A szülők szabadsága soha nem olyan hosszú, mint az óvodai, iskolai szünidő. A gyerekek örülnek a kötetlenségnek, mi pedig törhetjük a fejünket, hogyan oldjuk meg felügyeletüket. Kölcsönös élmény lehet, ha a nyár egy részét a nagyszülőknél tölthetik az unokák. Ahol pedig erre nincs mód, jönnek a táborok. Bőséges a kínálat, egész üzletág épít a szülők pénztárcájára és a gyerekek szabadidejére. Válogassunk, böngésszünk, programajánló oldalakon, művelődési házakban. Ám döntésünknél elsősorban gyerekünk szempontjait vegyük figyelembe.
Édes semmittevés
Nem jó, ha a gyerek egész nyarát beosztjuk. Próbáljon legalább az egyik szülő néhány napot otthon tölteni a gyerekkel. Ilyenkor adódik alkalom, hogy felkeressük a régi játszóteret, meghívjuk barátait, és egy kicsit élvezzük a semmittevést is. A táborokban ugyanúgy be van osztva az ideje, mint az iskolában.
Ebben az életkorban még a szülőkkel együtt töltött időt érzi igazi pihenésnek gyerekünk. Igyekezzünk néhány élménnyel gazdagítani ezeket a napokat – még akkor is, ha nem utazunk el. A ráérős beszélgetések, a közös főzés, játék még mindig nagyon fontos érzelmi életükben. Nem a nyaralóhely távolsága és egzotikus természeti csodái, hanem az érzelmi élmények teszik gazdaggá a közös szabadságot. Nyári terveinkben első helyen szerepeljen a családnak szentelt idő.
Ha gyerekünk vállalkozó szellemű, bizonyára több táborba is szívesen elmenne. Mindegyik izgalmas kalandokat, érdekes foglalkozásokat kínál, kár, hogy néhánynak ütközik az időpontja… de nem baj, a többit be lehet osztani – mondja ő. Ám a túlzottan betáblázott nyár nem nyújt felüdülést, a túl sok élmény feldolgozhatatlan. Ha egyik táborból megérkezve máris indul a következőbe, szeptemberben végül pihenni megy vissza az iskolába.
Kezdőknek
A bátortalanabb esetleg egyáltalán nem mer elindulni szülei nélkül. Ne erőltessük, ha valóban fél, inkább “gyakoroljuk” együtt a táborozást. Számos életmódtábort, táncháztábort, vízitúrát szerveznek szülőknek, gyerekeknek közösen. Így nagyobb közösségben, idegenekkel együtt, mégis a szülők biztonságot nyújtó jelenlétében ízlelgetheti kis lurkónk a táborozás élményeit. Ha néhány évig együtt táborozunk, előbb-utóbb csak nekivág nélkülünk, ismerős gyerekekkel, esetleg a nagyobb testvérekkel.
Egyes óvodákban szerveznek erdei óvodát, egyhetes nyaralást a nagycsoportosoknak. Az óvó nénik talán még nálunk is jobban látják, mennyire önálló csemeténk, hiszen az óvodai élet során ezt inkább bizonyítják a gyerekek, mint otthon, szüleik jelenlétében. Kérdezzük meg véleményüket, elengedhetjük-e őt, és legfőképpen kérdezzük meg magát a gyereket, szeretne-e egy hétig távol lenni tőlünk.
Ha előbb nem, az általános iskola első-második osztályában sor kerül az első táborozásra. A tanévben szervezett erdei iskola ugyanis nem szabadon választott program – aki nem megy táborba, annak a párhuzamos osztály óráit kell látogatnia. Ismerős gyerekekkel, ismerős pedagógusokkal – ha szereti őket – biztosan jól telik ez az egy hét.
Hasonló előnyei vannak a nyári napközis tábornak. Új barátságok szövődhetnek, olyan kézműves-tevékenységekkel, játékokkal ismerkedhetnek meg, amilyenekre a tanév során nincs idő. Hátránya, hogy kötöttsége kissé hasonló az iskolaihoz, és egész nyáron azért unalmas lenne.
