“Felszállunk, én keresem a helyet, mármint a babakocsinak. Mert az útban csak nem állhatunk! Ide még valahogy csak-csak sikerül magam beverekedni, aztán jön a neheze. Ha nem alszik a csemete, akkor ki akar jönni a kocsiból, van ugyan egy szék a ‘babakocsi beálló’ mellett, de az általában foglalt, és nem szokták átadni a helyet.
Túl messzire nem ülhetünk a kocsitól, mert néhány síkagyú még leszáll és magával viszi. Szóval győzködöm a gyereket, amíg tudom. Mivel fűtenek a villamoson, a gyerkőcöt le is kell kissé vetkőztetni, ami általában csak olaj a tűzre. Nekem szerencsém van, mert a Kisember mindezt jól tűri, és őt még elbűvöli a ‘magától’ nyitódó ajtó és az ajtó fölötti lámpák látványa” – írja blogjában Sorobzsu, aki szerint már az is nagy fegyvertény, hogy egyáltalán fel tudnak szállni egy-egy járműre.
“Ha elalszik, akkor jön a következő gond, hogy a szuperkönnyű babakocsi (muszáj volt venni egyet végül) háttámlája nem állítható, így ‘lóg a feje’, ahogy a nénik mondják és felelősségre vonnak, hogy miért nem csinálok valamit. Mondjuk leülnék vele, ha lenne hely. Megnyugtatom azokat, akik húzzák az orrukat emiatt átadni a helyüket, hogy ha hazaérek, akkor vagy felkel a gyerkőc és nyafog, hisztizik egész délután, vagy tovább alszik, de akkor meg a pelenka nem képes tartani a pisit, és ha felkel nem csak át kell öltöztetni, de még ágyat is kell húzni./
Azt is megtanultam, hogy a terhesség sem betegség, csak egy állapot, és szülés előtt két héttel, a fiatalok nagy része nem vette észre az állapotom – biztos nem látszott a kabát alatt-, gondolom, ezért nem kaptam helyet a villamoson és simán utaztam állva 20 percet. Bár a derekam majd leszakadt, és kibírtam, hogy ne pisiljem össze magam, végül is megvagyok” – olvasható a A Kisember, az Anya és a Többiek című blogban.
Neked milyen tapasztalataid vannak a közösségi közlekedéssel kapcsolatban? Kedvesek és segítőkészek az emberek? Vagy megjegyzéseket tesznek? Esetleg észre sem veszik, hogy ott vagy közöttük?
Forrás: HáziPatika.com
Kapcsolódó cikkek
