Hiába csiklandoztuk, masszíroztuk, nem értünk el változást. Egyik barátunk éppen DSGM-szakgyógytornásznak tanult, és mikor eljöttek látogatóba, kértem, nézze meg Dorottyát. Ő szívesen vállalta a feladatot, körülbelül egy órát foglalkozott a kislányunkkal, és tanácsára kerestük fel a képzett szakembert, Hubikné Klein Margitot.
Első alkalommal 15 perces vizsgálatra kaptunk időpontot, azt is csak úgy, hogy Margit az ebédidejét rövidítette meg vele. Ott aztán azonnal kiderült, hogy van teendő bőven, így elkezdtünk járni gyógykezelésre. Már az első „kezelésnek” meglett az eredménye. A merev, feszes izomzat egyszerűen fellazult, és számunkra – laikusok számára – is érezhető volt a különbség kezelés előtti és kezelés utáni állapot között.Aztán mikor Margit vizsgálat közben kérdezgetett, fény derült még néhány dologra. Tényleg, folyton görcsben van a kézfeje, a fejét mindig egy irányba fordítja alvás közben, a lábait nem lehet kiegyenesíteni, balra „kiflizik”, hasfájós, sokszor kancsal, a nyelvét egy irányba mozgatja… Szóval nem volt kérdés, hogy rendszeres kezelésre van szükségünk.
Korábban több barátunk is járt Dévény-tornára, és mondták, hogy sírtak a gyermekeik. Én erre fel voltam készülve. Azt gondolom, inkább most sírjon/sírjunk, mint hogy később láthatóan mozgásbeli problémáink legyenek. Maga a kezelés nem fájdalmas, hanem csak kellemetlen. Amikor ölbe vettem Dórikát, mindig azonnal abbahagyta a sírást, és a kezelések közötti időszakban sem tapasztaltam semmilyen kezelésből adódó nyugtalanságot.
Dorottya mozgásai fokozatosan, folyamatosan alakultak, változtak. Hét és fél hónapos korára elérte az életkorának megfelelő mozgásszintet, sőt nyolc hónapos korára túl is haladta azokat, hiszen felállt, és oldalirányban lépegetett.
A Dévény-protokoll szerint neurológiai vizsgálat és kontroll szükséges mindenki számára, aki kezelésre szorul. Megnyugtató volt független orvostól is hallani, milyen szépen haladunk. A neurológus doktornő szó szerint ezt mondta az egyik kontrollvizsgálat alkalmával: „Sokszor rácsodálkoztunk már a Dévény-kezelés eredményességére. Ez is nagyszerű példa erre.”
Személy szerint nekem is sokat segített a módszer. Szülőként magam okoltam Dórika merev izomzata miatt. Eleinte azt gondoltam, lehettem volna sokkal ügyesebb a szülésnél, és nem tudtam ránézni a kisbabára anélkül, hogy ne gondoltam volna erre. A tudat, hogy van eredményes segítség, és mindent megteszek a gyermekem érdekében, mára feloldotta ezt. Leírhatatlan boldogság egy szülőnek, ha látja, hogy a kisbaba mozgása napról napra fejlődik, beindul. Pláne nagy boldogság, ha közben leküzdöttek egyéb nehézségeket is. Most is libabőrös a hátam, és könnyek szöknek a szemembe, ha visszagondolok a Dévény-tornateremben egy oktatásra, ahol az anyuka örömkönnyekkel elárasztva ölelte, szorította magához kislányát, mikor a gyermeket felállították, és a saját lábán ment oda hozzá.
Ezúton is szeretnék hálás köszönetet mondani minden Dévény Anna iskolájában képzett gyógytornásznak, akik segítettek kislányomon, kiváltképpen Hubikné Klein Margitnak, aki végigkísért a teljes gyógyuláshoz vezető utunkon. Gégényné Molnár Hajnalka
Kapcsolódó cikkek
