Van olyan kisbaba, aki születésétől fogva lelkesen szopik, és még egyévesen is csak kóstolgatja a felkínált ételt. Más meg éppenséggel ráveti magát a kanálra, boldogan falatozik, annak ellenére, hogy mamája előzőleg megszoptatta. Egyik változat sem jobb a másiknál, de nem is rosszabb. Bízzuk a gyerekre, mennyit szeretne enni, de tartsunk be néhány alapszabályt! Érdemes megismerni az Egészségügyi Világszervezet csecsemőtáplálással kapcsolatos ajánlásait.
Minden gyerek egyforma…
…vagy legalábbis nagyon hasonlít abban, ahogy szervezete fejlődik életének első időszakában. Féléves kora előtt még éretlen az idegrendszere ahhoz, hogy a nem folyékony táplálék lenyelését irányítsa. Az emésztőszervek sem termelik meg az összes enzimet és emésztőnedvet, így tökéletesen csak az anyatejet képes hasznosítani. Védekezőrendszere még különösen érzékeny bizonyos fajtaidegen (nem embertől származó) fehérjékre, ezért ha az anyatejen kívül mást is kap, könnyen kialakulhat nála táplálékallergia.
Szinte minden anya egyforma…
…legalábbis abban, hogy a kisbabája igényeihez tökéletesen alkalmazkodó anyatejjel tudja ellátni gyerekét. Abban is, hogy ha a kicsi kevesebbet vagy ritkábban szopik, kevesebb teje termelődik.
Ezért javasolják a WHO szakemberei, hogy a világon minden kisbaba lehetőleg féléves koráig ne kapjon mást anyatejen kívül. Azonban ezután is nagyon fontos a fokozatosság. Ahogy az ábra is mutatja: a baba „étrendjében” az anyatej mennyisége még hónapokig nem csökken. Nem anyatej helyett kap főzeléket, gyümölcsöt, hanem mellette. A kanalas ételek csak kiegészítik a szoptatást.
Féléves kor után naponta egy-két alkalommal kapjon néhány kanálka egyszerű, biztonságos pépet vagy puha falatkát, miután megszoptattuk. Ettől kezdve rábízhatjuk a folytatást: észre fogjuk venni, mikor kér többet, mint addig. Látni fogjuk azt is, amikor már mást is kér, hiszen elkezdi nyújtogatni a kezét a felnőttek ételei után. Ha a családnak tálalt étel nem túl fűszeres, zsíros, nincs benne színezék, ízfokozó nátrium-glutamát, tartósítószer, nyugodtan adhatunk egy kis kóstolót. Erre általában tíz hónapos kor után számíthatunk, de előfordulhat, hogy ennél csak jóval később.
Sok szoptatott baba hónapokig nem kér inni, hiszen táplálékának túlnyomó része folyékony anyatejből áll, és a kiegészítő táplálékok is sok folyadékot tartalmaznak.
Nem boszorkányság!
Aki egy régebbi babaszakácskönyvet lapozgatva fog hozzá a csecsemő étrendjének megtervezéséhez, annak könnyen elmehet a kedve az egésztől, hiszen a szerzők bonyolult higiéniai előkészületeket, rengeteg eszközt, alapanyagot és pepecselést írnak elő ahhoz, hogy jó anyának érezhessük magunkat. Nem csoda, hogy sokan inkább bébiételt, félkész gabonapelyhet vásárolnak a kicsinek.
Féléves kor után már nem kell külön láboskát, tányérkát, kanálkát tartani és fertőtleníteni a kisbabának, kezelhetjük az ételeit és eszközeit a mieinkkel együtt. A kis kúszómászó számtalan kórokozóval találkozik felfedezőútjain, immunrendszere – az anyatej védő hatásával kiegészítve – felkészült erre a kihívásra.
A babaszakácskönyvek írói gyakran arra buzdítják a mamát, hogy törje át szitán az ételt, vagy más, bonyolult módon pürésítse. Erre nincs szükség: az omlósra párolt vagy sütött alapanyagot elég villával szétnyomkodni, vagy kiskanállal kikapargatni a héjából. A rostos, nehezebben pürésíthető falatokat fokhagymanyomón is átpasszírozhatjuk. Csak nagyobb adag elkészítésénél vegyük elő a botmixert vagy az aprítógépet.
Kismamatipp: Ha kész vagy félkész babaételt vásárol, olvassa el a termék összetételét, mielőtt a pénztárhoz lép. Nem ritka, hogy a négy hónapos kortól ajánlott pépek és porok is tartalmaznak olyan összetevőket (cukor, tehéntej, apró magvas gyümölcs, csokoládé), amelyeknek bevezetésével legalább egyéves korig érdemes várni.
Akár gyümölccsel, akár gabonakásával, akár zöldségfélével kezdjük a hozzátáplálást, készüljünk fel arra, hogy eleinte nagyon kis mennyiségre lesz szükségünk. Nem is biztos, hogy érdemes ilyen pici adagot főzni. A maradékból viszont készülhet zöldségkrémleves, köret a felnőttek ételei mellé, vagy akár le is fagyaszthatjuk tiszta jégkockatartóban a „zűrösebb” napokra.
Fordítva is gondolkodhatunk: főzzünk a családnak olyan ételt, amelyből sózás, fűszerezés, habarás előtt kivehetünk néhány darabka puha zöldséget a babának, így egy füst alatt elkészülünk mindennel. (Ehhez sok ötletet találsz a Babaszoba Babakonyha aloldalán továbbá a Kismama babakonyhája című könyvben.)
Kis lépésekkel a nagyok asztala felé
Nehezen tudunk megszabadulni a múltból ránk maradt „hagyjunk el egy szoptatást, adjunk helyette főzeléket” típusú gyakorlattól. Az ajánlás szerint az a jó, ha még egyéves korban is az anyatej fedezi az energiabevitel nagyobbik részét.
Hogyan lesz ebből három „rendes” főétkezés és két kisétkezés, ahogy a nagykönyvben meg van írva? Szépen, fokozatosan. Ahogy telnek a hónapok, és a baba már ügyesen üldögél, sőt ő maga szeretne a szájába tömni néhány falatkát, észrevétlenül csatlakozni fog a felnőttek étkezéseihez.
Ültessük oda, amikor reggelizünk, ebédelünk, vacsorázunk, és kínáljuk meg neki való pürével vagy falatkákkal. Egyszer csak azt fogjuk észrevenni, hogy egyre többet eszik a nagyok asztalnál. Pár hét múlva pedig azt, hogy ha bokros teendői közbeszólnak, bizony alig szopik pár percnél tovább, vagy megfeledkezik a soron következő szopizásról.
Lehet, hogy ez kevéssel egyéves kor után, de lehet, hogy csak a második szülinaphoz közeledve következik be. Bízzunk a gyerekben, az étvágyában, az ízlésében, az ő egyedi fejlődési, érési ritmusában. Ezt a folyamatot csak akkor érdemes befolyásolni, irányítani, ha valamilyen okból, például munkába állás miatt, el akarjuk választani a babát egy bizonyos időpontig.
Kismamatipp: Ahogy a szoptatást sem érdemes méregetni, ne szabjuk meg az elfogyasztandó főzelék mennyiségét se! Minden gyerek annyit ehet, amennyi neki személy szerint jólesik.
Kapcsolódó cikkeink:
Forrás: Kismama magazin
Kapcsolódó cikkek
