A gyerekek is számos dologra megtanítanak bennünket
Gyerekkoromban inkább fiús kislány voltam, így nem mondhatom, hogy tudatosan készültem volna a női feladataimra, de mikor egy tenyérjóskönyv került a kezembe, az első dolog, amit megnéztem, az volt, hogy hány gyerekem lesz a tenyérvonalaim szerint. Húszas éveim közepén, a legnagyobb buliidőszakomban villámcsapásként villant a két csík a teszten, aminek a kezdeti rácsodálkozás után tényleg örültünk. A szülésig hátralévő időt kizárólag szakkönyvek (hja, hol volt még az internet mindenhatósága) olvasásával töltöttem. Réka babánál mindent tökéletesen akartam csinálni.Dr. Spock könyve úgy feküdt az éjjeliszekrényen, mint nagymamánál a Biblia, és tulajdonképpen úgy is hittem benne, mint ő a Szentírásban. Igen, megvolt a fertőtlenítés, mérlegelés, időre etetés szentháromsága, és a “mindent alárendelek a babának” téveszme is működött. Valószínű a táplálási ösztönöm is kicsit túlburjánzott annak idején, így az egyik meghatározó emlékem az anyaság első hónapjaiból a mellszívó ütemes zakatolása. A hajamat pedig azért vágattam akkoriban rövidre, mert egyszerűen nem fért bele a napomba a hosszú haj karbantartása.
Elsőszülöttünktől kaptam a szülővé válás örömét, az életre szóló felelősségvállalás döbbenetét és a könnyekig hatódás művészetét.
Kétéves volt a kislányunk, mikor megszületett az öccse, és én ízelítőt kaptam az egyik kicsi, másik pici életérzésből. Úgy emlékszem, egyáltalán nem viselt meg, hogy alább kellett adnom az elvekből, azon egyszerű oknál fogva, hogy nem volt elég kezem és tartalék energiám (a szülés után rám rakódott tartalékoktól eltekintve) a kivitelezésükhöz. A szabályok lazultak, amire azért is volt szükség, mert Csongor nem volt híve a szakkönyveknek, és sokkal előbbvalónak tartotta saját igényeit.
Másodszülöttünk tanított alkalmazkodásra, kreativitásra, türelemre, és a testvérháborúk okán a konfliktuskezelésre.
Két gyönyörű gyerek után úgy éreztük, nem foszthatjuk meg a világot a folytatástól, így hamar belevágtunk a harmadik babaprojektbe (dacolva a tenyeremben lévő két vonalkával). A sors azonban csak másfél évnyi várakozás után pottyantotta ölünkbe második fiunkat. Természetesen Soma is homlokegyenest más, mint a testvérei, és mivel mellé sem kaptunk használati utasítást, sorra dőltek meg és születtek új nevelési elvek.
Harmadszülöttünk tett igazán nagy stratégává és profi logisztikussá. Elmélyülni, lelassulni, leegyszerűsíteni tanított. Nála itatódtak át végérvényesen humorral az elvek.
Gyerekeinkkel és az időközben beszerzett kutyánkkal úgy éreztük, kerek a világ, s mikor már kezdett olajozottan működni a családi gépezet, és én is újra hasznos tagja lettem a társadalomnak, tornádóként robbant be az életünkbe négyeske. Csenge még csak egyéves, így a hozzá való kulcsot még csak keresgéljük, de az már világos, hogy a negyedszeri szülővé válástól is sok mindent kaptunk. Természetesen se fejés, se mérlegelés, se cumisüveg, se felesleges para (na jó, azért az van). A hozzáállás letisztult és ösztönös. Negyedszülöttünktől tanultam elképesztően rugalmas és laza lenni.
Vérprofinak érzem magam, pedig nem biztos, hogy a mostani nyomvonalunk az üdvözítő. Mivel elméletben remekelek, ezért pontosan tudom, sokszor milyen csapnivaló vagyok a gyakorlatban. Eljutottam azonban odáig, hogy nem bánom a néha következetlen és helytelen döntéseimet, hiszen ez vagyok én. Az alap és a feltét, amit a gyerekeink pakoltak rám, akiknél jobb tanítóról nem is álmodhatnék.
Jójártné Farkas AdriennKapcsolódó cikkeink gyermeknevelés témában:
- Ranschburg Jenő 5 fontos tanácsa a szülőknek
- A gyermeknevelés alapelvei
- Top 5 tiltólistás dolog a gyereknevelésben
Kapcsolódó cikkek
