Állandóan felesel és arcokat vág, olykor manipulál, a telefonját pedig el nem eresztené egy pillanatra sem – ezek a leggyakrabban hangoztatott viselkedési formák, amelyekre a szülők kamasz gyerekük kapcsán panaszkodnak. Ha azonban közelebbről is megvizsgáljuk a kamaszkori szemtelenséget, akkor azt látjuk, hogy azok a szociális kapcsolódáshoz vagy annak hiányához kötődnek – hívja fel a figyelmet Zádori-Gyapjas Zita tanácsadó szakpszichológus, gyermek, serdülő és felnőtt EMDR practitioner és relaxációs gyakorlatvezető, aki szerint a kamaszokban nagyon erős a valahova tartozás igénye, hiszen ebben az időszakban a kapcsolatépítés és kapcsolattartás megtanulása a fő feladat.
A fejlődési krízisek életszakaszaink teljesen normális velejárói – tette hozzá a szakértő, aminek ebben az életkorban a szülőtől való független kapcsolatok és az intimitás kialakítása a célja.
Hormonturbulencia és áthuzalozott agy
Fontos, hogy a szülők tisztában legyenek azzal, hogy a kamaszkort az ébredező nemi hormonok mellett az agyfejlődés is befolyásolja, így ebben az életszakaszban gyermekünknek egyszerre kell megküzdenie a hormonális és idegi változásokkal. Ezek a természetes folyamatok pedig igencsak megterhelőek lehetnek – hangsúlyozza a pszichológus.
Idegi változások kamaszkorban
A kamaszoknak sok kisbabakori reflexük van, amelyek vagy eltűnnek teljesen, vagy átalakulnak egy magasabb rendű reflexszé. Az agyban az idegsejtek szétkapcsolódnak, aztán újra összekapcsolódnak, új hálózatokat létrehozva. A frontál lebeny fejlődése, ami a felelős döntéshozatalért is felel, csak 21 éves kor környékén kezd lezárulni (ez a magyarázata a kamaszkori felelőtlenségnek és rossz döntéskészségnek).
És ha szemtelen?
Szülőként sokszor azt érezzük, hogy újra és újra ugyanazokba a vitákba futunk bele tizenévesünkkel. De mit tehetünk ilyenkor?
Érzelemszabályozás
Mivel tudjuk, hogy a felelős döntéshozatalhoz érnie kell az agynak, és azt is, hogy hormonálisan is instabilak ilyenkor a gyerekek, így az a legfontosabb, hogy türelmesen és megértően álljunk a nekünk nem tetsző viselkedéshez – javasolta a szakember. Mivel születésünkkor még nem vagyunk képesek megfelelően bánni a bennünk uralkodó érzelmekkel, az érzelemszabályozást folyamatosan tanulni kell. Az ehhez szükséges technikákat azonban először nekünk, szülőknek kell elsajátítanunk, hogy aztán átadhassuk ezeket utódainknak – figyelmeztet a szakpszichológus. A légzéstechnikák, a négyszöglégzés, a méhecskelégzés, a haslégzés; a különféle mozgásos gyakorlatsorok, a rendszeres sport és a relaxációs módszerek is rendkívül jó stresszűző és érzelemszabályzó technikák lehetnek a szülőnek és a serdülőnek egyaránt.
Empátia
Próbáljuk megérteni, hogy mi zajlik ilyenkor a kamaszban! Gondoljunk csak saját kamaszkori élményeinkre – ha kell, ássuk elő őket –, és észre fogjuk venni, hogy sokszor nem is szívesen akarunk erre a zűrös, kihívásokkal teli időszakra visszaemlékezni.
Kommunikáció
A szülő gyakran panaszkodik arra, hogy nem tud beszélgetni a gyerekével. Általában az a legnagyobb probléma, hogy felnőtt fejjel gondolkodunk és próbálunk kommunikálni vele – magyarázta Zádori-Gyapjas Zita, aki ehelyett inkább azt javasolja, hogy igyekezzünk a serdülőhöz kedvenc tevékenységein és hobbijain keresztül kapcsolódni. Még akkor is, ha ehhez meg kell ismerkednünk, ne adj’Isten bele kell kissé ásni magunkat imádott számítógépes játékainak témájába. Ha ugyanis olyan hálózatokat aktiválunk a serdülő agyában egy beszélgetés során, amelyek az ún. erőforrás hálózatot alkotják –ezek csupa jó dologhoz kötődő emlékek, tevékenységek vagy pozitív érzelmek –, akkor stabilizálni tudjuk mentális és pszichés jóllétét. Érdemes ezzel rendszeresen próbálkozni, hiszen minél többször aktiváljuk az erőforrás hálózatot, annál erősebb lesz az aktiváció – avatott be a szakértő.
Megtalálják a gyenge pontjainkat
A kamaszok sokszor mintha a legérzékenyebb gombjainkat nyomogatnák. Miért találnak be gyakran a megjegyzései?
Mivel a kamaszkor érzékeny fejlődési szakasz, ilyen instabil helyzetben a traumák – vagyis azok az események, amelyekkel nincs eszközünk megküzdeni – sokkal nagyobb hatást gyakorolnak. Ne feledjük! A szülők is csak traumatizált gyerekek – figyelmeztet a szakember. De mit is jelent ez?
Gyakran előfordul, hogy a kamaszok a szülők saját gyerekkori vagy kamaszkori traumáit „kapcsolgatják” ki és be. Például amikor egy kamasz elkezd üvöltözni –mert más eszköze nincs arra, hogy feszültségét levezesse – akkor ez a helyzet arra emlékezteti a szülőt, amikor az édesapja ittasan, őrjöngve hazaért a kocsmából. Mivel ezeket az élményeinket sejtszinten is elraktározzuk testünkben, így a korábban átélt érzelmi és testi reakcióink újraélhetőek lesznek – gyakran úgy, hogy nem is tudatosulnak bennünk az összefüggések.
Ilyenkor segítség lehet az, ha megkérdezzük magunktól: Mire emlékeztet ez a szituáció, mikor éltem már át ilyet korábban? – javasolja a szakértő.
Ne tedd!
Zádori-Gyapjas Zita szerint a legrosszabb, amit egy szemtelen kamasszal tehetünk szülőként, ha negatív érzelmekkel túlfűtve kiabálunk vele ahelyett, hogy megpróbálnánk megérteni őt és segíteni a problémáján. „Higgadtnak kell lennünk, és olyan jó detektívnek, mint Sherlock Holmes, hogy megtaláljuk, hol és miben tudunk segíteni neki. Gyakran mégis azt tapasztalom, hogy pont a kamaszkorban akarnak a szülők drasztikusabb módszerhez nyúlni. Ebben az életkorban azonban inkább már a példamutatással és a rendszeresen együtt töltött idővel lehet a legjobban hatni a fiatalokra.”
Végül némiképp vigaszul szolgálhat az is, ha arra gondolunk, hogy gyermekünknek huszonegy éves koráig fejlődik a frontál lebenye, így már nem kell sok időt kibírnunk…
Kapcsolódó cikkek
