Miközben mi nem győzzük egymás mellé rakni a nyugtató szavakat, a szakemberek azt mondják, e félelmek teljesen normális tartozékai a gyermeki tanulásnak és annak, ahogyan felfedezik maguknak a világot.
Talán különös, de a sokszor már betegesnek tűnő félelmek, fóbiák hozzátartoznak a gyermek fejlődéséhez. A legyőzésükhöz vezető utak megtalálása ugyanis erősítheti az önbizalmukat is. Vannak félelmek, melyek minden gyerekre jellemzőek, de akadnak fóbiák, melyek csak némelyiküknél fedezhető fel. Ez utóbbiak közé tartozik például az, hogy vannak kisgyerekek, akik félnek rátelepedni a vécékagylóra vagy rettegnek beülni a fürdőkádba.
Ne ijesztgessük!
Semmiképpen ne tegyünk magunknak szemrehányást, ha észrevesszük, hogy gyermekünk tart valamitől. Felismerve valamilyen fóbiáját, igyekezzünk megmagyarázni neki, miért nem kell félnie, mondjuk a póktól, a fürdőkád lefolyójától, az égzengéstől. Ügyeljünk arra is, hogy ha rossz fát tesz a tűzre, ne fenyegessük éppen azzal, amitől olyannyira fél: Ne rosszalkodj, mert elvisz a falipók vagy a kádmanó! Ez a lehető legrosszabb, amit tehetünk, ha tudatosan törekszünk gyermekünk fóbiájának megszüntetésére.
A rettegő plüssmaci
Olykor a kisgyerekek szeretik kibeszélni magukból félelmeiket, elmondani, hogy mik azok, amiktől úgyszólván megrémülnek. Beszélnek sötétségről, furcsa alakokról, kísértetekről. Ismerősöm elmesélte, hogy háromesztendős kislánya például elárulta neki, hogy a plüssmacija nagyon fél valamitől. Ezután közösen kitalálták, hogy mit kellene tennie a mackós félelmek eloszlatásához: ezentúl nem lehet egyedül a maci a polcon, együtt kell aludnia a gazdájával, és néha meg kell vigasztalni, mi több, beszélni hozzá.
Növekedésével, fejlődésével a kisgyermek fóbiái is csökkennek, idővel egyre kevesebb dologtól fél majd. Hiszen megismeri környezetét, egyre többet tud meg az őt körülvevő világról, rengeteget tanul, melyek következtében bizonyos félelmek egy csapásra megszűnnek. Legfeljebb álmukban térnek vissza.
Gyakran előfordul, hogy az iskolakezdés lámpaláza, az eddig ismeretlen világ közeledése álmaikban előhívja mindazokat a szörnyeket, árnyakat, melyeket korábban látni véltek vagy éppen lefekvés után odaképzeltek maguk köré a sötét szobában.
Félelem-toplista
Fürdőkád-lefolyó:
A kisgyerekek rendszerint azt képzelik, hogy a vízzel együtt ők is eltávoznak a kádból, ha leengedjük a vizet. Ez magyarázza babonás félelmüket a lefolyótól, és ezért sem mernek közvetlenül a kádlefolyóra ülni. Ehhez hasonló félelemérzetet kelt bennük a vécékagyló is: komolyan attól tartanak, hogy könnyen beleeshetnek és a meglehetősen élénk gyermeki fantázia mindenféle kígyót és csúszómászót is odaképzel.
Hogyan segítsünk?
Magyarázzuk el gyermekünknek, miért lehetetlen, hogy a vízzel együtt ő is elfolyjon a fürdőkádból. Mutassuk meg meg neki, hogyan folyik le a víz, és egy labdával vagy műanyagjátékkal szemléltessük, hogy a fürdővízen kívül más át sem fér azon a picinyke nyíláson. Ugyanígy nyugtassuk meg, hogy a vécécsésze lefolyójában sem laknak szörnyek, melyek a mélybe húzhatják.
Kísértetek és rémálmok:
A lámpaoltás után élénken működni kezd a gyermeki fantázia. Ha a kisgyerek nem alszik el rögtön, azonnal víziói támadnak, képzelete mindenféle szörnyekkel, árnyakkal, kísértettel népesíti be szobáját. E rémes képzelődést csak segíti, ha előtte engedtük, hogy nem neki való, erőszakos jelenetekkel tarkított filmet vagy rémes figurákat felvonultató sci-fit nézzen. Ezek hatását egyébként még az elalvás előtt mondott mesék szelídebb alakjai sem tompíthatják.
Hogyan segítsünk?
Ha tudjuk, hogy kisgyermekünk hajlamos a képzelgésre, szörnyek teremtésére, kellemes képzeteket keltő meséket válasszunk altatónak. Ne szerepeljenek bennük manók, törpék, boszorkányok, szellemek. Maradjunk vele, amíg el nem alszik – sok kisgyerek ezt kéri is -, simogassuk vagy fogjuk a kezét, és ha ő el is felejti, ne mulasszuk el kedvenc babáját, plüssállatát melléje tenni, hogy együtt aludjanak el. Ha éjszaka felébredne vagy felsírna, vegyük ölbe, becézgessük, ölelgessük, ringassuk, ha megoldható, aludjunk vele egy szobában.
Rovarok és bogarak: Előfordulhat, hogy a kisgyerekek megijednek mindentől, ami zümmög, legyen az méh, darázs vagy szúnyog, de félnek a csendben a falon mászkáló póktól is. Egy-egy korábbi csípés emléke fokozhatja e félelmet, és megriadnak, ha a lakásban felfedezik e rovarokat. Megtörténik, hogy addig nem is akarnak bemenni a szobájukba, amíg meg nem győződnek róla, hogy az ott látott pók vagy darázs “tetemét” valóban eltüntettük onnan.
Hogyan segítsünk?
Nyissunk ablakot és gyermekünk szeme láttára tereljük ki a lakásból a bogarakat, rovarokat, hogy megnyugodjon. Mondhatjuk akár azt is, hogy “Ezt az eltévedt méhecskét már nagyon várja a családja, ezért segítsünk neki hazarepülni, és tárjuk ki az ablakot.” Nagyon fontos, hogy leplezzük előtte az esetleges saját félelmünket a darázstól, a póktól, mert ez megerősíti velük szembeni fóbiáját.
Tippek
Néhány apróság, melyek száműzhetik gyermekünk félelmeit.
- Szobáját tegyük minél komfortosabbá, törekedjünk arra, hogy minél több kedves, kellemes játék, baba, plüssállat vegye körül.
- Takarítsunk gyakran, a padlószőnyeget rendszeresen porszívózzuk, a sarkokra különösen ügyeljünk, vadásszunk a pókokra, vizsgáljuk meg a függönyt, melyre rátapadnak a betévedt méhek, darazsak.
- Teremtsünk kellemes, nyugodt környezetet gyermekünknek az esti lefekvés előtt, beleértve azt is, hogy a kicsi mindig válaszsza ki azt a babát, mellyel aludni szeretne.
- Egy-egy illusztrált, fényképes könyv segítségével beszélgessünk vele azokról a rovarokról, állatokról, melyektől fél, hogy meggyőzhessük, miért alaptalanok a félelmei.
Kapcsolódó cikkeink:
Forrás: Anyák Lapja
Kapcsolódó cikkek
