Hagyni kell a babát, hogy egyedül próbálkozzon
Az egészséges csecsemőt általában nem kell, nem szabad ültetni, állítani, járatni. Az egészséges újszülötteket, csecsemőket nem kell és nem szabad tornáztatni, nem kell és nem szabad neki tanítani az ülést, állást vagy ezekre szoktatni.
Ha az ép csecsemőt megfelelően nagy, elég tágas gyermekágyban, majd később mászókában (nem “járókában”, nehogy bárki azt higgye, járkálnia kellene benne a babának,) helyezzük el, a csecsemő ösztönös és tudatos, önálló tevékenysége folyamán ezek a funkciók a felnőttek legcsekélyebb segítsége nélkül, fokozatosan, maguktól alakulnak ki. A mozgásfejlődés együtt halad azzal a folyamattal, ahogy a csecsemő megfelelő mozgásszerveinek beidegzése, izomzata, csontrendszere is lépcsőről lépcsőre az élettani érettség mindig épp következő fokára lép.
Az egészséges csecsemő mozgásfejlődésének sorrendjében és időpontjában még a fiziológiás határon belül maradva is elég nagy egyéni különbségek észlelhetők.
Az egészséges csecsemő mozgásfejlődését is késleltetheti, pl. egy elhúzódó hurutos, lázas betegség, de a mozgásfejlődés sorrendje és időrendje általában a következő:
- Az első évnegyedben a csecsemő a hátán fekszik.
- A második és harmadik évnegyed folyamán
- oldalra fordul
- hasra fordul (még nem tud visszafordulni),
- hasra és visszafordul (“forog”, gurul”)
- A negyedik évnegyed folyamán hason csúszik, mászni kezd.
- Az első év végére tehetők az első felállási és felülési kísérletek, többnyire hason fekvő helyzetből. A felállás nem egyszer megelőzi az ülést.
- Általában a harmadik félév folyamán tanul meg kisded biztosan, szabadon járni (közben pedig még mászik!).
Nem beszélhetünk járásról, ha a csecsemő kapaszkodva, a felnőtt kezébe kapaszkodva stb. lépeget. Csak az a kisgyermek jár, aki már tud állni. Állás alatt a támasz nélküli, szabad állást kell érteni, és még itt is külön kiemelendő, hogy csak a segítség és kapaszkodás nélkül felálló kisgyermek állása az igazi. Az ülésre vonatkozólag pedig a legfontosabb tudnivaló, hogy a támasszal való ültetés nem felel meg az élettani fejlődéssel kialakuló ülőképességnek, ezért az ülésre sem szabad a csecsemőt tanítani.
A fiziológiás ülés ugyancsak a gyermek önálló mozgása folytán kifejlődött funkció, és csak a támasz nélküli ülést szabad reálisan értékelni. Külön ki kell emelni, hogy az igen gyakran észlelhető, nyújtott térddel való ülés nemcsak, hogy nem fiziológiás, hanem kifejezetten előmozdítja az ülési kifózis (hajlott hát) kifejlődését.
Az egészséges csecsemő mozgásfejlődésének, felegyenesedésének folyamatába való beavatkozás a felnőttek részéről tehát oktalan és szükségtelen. Az időpontokat és sorrendet illetően – amellett, hogy elég széles fiziológiás ingadozások is megengedhetőek – tudnunk kell azt az áthághatatlan szabályt, hogy a mozgásfejlődés fázisait, kiváltképpen pedig a mászást nem lehet kihagyni, átugorni!
- A csecsemő hasra fordulását, hason fektetését meg kell előzze a spontán oldalra fordulás.
- Olyan csecsemőnél, aki még nem tud egyedül hasra és visszafordulni, ill. nem kezdett el magától mászni, nem lehet szó felültetésről, az ülés gyakorlásáról.
- Nem lehet szó járásról vagy járatásról olyan kisgyermeknél, aki kapaszkodás nélkül nem tud akármilyen testhelyzetből aktívan felállni, és minden támasz nélkül biztosan állni a lábán.
Az az álláspontunk, hogy egészséges babánál az ún. csecsemőtorna felesleges. Kórosan fejlődő csecsemő esetében pedig a tornáztatás speciális szaktudást és rendszeres szakorvosi ellenőrzést igényel.
Kapcsolódó cikkek:
- A baba megfelelő mozgásfejlődése másfél éves korig
- Az állástól a biztonságos járásig
- Miért kíméli a térdét a baba?
Forrás: Madarász Utcai Gyermekkórház és Babaszoba.hu
Kapcsolódó cikkek
