Az alvajárás minden tizedik gyereknél és minden ötvenedik felnőttnél előfordul. A gyerekkori esetek túlnyomó részében jóindulatú problémáról van szó: az alvajárást a gyerek kinövi néhány éven belül. A szakértők eddig is tudták, hogy egyes családokban halmozódik az alvajárás, és egyes emberek hajlamosabbak rá.
Bizonyos tényezők, például a túlfáradás és a stressz kiváltó tényezői lehetnek egy-egy epizódnak. Az esetek többsége röviddel az elalvás után kezdődik, az első mély, álom nélküli, lassú hullámú (NREM) alvási szakaszban. Az alvajárók reggel általában már nem emlékeznek a történtekre.
Christina Gurnett és kutatócsoportja egy többnemzedékes családot vizsgált, melyben gyakori volt az alvajárás. A család legfiatalabb tagja, a 12 éves Hanna például rendszeresen elhagyta alvajárás közben a házat, és kóborolt az éjszakában. A négy nemzedék összesen 22 családtagja közül kilencen voltak alvajárók. A kutatók nyálmintákat vettek a családtagoktól, ebből elemezték DNS-üket.
Az egész genomra kiterjesztett keresés felfedte, hogy a probléma a 20-as kromoszómán található genetikai hibával lehet összefüggésben: mindenki, akinél megtalálták az adott változatot, alvajáró volt. Gurnett feltételezi, hogy több gén is szerepet játszhat az alvajárás kialakulásában, vagyis ők csak az egyiket találták meg.
Az alvajárás szerencsére többnyire átmeneti jelenség, de megviselheti a családot.
Ezek is érdekelhetnek:
Forrás: MTI
Kapcsolódó cikkek
