Sok gyerek, sok feladat és sok öröm (a kép csak illusztráció)
Lehet-e ugyanúgy szeretni a kicsit, ahogy most szeretem az egy szem gyerekemet? Hogyan fogok tudni egyszerre kétfelé figyelni? Vajon nem fogja-e megsínyleni a nagy, hogy kistesója érkezik? Hogyan tudok neki segíteni ebben? És nekem ki fog segíteni dupla annyi teendő közepette?
Most négy gyerekem van és jelenthetem, túl lehet élni. Sőt még élvezni is lehet a sokgyerekes életet! Persze van néhány dolog, amibe egygyerekesként nem nagyon szoktak az emberek belegondolni.
Csak hogy egy kis bepillantást nyerhessetek:
- Ha vacsorára összedobok egy kis tojásrántottát, ahhoz már két (tízes) doboz tojás kell, hogy itthon legyen.
- A palacsintasütés elég hosszadalmas elfoglaltság, mert minimum 1 kg lisztből készítem.
- Az ágynemű lecserélése egész hétvégés program, mert mire mindenki teljes szett ágyneműjét és lepedőit kimosom és megszárítom, az minimum két nap.
- Három szárítóállványom van.
- A fél pár zoknik száma meglehetősen nagy.
- Az előszoba az a helység, ami soha nem lehet elég nagy. Csak gondoljatok bele, olyan esős időben, hogy néz ki az előszobánk: kint van mindenkinek egy pár cipője (na jó, nekem nem csak egy) plusz előkerültek a gumicsizmák is. Meg a dzsekik, esőkabátok, széldzsekik, mellények, vastag pulcsik stb.
- Ennél már csak a téli időszak a rosszabb. Akkor egy hatalmas kosárban tartom ömlesztve a kesztyűket, sapkákat, sálakat.
- Hatan már nem férünk el egy normál személyautóban, így be kellett szereznünk egy hétszemélyes kocsit. Ami kívülről nem tűnik olyan nagynak, de amikor a belvárosban parkolok vele, úgy érzem magam, mint aki IFÁ-t vezet.
- A Közgázon logisztika szigorlatra adnám feladatnak: szervezze össze a gyerekek iskoláját, edzéseit, különóráit és a szülők kísérő kapacitását.
- Van olyan, hogy az összes gyerek egyszerre beteg. És túl lehet élni. De tanácsos utána egy napot “kivenni” gyerekmentesnek, és aludni egyben mondjuk 15 órát, hogy az ember ne eméssze föl teljesen a tartalékait.
- Az esti program (vacsi-fürcsi-mese) alsó hangon másfél óra. Attól függ, kinek milyen hosszú a meséje. Merthogy mindenki választhat magának egyet.
- Immár negyedszer csinálom végig a kisbaba melletti éjszakai sokszor kelést. Tudom, hogy aki az első gyereknél csinálja ezt, az el sem tudja képzelni, hogy lehet ezt kipurcanás nélkül végigcsinálni. (Én sem tudtam anno elképzelni.) Pedig meg lehet csinálni. Csodálatos ám az anyai szervezet: mindig annyi energiából gazdálkodik, amennyije van. Ha néhanapján végigalszom egy teljes éjszakát, úgy érzem, másnap tobzódom az energiában.
- Nem emlékszem, mikor aludtam utoljára hétvégén reggel nyolcnál tovább. Mindig van olyan korú gyerek, aki miatt kitalálták a hajnali rajzfilmeket.
- WC papírt csak megapakkban veszek.
- A ruha- és cipőkihasználtságunk maximális. Mivel megöröklik egymás ruháit, a negyedik gyereknek már most tekintélyes repertoárja van a “játszótérre-még-jó-lesz” cuccokból.
- Van egy 12 literes leveses fazekam.
- Ha sütit sütök, legtöbbször el kell dugnom belőle pár szeletet, hogy estére a férjemnek is maradjon még belőle.
- Egy átlagos vasárnapi ebéd mosatlanja nem fér be egy 12 terítékes mosogatógépbe.
- Az Anna, Peti, Gergő könyveket orrvérzésig meséltem. Még mindig van olyan korú, akinek ez a mindene.
De nincs annál jobb, amikor este bemegyek a gyerekszobába, és négyfelől hallom a szuszogást, hortyogást. Vagy amikor valahonnan hazaérek, és négyen csimpaszkodnak egyszerre a nyakamba.
És igen, lehet ugyanolyan intenzitással szeretni minden gyerekedet.
A szerző írásaival itt is találkozhatsz: Csupa Szív Magazin, FB-oldal
Kapcsolódó cikkek
