Mindegy, hogy mi alapján választja ki valaki, az a tökéletes, amikor megvalósul. Amilyen tömör és szimpla a nemleges válasz, legalább annyira bonyolult maga az élet és a gyerekvállalást befolyásoló tényezők halmaza.
Minden szülő biztonsággal szeretné körülvenni születendő gyerekét, és ezt a vágyat általában – vagy inkább leggyakrabban – materializálni szokás: lakás, kocsi, biztos munkahely, karrier… A felsorolás természetesen személyfüggő, kinek mi fontos, melyeket tartja a biztonság fokmérőinek.
A családalapítás nem mindig a terveknek megfelelően zajlik
Ha végigtekintek az öt gyerekem születési időpontján, akkor bármelyikre ráfoghatnám, hogy soha nem a kellő időpontban jöttek. Nagyfiúval akkor voltam várandós, amikor életem nagy interjújára készültem az észt államfővel Tallinnban, de még buszra se tudtam ülni a rosszullétektől, nem hogy repülőre. Lemaradtam róla…
Nagylány akkor kopogtatott, amikor már lélekben felkészültem arra, hogy visszamegyek dolgozni, szépen elrendeztem mindent magamban, körülöttem, a munkahelyemen, aztán nem lett belőle semmi. Mármint a visszatérésemből és úgy általában a karrieremből – ez mondjuk inkább a gyerekeink létszámának köszönhető, mintsem egy szem lánykánk megszületésének.
A többi gyereknél nem voltak ilyen nagyon emlékezetes események, amelyekre rá lehetne fogni, hogy meg nem valósulásuk a gyerekvállalás rossz időzítésének volt köszönhető. Legkisebbnél inkább a külső szemlélők számára volt meglepő az időpont: 40 éves is elmúltam már, amikor először a kezemben tarthattam.
Ha az anyagi javakat nézzük, akkor szintén azt kellene mondanom, hogy egyik gyerekünk sem ideális időpontot választott a világra jöveteléhez. Nagyfiú születésekor épp épült a lakásunk, az életünk nem volt kimondottan stresszmentes, Nagylány érkezésekor a férjem súlyos gerincműtéten esett át, nem lehetett tudni, hogy valaha újra lábra áll-e, közben apósom súlyos betegség következtében elhunyt. Középső érkezésekor még mindig nem volt kocsink.
Négyest nem a legjobb egészségi állapotban vártam (egy rossz helyen lévő ciszta mindkettőnk életét veszélybe sodorta), Legkisebbet pedig akkor vártam, amikor már túl voltam a 40. életévemen és minden olyan tünet, amelyre ilyenkor figyelmeztetnek az orvosok, nálunk meg is jelent: rossz nyaki redő méret, orrcsont hiányára utaló ultrahang felvétel stb. (gyorsan hozzáteszem, hogy végül egészségesen született és azóta is minden a legnagyobb rendben van vele).
A történetem ékes bizonyítéka annak, hogy reálisan szemlélve és a kihagyott lehetőségeket is számba véve, azt mondhatnám: minden gyerekem rossz időpontban született. Ha viszont a tőlük kapott energiákat, örömöt, a családanyaságomhoz igazított, új pályára állt karrieremet, életemet nézem, akkor nem is születhettek volna jobb időpontban.
A szerző további írásai: a A Mom with five blogban, családi magazinban és a Facebookon.
Kapcsolódó cikkeink gyermekvállalás témában:
- Gyermekvállalás 30 felett
- Hány évesen vállaljunk gyermeket?
- Hogyan készüljünk fel a gyermekvállalásra 40 felett?
Kapcsolódó cikkek
