Tekerős járgányok

Egyéves kortól remekül használható a pedál nélküli műanyag kisautó háttámlával és kis rakodórésszel.

Kétéves korban a kismotor a sztár. Ez már igazi “jármű”, sétálásnál felváltja a babakocsit, mama és gyerek egyaránt gyorsan halad. Előnye, hogy műanyagból készült: könnyű, lemosható, szobában is használható. Ebben a korban még nem bajlódnak tekeréssel a kicsik.

Háromkerekű biciklit, illetve kis, pótkerekes kétkerekűt hároméves kor tájékán csak akkor vegyünk, ha már hazafelé is rajta ül a gyerek, nem nekünk kell cipelnünk őt is és a biciklit is. Ezek ugyanis már fémből készülnek, ennek megfelelő a súlyuk is. A pótkerekek érjenek le a földre, attól ugyanis nem tanul meg hamarabb kétkerekűzni a gyerek, hogy bizonytalanul billeg alatta a kerékpár. Olyan alacsonyra állítsuk a nyerget, hogy felkapaszkodás nélkül rá lehessen ülni. A nyereg alatti pedált könnyebb megtekerni, mint az első keréken lévőt.

Kisméretű, lánchajtású kerékpáron kevesebb fáradsággal, jobban halad, mint a hagyományos háromkerekűn. A vastag kerekek jobban gurulnak, nem akadnak meg minden kis repedésben. Ez vonatkozik a rollerre is: a nagyobb, vastag kerekes, robosztusabb felépítésűn biztonságosabban, könnyebben tanulhat, s a balesetveszély is kisebb, mint a biciklizés során.

Teker és teper

Amikor először lépeget egyedül, előszeretettel tol maga előtt a kisgyerek széket, puffot, sámlit. Ezek sajnos könnyen felborulnak, ezért erre a célra jobban megfelelnek a háttámlás, négy keréken guruló kismozdonyok, kisautók. Hátsó részébe kapaszkodva járkál a kisgyerek, ráülve a lábával tologatja magát előre. Némelyiknek felhajtható az ülőlapja, ebbe akár bele is pakolhat. Nem borulékonyak, könnyűek, alacsonyak, a legelső “jármű” igényeit remekül kielégítik. Vásárláskor próbáljuk ki, leér-e a kisgyerek lába a széles ülőfelületről.

Elvileg a legkisebbeknek való a kerekeken guruló nyuszi és Törpapa. Azonban színük, formájuk és anyaguk összhatása meglehetősen ízléstelen, ezért jobban járunk, ha fából készült, négykerekű szobabiciklit vagy gurulós lovat vásárolunk a kicsinek. A már biztonságosan és gyorsan járó lurkó még sebesebben szeretne haladni. A legkisebb méretű műanyag kismotorral (pedál nélküli) ez már sikerülhet is!

Ahogy nő a testmagassága, motorból is jöhet a nagyobb méret. Ezek a járművek is könnyűek, a borulások során nem üti meg magát nagyon a gyerek. Labilisabb az igazi háromkerekű. Nehéz, fémből készül, pedáljába beleakad a láb. Csak akkor használjuk, ha a kisgyerek érti, hogyan kell tekernie – hároméves kora előtt jobban halad pedál nélkül. Az első kerékre szerelt pedál teljesen felesleges, nem ér oda a kisgyerek kinyújtott lábbal sem, így nem tud annyi erőt kifejteni, hogy meghajtsa a járgányt.

Lábbal hajtós járgányok: kismotor, futóbicikli

Amint biztonságosan jár a kisgyerek, vehetünk neki valamilyen műanyag járművet. Legjobb, ha van alkalma kipróbálni: játszóházban, ismerős gyereknél, áruházban. Így láthatjuk érdeklődését és ügyességét. Mindig fejlettségi szintjének megfelelőt vegyünk, ne olyat, amibe majd belenő. Lába mindkét oldalon érjen le a földre, könnyedén tudjon fel-leszállni, ülőrésze ne legyen túl széles, mert akkor nehezen tudja magát hajtani a lábával. Pedál felesleges, csak beleütközik a lába, tekerni még nem tud ebben a korban.