A sporttáborokban belekóstolhat csemeténk egy-egy sportág érdekességeibe. Akár napközis, akár “ott alvós”, egy-egy délelőtti és délutáni sportfoglalkozásra számíthatunk. Különösen az olyan tábor élvezetes számára, ahol valamilyen vonzó, izgalmas, új sportot próbálhat ki (lovas-, vitorlástábor). Az egész évben rendszeresen űzött sportág (úszás) folytatása nyáron feladatot, nem felüdülést jelent. Azt se várjuk el, hogy gyerekünk az úszótáborban néhány hét alatt megtanuljon úszni.
Szülői segítség a háttérből
– Mérlegeljük önállóságát, megbízhatóságát, de mindenképpen az a legfontosabb, hogy ő maga szeretne-e egyáltalán elmenni. Táborozni nem kötelesség, hanem élmény, lehetőség.
– Készítsük fel úgy, hogy jól boldoguljon majd egy hétig. Együtt csomagoljuk be ruháit, hogy tudja, mije van egyáltalán. A fehérneműket tegyük kis zacskóba, hogy ne kallódjanak el, és adjunk egy nagyobb zsákot a szennyesnek. Praktikus a füles, felakasztható tisztasági felszerelés. Kevés ruhanemű is elegendő, fontos a rövidnadrág-póló együttes, a fürdőruha, a pizsama, a törülköző, a tréningruha, a zárt cipő. Csempésszünk kis meglepetést a csomagjába, hogy megörüljön, amikor kipakol.
– Otthon ne maradjon a kedvenc maci vagy kabala!
– Rendszeresen szedett gyógyszereit kis tasakban névvel és használati utasítással a pedagógusnak adjuk át.
– Beszéljük meg a gyerekkel, mit csinál, ha… Biztosan ismerünk olyan helyzeteket, amikor még önállótlan (zuhany beállítása), de bizonyára benne is felmerülnek kérdések (mindent meg kell majd enni?). Buzdítsuk, hogy bármilyen gondjával forduljon a pedagógushoz, hiszen most ő helyettesít minket. Induláskor talán eltörik a mécses, derűs képpel öntsünk bele lelket, ha inába szállt a bátorsága.
– Hazaérkezéskor bizonyára meglepetten találjuk meg majd az érintetlen tiszta ruhákat vagy a fülig sáros, maszatos pólót. Ne rontsuk el szemrehányásainkkal lelkes élménybeszámolóját!
Aggódás helyett…
Számos helyzet eszünkbe jut: mi történhet, ha – ám aggodalmunkkal nem tudjuk befolyásolni az eseményeket. Gondolatainkat inkább kössük le munkával (“nagytakaríthatunk” a szobájában, kifesthetjük a falakat), illetve használjuk ki szabadidőnket saját felfrissülésünkre.
A kevésbé jó ötletek:
– “Majd minden este telefonálok neki.” Ezzel megzavarjuk a tábori élet menetrendjét, szomorúságot keltünk más gyerekben. Esetleg kínos lehet csemeténknek a társai előtt szülei ragaszkodása, vagy éppen ezzel ébresztjük fel honvágyát, holott jól elfoglalta magát.
– “Adok neki mobiltelefont, hogy hazaszólhasson.” Pillanatnyi érzéseitől vezérelve talán kétségbe ejt minket, míg fél órával előtte még hancúrozott. Összeveszett a barátnőjével, kibékült, gólt kapott vagy rúgott – neki igen fontos dolog, de ezekkel az érzésekkel ebben az életkorban egyedül is megbirkózik.
– “Leugrom hozzá, megnézem.” Csak akkor, ha ezt a pedagógussal egyeztettük. Szülői hatáskörünket nem kell mindenhová kiterjesztenünk. Bízzunk a nevelőkben, ha elengedtük gyerekünket, őt pedig hagyjuk önállósodni, hiszen az a lényege a táborozásnak.
Kapcsolódó cikkeink:
– Táborozás: sok pro és kevés kontra
– A pihenésről vagy a sok programról szóljon a gyerek nyara?
Forrás: Kismama magazin
Kapcsolódó cikkek
