Testvért szültem a nyakára
Gabi azért keresett fel, mert nem bírt a naggyal. Zsófi, a “nagy” három és fél éves. A kicsi öt hónapos. Zsófi verekszik, rettentő sokat nyafog, hisztizik és semmiben nem hajlandó együttműködni a szülőkkel. Kérem, hogy meséljen néhány példát, erre azt válaszolja, tulajdonképpen az egész napjukat elmesélhetné, hiszen reggel nem akar enni, hanem tévét szeretne nézni, aztán öltözni sem, utána képtelenség vele elindulni, majd képtelenség az oviból hazajönni.
Ha boltba mennek, ott követelőzik, mert éhes, otthon viszont nem eszik rendesen. És így tovább. Amikor megkérdezem, mit tesz ezekben a helyzetekben, kiderül, hogy gyakorlatilag folyamatos az alku és a rábeszélés. Aztán könnybe lábad a szeme, és ezt mondja: Hogy tudnék szigorúbb lenni vele? Elég baj neki, hogy testvért szültem a nyakára…
Kiderül, hogy már a terhesség alatt lelkifurdalása volt, mert nem emelgethette Zsófit. Aztán, ahogy közeledett a szülés ideje, rettentő pánikba esett annak még a gondolatától is, hogy három napra el kell szakadniuk, amíg ő kórházban van. Nem engedi a nagymamához, pedig Zsófii szeretne ott aludni. De “Anyuék nem jól figyelnek rá.” mondja.
Gabi rettentően kimerült, mindent ugyanúgy biztosítani szeretne Zsófi számára, mint a kistestvér születése előtt. A pici persze éli világát, és bejelenti saját követeléseit is, ahogy egy öt hónapostól elvárható. Kérdezem, hogy, ha Zsófi apával vagy a nagyiékkal van, ők sem bírnak vele? A válasz ismerős: “Velük nem annyira balhés. Valójában fel sem lobban annyi vita, de ha mégis, akkor hamarabb megoldódik. Persze, mert apa és a nagyszülők teljes figyelmüket Zsófira tudják irányítani, ott nem nyafog a kisbaba.”
Nem akarom, hogy úgy nőjön fel ahogy én!
Megkérdezem Gabit, van-e testvére. “Igen, van egy húgom.” És milyen a viszonyuk? “Már jó, de kiskoromban nagyon nehéz volt. Máig bennem van a tüske, mert anyu csak vele törődött. Nagyon beteges baba volt, később pedig nem volt túl jó tanuló, mindig foglalkozni kellett vele. Én meg csak güriztem, és észre sem vették. Mindig én vigyáztam rá, én mentem vásárolni, akkor is amikor már ő is elbírta volna a bevásárlókosarat” És elsírja magát.
A több beszélgetésből álló konzultáció alatt kiderül Gabi számára, hogy valójában azért képtelen határokat szabni, nemet mondani Zsófinak, mert attól tart, hogy az ő gyerekei között is olyan lesz a viszony, mint gyerekkorában a húga és őközötte. Ráébredt, hogy meg kell próbálnia a lányát önálló, különálló személyként kezelni, nem mint saját maga képmását. Addig természetesen hosszú út vezet, de már az is nagyon nagy dolog, hogy felismerte a problémát.
Természetes terhek
Sok anya küzd hasonló érzelmekkel, bár lehet, hogy egészen más okból. Nem árt az okot megkeresni, hiszen úgy könnyebb továbblépni. Ám lehet, hogy az is sokat segít, ha tudatosítjuk magunkban: a testvér születésen egy természetes nehézség a gyerek életében, de nem feltétlenül hordoz magában lelki sérülést, sőt! Ha józan paraszti ésszel közelítjük meg a dolgot, a tesójával főleg nyerni fog egész további életében. Bizonyos nehézségekkel pedig meg kell birkózni. Nem óvhatjuk meg minden tehertől a gyerekünket. Ha megtennénk, később nem tudna alkalmazkodni, és nem tudná saját erőből megoldani az életben adódó mindennapi problémákat.
Sződy Judit pszichológus
Kapcsolódó cikkeink:
- Jót tesz a gyereknek a kistesó
- Családtervezés – testvértervezés
- Így hat a fiatalabb testvér léte az idősebb gyerekre
Kapcsolódó cikkek
