Morgan és szerzőtársai abból indultak ki, hogy az emlősökön végzett kutatásokban általános módszer, hogy az újszülött állatokat elkülönítik anyjuktól, így vizsgálják, milyen hatással van a stressz az újszülött egyed szervezetének működésére és fejlődésére.
Az embereknél ugyanakkor a nyugati kultúra alapvető normája és orvosi gyakorlata, hogy az anyát elkülönítik újszülöttjétől. Döbbenetes ez a két állítás egymás mellett!
Morgan, Horn és Bergman – bár többször hangsúlyozzák, hogy csak kezdeti eredményekkel rendelkeznek, ezek alapján egyelőre nem tudnak teljes választ adni – 16 kétnapos újszülöttet vizsgáltak. (Minden baba császármetszéssel született, Dél-Afrikában hüvelyi szülés után két nappal ugyanis már nem találták volna a kórházban a kisbabákat.)
Abból indultak ki, hogy a vegetatív idegrendszer hangolja össze a szervezet stresszre adott reakcióját, és a szívritmus változása olyan adat lehet, mellyel mérhető a vegetatív idegrendszer aktivitása. Mivel a szívritmusra a környezeti ingerek is hatással vannak, ezek kiszűrése érdekében alvás közben vizsgálták a 10 kisfiút és 6 kislányt.
Pontosan meghatározták az alvás körülményeinek minden részletét: a testhelyzetet, a ruházatot, az anyától való távolságot stb. A kisbabák egy-egy órás alvását elemezték, összehasonlították az anyjuk mellkasán, illetve a kis kórházi bölcsőben töltött időt. Mérték a szívverések közti időtartam hosszát, illetve folyamatos EKG-vizsgálat zajlott.
Az elkülönítve alvás esetén a szívverés sokkal kevésbé volt egyenletes, nagyobb ingadozást mutatott, ami a vegetatív idegrendszer nagyfokú aktivitását jelzi. Ha az anya mellkasán aludtak, rövidebb volt az aktív alvás és a mély alvás közti átmenet, és ezért összességében hosszabb volt a mély alvás szakasza. A mély alvás ugyan a vegetatív idegrendszer alacsonyabb aktivitásával és ezáltal a szívverés egyenletesebb ritmusával is összekapcsolható, de a statisztikai elemzés kimutatta, hogy a hosszabb mély alvás önmagában nem magyarázza az összességében nyugodtabb szívverést.
Mindez az újszülött testhőmérsékletével is kapcsolatban állhat, hiszen az alacsonyabb testhőmérséklet például csökkenti a mély alvás időtartamát, a bőrkontaktus pedig védi a kisbabát a lehűléstől. Az inkubátoros elhelyezést és a bőrkontaktust összevető korábbi kutatások azonban arra utalnak, hogy a jelen kutatásban kimutatható mélyalvásbeli eltérések nem kizárólag a testhőmérséklet függvényei – de erre vonatkozóan az óvatos kutatók még további vizsgálatokat tartanak szükségesnek.
Amíg pedig nem kerül sor a stresszhormonok szintjének mérésére, addig a kutatók szerint nem vonhatunk le következtetést az újszülött anyától való elkülönítése és az újszülöttet érő stressz összefüggéseiről. Amit már most ki mernek azonban jelenteni, az az, hogy a korai bőrkontaktus eddig is számos helyen dokumentált előnyeinek ismeretében, illetve annak tudatában, hogy a mély alvásnak fontos szerepe van az agy fejlődésében, a bőrkontaktus nagy valószínűséggel az emberi újszülött evolúciós, alapvető igénye. Az elkülönítés idegrendszeri fejlődésre gyakorolt esetleges negatív hatásai miatt úgy vélik, eredményeik támogatást jelenthetnek az újszülött- és gyermekágyas részlegeken terjedő gyakorlat számára, melyben akár koraszülöttek esetén is a gondos ellátás kulcselemének tekintik az anyai bőrkontaktus biztosítását.
Forrás: Morgan, B.E. – Horn, A.R. – Bergman, N.J. (2011): Should neonates sleep alone? Biological Psychiatry, 70. évf., 9. szám, 817-825. oldal, 2011. november 1.
Ezek is érdekelhetnek:
Kapcsolódó cikkek
