Rítusok más kultúrákban
Nem volt ritka – és nem az ma sem -, hogy amint fény derül a feleség terhességére, a hagyományok az apát is életmód-változtatásra kényszerítik, őt is terhesnek tekintik (ez a couvade szertartás).
Bizonyos ételeket nem ehet, bizonyos szerszámokat nem használhat, bizonyos utakon nem járhat. Ez mai szemmel teljesen fölösleges hűhónak tűnik, hiszen az apa testében nem fejlődik élet, amit óvni kéne. Azonban ha a testében nem is, de a lelkében ott rejtőzik az apaság csírája. Ezek a fent leírt kötöttségek pedig lépten-nyomon figyelmeztetik arra, hogy hamarosan világra jön egy kis ember, akinek az életéért már most felelős.
A rítusok biztosítják számára, hogy hónapokig készülhessen az apaságra, mégpedig a közösség többi tagjának teljes támogatásával. Hasonló a helyzet a szüléssel: az apa többnyire nincs jelen fizikai értelemben, de nagyon fontos a szerepe. Él olyan szokás, mely szerint az apának hétszer körbe kell járnia a falut imádkozva, ha a szülés lelassul. Ennek többszörös haszna van: az aggódó apát eltávolítják a szülés közeléből, ezzel az anya némileg felszabadul.
A lelki támasz viszont továbbra is megmarad, hiszen az apa az anyáért és a gyermekért teszi, amit tesz. Ráadásul az apa sem érzi magát tehetetlennek a bajban. A mai férfiak többnyire nem kapják meg ezt a fajta lehetőséget, így aztán ki-ki a maga útját járja be, míg megérik az apaságra – ha egyáltalán eljut odáig.
Rítusok nélkül
Mára a terhesség és a szülés körüli hagyományok szinte teljesen elvesztek. Az egész folyamat az egészségügyi intézmények fennhatósága alá került. A felkészítő tanfolyamok többsége, ha az apa egyáltalán részt vesz rajta, pusztán arra tanítja meg, hogy az adott intézményben mit várnak el tőle, hogyan viselkedjék a szülőszobán. A környezet eközben azt várja a férfitól, hogy legyen kemény, felelősségteljes, és ne lelkizzen sokat. Pedig hatalmas változás következik az életében, ami szorongással, sőt félelemmel töltheti el.
A lelki felkészülés azért ma sem lehetetlen. A várandósság kiváló lehetőséget kínál arra, hogy a pár tagjai sokat és őszintén beszélgethessenek mindarról, ami életük (és párkapcsolatuk) megváltozása kapcsán foglalkoztatja őket. A lakásfelújítástól a bölcső- vagy játékfabrikálásáig rengeteg elmélyedésre, befelé fordulásra lehetőséget nyújtó tevékenység adódik – ezek a fizikai és a tudattalan szimbolikus nyelvén készíthetik elő az apákat az új jövevény fogadására.
Apává válni fiatalon
A fiatalon, huszonévesen apává váló férfiaknál valószínűleg kevésbé erősek még az előzetes elvárások, és inkább izgatottan figyelik, hogyan is változik párjuk a terhesség hatására. Általában együtt érzőek és érdeklődőek, szívesen és természetesen kapcsolódnak be a vizsgálatokba, a szülésre felkészítő tanfolyamokba, és estéről estére párjuk hasára tett kézzel várják, mikor mozdul meg először számukra is érzékelhetően a baba.
Mivel kialakult karrierről, magas életszínvonalról ebben az életkorban még ritkán beszélhetünk, a gyerek érkezése feletti örömöt nemigen befolyásolja a megélhetés miatti aggodalom. Mindez egyáltalán nem azt jelenti, hogy a fiatal apák felelőtlenebbek volnának, sokkal inkább arról van szó, hogy “lazábban” veszik a kanyarokat, és van bennük valami eredendő optimizmus, már ami a jövőt illeti. Képesek rácsodálkozni életük új fejezetére.
A második baba
A kép akkor kezd egy árnyalattal komorabbá válni, amikor már úton van a második baba. Manapság ugyanis kétféle elvárás fogalmazódik meg az apákkal szemben: egyfelől jó néven vesszük, ha már a terhesség alatti vizsgálatokra elkísérik párjukat, részt vesznek a szülésre felkészítő tanfolyamon, elolvassák a témába vágó cikkeket (vagyis tájékozottak, naprakészek a témában), ott vannak a szülésnél, és amiben csak lehet, támogatják, segítik párjukat.
A későbbiekben minél nagyobb részt vállalnak az otthoni teendőkből, tájékozódnak az egyszerűbb szoptatási problémák megoldásáról, a lehető legtöbb időt töltik a gyerekekkel. A másik elvárás anyagi természetű: gondoskodnak a család eltartásáról, anyagi jólétéről. Szó se róla, biztosan akadnak apák, akik képesek megfelelni ezeknek az elvárásoknak, ám a többség inkább úgy van vele, hogy csak a hosszú kívánságlista néhány pontját tudja kipipálni, a többi jobbára nyomasztó felszólítás, nem teljesített elvárás marad.
Kevés olyan munkakör akad, amely lehetővé teszi, hogy a férfi is annyi időt, energiát áldozzon minderre, amennyit esetleg szeretne. Ezek a tényezők alapvetően befolyásolják azt, ahogyan a férfi magához a terhesség tényéhez viszonyul. Többségük túlzottan nagy kihívást lát benne, ezért nem is csoda, ha kissé távolságtartóan nyilatkoznak.
Fiúból apa lesz
Szinte lehetetlen saját családot teremteni úgy, hogy közben a környezetünk nem tekint minket felnőttnek. Ez teljesen független az életkortól, hiszen egy anyának a gyereke mindig a gyereke marad, akivel törődni szeretne, gondoskodni róla, akiről egyúttal úgy érzi, hogy irányítania és ellenőriznie kell. Ezen az érzésen minden kiegyensúlyozott lelkiállapotú asszony felül tud kerekedni, és képes engedni, hogy az ifjú a maga útját járja.
Nem ritka azonban, hogy anya és gyereke között megcsontosodik a korai függőségi viszony. Ez sokszor a gyerek számára is megfelelő, hiszen – annak ellenére, hogy felnőtt – továbbra is kiszolgálják, és tetteiért továbbra sem kell felelősséget vállalnia. Még gondolkodnia sem kell túl sokat, mert eldöntik helyette, mi a jó neki, és mi a rossz.
A helyzet akkor kezd kényelmetlenné válni, amikor a gyerek saját családot szeretne alapítani. A szülők kéretlen ellenőrzése, tanácsai, gondoskodása ilyenkor már terhére lesz az ifjú párnak. Ez a forrása az “anyós-konfliktusnak”, de sokszor a fiatal szülők bizonytalanságának, tehetetlenségének is. Sajnos nem ritka, hogy emiatt romlik meg a pár kapcsolata, emiatt esik szét a még meg sem szilárdult kis család.
Kapcsolódó cikkek:
– 6 ok, amiért a férfiak félnek az apaságtól
– Apák vallanak: dolgok, amiket gyerek előtt még megtehettek
– Az apai kapcsolatépítés a magzattal már az anyaméhben elkezdődik
Forrás: Kismama magazin
Kapcsolódó cikkek
