A kisebb akár naponta többször is próbálkozik, hogy bátyját legyűrje. Évek is eltelhetnek, míg a versengés megszűnik köztük, és megtalálják azt a területet, ahol ők a jobbak. Addig is legyünk résen, de csak akkor állítsuk le a bunyót, ha valóban eldurvul.
Például, ha többen mennek rá egy gyerekre, a gyengébb nyilvánvalóan szenved, megsérülhet. Tereljük másféle erőpróbákra a figyelmüket, persze csak akkor, ha hasonló korú és erejű “ellenfelekről” van szó. A szkander, a húzódzkodás, a fekvőtámasz, a távolugrás, a versenyfutás mind remek lehetőség, hogy összemérjék erejüket.
Valódi nézeteltérés esetén közvetítsünk a veszekedők között, biztassuk őket, hogy szavakban mondják el sérelmeiket. A dühöt, indulatot levezethetik kiabálással, párnacsapkodással, földre vethetik magukat, de a másik ember ne váljon a tettlegesség céltáblájává. Hosszas üldögélés (például tévénézés, társasjáték) után indítványozzunk valamilyen élénk mozgással járó tevékenységet, mielőtt egymásra zúdítják felgyülemlett energiájukat.
Néha szálljunk be a bunyóba: a legnagyobb öröm, ha a papát vagy mamát lehet csiklandozni, földre teperni. Ilyenkor van lehetőség arra is, hogy tisztázzuk a szabályokat: övön aluli ütés nincs, testünkön kívül más eszközt nem használunk, a haj- és ruhatépés tilos, valamint elengedjük a másikat, ha kéri.
Ezek is hasznosak lehetnek:
– Így neveld a fiútestvéreket!
Forrás: Kismama magazin
Kapcsolódó cikkek
