóliáról (szülészeti érelzáródás) van szó, és azonnal cselekedett.
“Ez egy ritka, kiszámíthatatlan szülészeti vészhelyzet, szülési szövődmény, negyvenezer szülésből csak egynél fordul elő. A magzatvíz embóliánál magzatvíz bejut az anya keringési rendszerébe, és ez anafilaxiás reakciót vált ki. Mellkasi nyomással, légzési nehézséggel és az émelygéssel jelentkező állapot. Sok nőnél ennek nincs semmi előjele vagy nyilvánvaló kockázati tényezője. Bár az olyan dolgok, mint a placenta-rendellenesség vagy a terhesség által kiváltott magas vérnyomás növelhetik a kockázatot” – magyarázza dr. Mojdeh Saberin.
Azóta azt is tudom, hogy az első öt perc kritikus. Az orvosok elmagyarázták a családomnak: a baba jól van, de én nem, és mindent megtesznek, hogy megmentsék az életemet. A sürgősségi császármetszést követően a szívem és a tüdőm elégtelenül működött, ezért gépre kötöttek, ami helyettesítette ezeket. A klinikai csapat nem tudta elállítani a vérzést, ezért méheltávolítást végeztek, és több mint 140 egység vért kaptam.
- Kapcsolódó: Ilyen szülést terveznek a kismamák
Utam a felépüléshez
A következő órákban több mint ötven egészségügyi szakember használta fel tudásának minden apró morzsáját azért, hogy többször is visszahozzon a halál torkából. Számomra egyértelmű, hogy a Paoli Kórház szakképzett orvosai és személyzete nélkül ma nem lennék itt.
Az utam még néhány napig folytatódott, miközben végig lélegeztetőgépen voltam. Átvittek egy másik kórházba, ahol egy kis szívpumpát kaptam, hogy helyreállítsák a szívműködésemet. Csak öt nappal később találkozhattam először a fiammal, bár nem emlékszem a pillanatra…
Tizennégy nappal az összeomlásom és Callahan születése után hazaküldtek, hogy a családommal legyek. Az életemet a csodálatos orvosi csapatoknak köszönhetem. Soha nem mondtak le rólam, és örökké hálás leszek nekik, hogy megadták a lehetőséget arra, hogy tényleg anya legyek.
- Kapcsolódó: 5 hazugság a szüléssel kapcsolatban
Válságból lehetőség
Kicsit több mint két év telt el azóta. Tudtam, hogy tennem kell valamit. Szerettem volna felhívni a figyelmet erre a rendellenességre, miközben terapeutaként szerzett tudásommal is segítem a szülési traumát átélteket. Rengetegféle érzelem keveredik olyankor, amikor valaki traumát él át egy olyan napon, amelyet élete egyik legjobb napjának ígértek. Így hát létrehoztam egy közösséget, ahol The Birth Trauma Mama néven vagyok ismert, hogy támogassam a sorstársakat, és információt adjak át a magzatvíz-embóliáról.
Amióta 2020 januárjában felépítettem a csoportot, több száz újdonsült szülőt támogattam abban, hogy feldolgozzák a traumás születéssel kapcsolatos összetett érzelmeiket. A történetemet leíró TikTok-videóim segítettek az egészségügyi szakembereknek jobban megérteni a páciens nézőpontját, hogy felkészültebbek legyenek, ha ez a ritka szövődmény előfordulna az osztályukon. Bár remélem, senkinek sem kell megtapasztalnia azt, ami velem történt, hálás vagyok, hogy ma itt lehetek, és megoszthatom tudásomat és támogatásomat más túlélőkkel.
Az eredeti képeket ITT tudjátok megnézni.
Kapcsolódó cikkek