A két széles keréken vagy négy keréken gurulók kevésbé borulnak fel, mint a klasszikus háromkerekűek. Ha játszótérre megyünk, legjobb a kismotor: könnyű, hónunk alá csaphatjuk, ha megunta a kisgyerek. Otthonra, kertbe bővebb játéklehetőséget ígér az utánfutós, háttámlás, felhajtható fedelű kisautó: ezt tologathatja, és bele is pakolhat. Előre döntsük el, hogy a lakásban vagy a szabadban használja-e majd: piszkos kerékkel nem hajthat be, ahogy cipővel sem megyünk a lakásba. Többszintes lakás, lépcső, járdaszél a legurulás veszélyét rejti magában.

Nagyon nagy népszerűségnek örvend a futóbicikli. Van fa, fém, műanyag futóbicikli is – elég sok helyen és elég nagy választékban kaphatók. A “művésznevén” futókerékpárnak, vagy tanulóbiciklinek nevezett jármű lényegében pedál nélküli bicikli, ami remekül fejleszti a gyerekek egyensúlyérzékét. Átmenetet képez a tricikli, a kismotor és a normál pedálos kerékpár között. Az utóbbihoz képest lényegesen kisebb izommunkával, egyszerűbb mozgással érhet el helyváltoztatást a csemete. Alsó életkor a futóbicikliknél a kétéveskor. (Persze valójában gyermeke válogatja, hogy pontosan mikor érdemes meglepni vele a lurkót.)

A szakemberek azoknak ajánlják, akik a kismotort kinőtték (kb. 2-2,5 évesen), de még a biciklizéshez kicsik. Állítólag gyorsabban megtanul pótkerék nélkül kerékpározni, aki futóbiciklit használ.

Trabi, dömpi, markoló

Kisfiús mamák is élvezhetik az autókázást, ha nem is annyira, mint az apukák, csak telepedjünk le a földre.

Építsünk leporellós képeskönyvből lejtőt. Néhány könyvet egymásra helyezünk (körülbelül 20 centi magasra), majd egy hosszúra kihajtogathatót lejtőszerűen ráfektetünk. Fentről indítjuk az autót, eleresztjük a lejtő szélén, és figyeljük, milyen messzire szalad. Otthagyjuk, máris mehet a következő kocsi, vajon megelőzi az előzőt? A nehezebb matchboxokkal élvezetesebb a játék, mint a könnyű kínai vagy műanyag autókkal.

Építsünk utat, hidat, alagutat az autóknak építőkockákból, párnákból, keménylapos könyvekből. Itt-ott jelöljünk ki parkolót, benzinkutat, gyalogátkelőhelyet. Fantáziadúsabb így a játék, mint műanyag autópálya-elemekkel.

Játsszuk el a legalapvetőbb közlekedési helyzeteket: a kis Duplo-figura a gyalogos, körülnéz, átmegy a zöld lámpánál, az autók megállnak, mert nekik most piros. Vásároljunk vagy készítsünk közlekedési lámpát a játékhoz!

A homokozóban “igazi” építkezést játszhatunk. Szállítsuk dömperrel a homokot, markoljunk fel kavicsot, ássunk alagutat.

Talicska, nyuszimotor

Amint biztosan jár a kisgyerek, élvezettel tol maga előtt mindenféle kerekes alkalmatosságot. Szívesen kiszáll a babakocsiból, és kitartóan gyalogol vele. A tolókarnál fogva tartsuk egyenesben és egyensúlyban a kocsit, mert a kicsi erre még nem képes, előfordul, hogy magára rántja az egészet. Napi sétánk alkalmával hagyjunk időt erre is – haladni ugyan nem lehet, de ő élvezi. Játék babakocsit is vehetünk neki, ám vásárláskor próbáljuk ki, kényelmesen eléri-e a tolókart, nem borul-e fel könnyen (a fából készült babakocsik nagyon jók erre a célra).

Kisfiúknak jól jön egy talicska: tologathatja és belepakolhat. A könnyű műanyaggal most még jobban boldogul, a lényeg a nagyméretű kerék. Egy “igazi” dömper pedig rengeteg játéklehetőséggel szolgál. A kisgyerek rátámaszkodva tolja maga előtt, fél térdével belemászik, másik lábával lökdösi magát előre, ha madzagot kötünk az elejére, húzogatja, szállít vele vagy akár beleül. Pedálos járművet még nem tud hajtani a kisgyerek, csak beleakad a lába.

Kapcsolódó cikkeink:

Két vagy három keréken?

Balesetmentes gurulást!

A kétéves kedvenc játékai

Mi a jó a járgányokban?

Forrás: Kismama magazin