Ünneplőbe öltöztetem a szívemet – ez a mondás mennyi pozitív töltettel bír?! Ehhez képest a húsvét is – mint sok más ünnep – sajnos egy hajszává alantosul, amikor is anyára rágyógyul a kötény, kezéhez nő a fakanál, s az ideiglenes lakcíme a konyha lesz. S persze a lakásnak csillognia kell, és itt-ott ünnepet idéző dísznek kell fityegnie. Így lesz tökély az ünnep. Ahogy a jeles napoknak vége, anyu fáradtan lerogy az asztalhoz, és arra gondol, hogy milyen jó, hogy csak egyszer van húsvét egy évben. Pedig ez lehetne másképp is.
A mártírsággal nem megyünk semmire
Honnan ez a nagy teljesítménykényszer? Miért érezzük úgy, mi, édesanyák, hogy ünnepekkor tökéleteset kell nyújtanunk a konyhában és az otthon csinosítgatásában is? A válasz keresésében Serfőző Anikó pszichológust hívtuk segítségül.
– A régi minta egy olyan társadalmi korban gyökerezik, amikor a nők még nem dolgoztak, nagycsaládok éltek együtt. Pont az a jó a mai társadalomban, hogy sokféle szerep kipróbálható – mondja Serfőző Anikó. – Senki nem botránkozik meg már azon, ha a férfi süti az ünnepi báránysültet, azon talán igen, ha az anyuka viszi locsolkodni a kisfiát. De a szerepek felcserélhetőek. Ha családilag szeretnénk ünnepelni, fontos, hogy a készülődésben mindenki részt vegyen, a férfiak, és életkoruknak megfelelően a gyermekek – hívja fel a figyelmet a szakember.
– A túl sok munkában, a tökéletes „magazin-ünnep” képének hajszolásában csak elfáradunk, a többiek nem értékelik a munkánkat, hiszen nem tapasztalták meg, hogy mekkora fáradtság például kalácsot sütni – figyelmeztet a pszichológus.
Mindenkinek részt kell vennie, csak így lesz közös az ünnep
A legfontosabb tehát, hogy megértsük, a robotnak és a magunkra vállalt mártír szerepnek nincs értelme. Nem kérhetjük számon az elismerést és a hálát a családtagokon. Ha mindent mi csinálunk, azáltal ezt üzenjük a családnak: az a természetes, hogy én elvégzek minden munkát, és nektek csak élveznetek kell. (Persze lehet ez a célunk, de akkor panaszkodni szigorúan tilos.)
– Aki kétkezi vagy szervezési tevékenységeken keresztül nem vesz részt az ünnepi előkészületekben, az nem tudja igazán átélni az ünnepet – hangsúlyozza Serfőző Anikó. A kétkezi tevékenység lehet akár tojásfestés, az autó lemosása kézzel (nem autómosóban), takarítás, terítés, ajtódísz kirakása, vagy húsvéti témájú rajzolás. Bármi, ami a tavaszi újjászületés szellemében, a húsvéti előkészületek részeként történik.
Ha mindenkinek jut feladat, és nem csak az anya „gályázik”, akkor az édesanyának marad másra is energiája az ünnep alatt. Marad idő és erő egymásra és a feltöltődésre. Ráadásul a saját befektetett munka által a gyerkőcök és az apa is jobban értékeli majd az eredményt, s az ünnepi készülődést ténylegesen átélik, megélik. S ami legfontosabb: mivel a közös munka gyorsabban hoz eredményt, több idő marad a közös, minőségi időre, mikor is tényleg odafigyelünk egymásra.
A minőségi időtöltésre az ünnepek különösen alkalmasak. Igenis szükséges, hogy legyenek a szürke hétköznapok tengeréből kiemelkedő, megkülönböztetett, különleges napok. De ezek ne abban nyilvánuljanak meg, hogy felvesszük a legszebb ruhánkat, vagy több gasztronómiai műremek kerül az asztalra, sokkal inkább a kellemes hangulatú, meghitt, várakozással teli készülődésben, s a rituáléban.
No, persze kellemes hangulatú húsvéti családi ünnepet nem lehet előrántani a semmiből, mint nyúlt a cilinderből. Ha nincs meg a jó alap, azaz a megfelelő családi légkör a hétköznapokban, akkor az ünnepek hangulata is veszett fejsze. Nem fog a gyerek boldogan mosolyogni a nagyszülőknél locsolkodás után, vagy otthon tojáspingálás közben, ha máskor nincs meg a nyugodt, odafigyelő attitűd, jó hangulat. Tehát az ünnepre való készülést kezdjük a mindennapok rendbetételénél.
Legyen saját ünnepi rituálénk
Lehet, hogy a családi gyökerek egy olyan ünnep-mintát diktálnak, ami számunkra nem komfortos. (Például elvárás, hogy a család megannyi tagját fel kell keresni egy nap leforgása alatt.) Ha ez a helyzet, akkor álljunk ki magunkért, és higgadtan beszéljük meg a párunkkal, vagy más családtagjainkkal, hogy mi más utat szeretnénk járni.
Önálló családként bátran alakítsunk ki önálló húsvéti rituálét, amiben mi és az egész család kényelmesen érzi magát. Ezáltal lemorzsolunk egy újabb darabot az ünnepről, ami elszívta az energiánkat.
Kapcsolódó cikkeink:
Kapcsolódó cikkek
