A szemzugban található könnycsatorna ugyanis az újszülöttek 6 százalékánál nem nyílik meg magától – kell némi rásegítés, azaz hivatalos nevén könnycsatorna-átmosás. De a neten, ahol utánanéztem, így emlegették: szemfelszúrás… Már ettől az elnevezéstől elgyengült a lábam.
A könnyebbik része
Bár a szakemberek szerint nem okoz fájdalmat, amikor a kicsi, hajlékony kis szondát bejuttatják a szemzugba, és a gyerek csak azért sír, mert erősen lefogják a fejét, én kicsit kételkedtem ebben. Gondolom, nem én voltam az első, mert a pengére szorított számat és könnyes szememet látva a szemészorvos azonnal felajánlotta, menjek ki nyugodtan. Nem kell végignéznem a kezelést. Erre azért rögtön összekaptam magam – mit gondolnak ezek rólam? Hogy egyedül hagyom szenvedni a gyerekemet? Ha ő kibírja, hogy megcsinálják, én kibírom, hogy nézzem.
És jól tettem, mert persze üvöltött, ahogy lefogták, de tény, hogy amint a kezembe került, azonnal megnyugodott. Velem együtt. Nem sejtettem, hogy ez még csak a könnyebb menet volt. Az utókezelés részeként ugyanis szemcseppet kellett használnunk. Naponta hét (!) alkalommal.
Vámpírszemek
Az antibiotikumos szemcsepp pár percre pirosra festette a szemgolyóját. Tisztára mint egy újszülött vámpír, viccelődtünk. De nem sokáig. Az első alkalommal még meglepően könnyen ment a kezelés. A gyerek szép, tágra nyílt szemmel rám nézett, én precízen céloztam, és már bele is ment a gyógyszer. Naná, hogy ordított. A csepp hideg volt (hűtőben kellett tartani), és elhomályosította a látását.
A következő alkalommal, amikor meglátott cseppel a kezemben, már gyanakodott egy kicsit, de két órával később, amikor újra kezelni akartam, már rutinosan összeszorította a szemét. Énekeltem, udvaroltam, csikiztem, szavaltam – de igazán csak a gyorsaság segített. Célra tart és lő – akár a seregben. Semmi kézremegés vagy bizonytalankodás. Aki tétovázik, elvesztette a háborút.
Pár nap múlva, amikor elfogyott a szemcsepp, már profi voltam. Szinte sajnáltam, hogy vége. De nem sokáig. Mert pár héttel később újra csipásodni kezdett. A könnycsatorna ugyanis nagyon könnyen visszazáródik újra és újra. Nekünk négy alkalommal kellett elzarándokolnunk a szemészetre és végigcsinálni a procedúrát. Átmosás, ordítás, vigasz, szemcsepp, ordítás, vigasz.
Bogyók és gyógytea
Akkor már kicsit csalódtam a hagyományos orvoslásban, ami nem tud megoldani egy ilyen picike problémát, és úgy döntöttem, utánanézek a homeopátiás könyvecskémben, mit ajánlanak. A válasz egyszerű volt: a szemvidítófüvet (Euphrasia officinalis). Vettem hát gyógyteát és bogyókat, és a szemcseppezés mellett elkezdtük a teás átmosást, és pár golyócskát is kapott a gyerek pár napig. Az elzáródás azóta nem tért vissza, de a csodaszereimet azért nem dobtam el. És jól tettem, mert még évekkel később is jó szolgálatot tettek, amikor belement valami a gyerek szemébe, és a kötőhártya-gyulladás tüneteit is csökkentették.
Kapcsolódó cikkeink:
Kapcsolódó cikkek
