A szülőknek igencsak feladhatja a leckét, hogy kire bízzák a gyereket nyáron arra az időre, amit máskor az oviban vagy a suliban töltött, egy klassz tábor azonban megoldást jelenthet a problémára.
Az utóbbi hetekben többen is megkongatták a vészharangot, hogy a táborozást választó családoknak mélyen a zsebükbe kell majd nyúlniuk idén, az SNI-s gyerekeket nevelő szülőknek azonban a piszkos anyagiak mellett jóval több dologra kell odafigyelni táborválasztás előtt. A sajnálatos helyzet ugyanis az, hogy egy (pláne több!) „problémás” gyereket nem mindenhol látnak szívesen még akkor sem, ha a szülők ki tudják fizetni a tábor árát.
Ezt csak megerősíteni tudja Szabó Ági, aki több szállal kötődik az általa csak zizegősnek nevezett, nem átlagos gyerekekhez és az őket nevelő családokhoz: kisfia révén ő is tudja, milyenek a velük töltött hétköznapok. Fotósként imádja megörökíteni az energiától majd’ kicsattanó kópék mozgalmas pillanatait, saját tervezésű pólóival pedig azt próbálja a világba kiáltani, hogy elfogadás terén sok embernek még bőven van mit tanulnia. Legújabb projektjét egy anyatársával hívta életre, és több más mellett abban próbál segíteni a hozzájuk hasonló cipőben járó családoknak, hogy megtalálják azt a gyerekükhöz leginkább passzoló tábort, ahol örömmel is fogadják őket.
Volt, akit eltanácsoltak a táborból
„A táborok, ahogy én látom, három csoportra oszthatók: az elsőbe azok tartoznak, ahol nem fogadnak “zizegős” gyereket, a második, ahol szívesen látják őket és fel is készültek az érkezésükre, a harmadik pedig az, ahol igent mondanak ugyan a beíratásukra, majd a második vagy harmadik napon jelzik, hogy valami mégsem oké a gyerekkel. Jobb esetben szépen, szeretettel fordulnak a szülők felé, akár segítséget, ötletet is kérve, együttműködve, hogy hogyan lehetne jobb a gyerkőcnek és ezáltal a csoport egészének, rosszabb esetben viszont egyszerűen eltanácsolják a táborból, akár magán, akár állami szervezésű” – kezdi Ági, aki sok rosszul végződő nyári kalandról hallott már.
Sietve hozzáteszi, hogy valahol a táboroztatókat is megérti, hiszen ha sok a gyerek és kevés az animátor, akkor nehéz összetartani egy olyan csapatot, aminek van egy vagy több olyan tagja, aki juszt is mást csinál vagy elkalandozik, mert hívja a kíváncsiság: „Egy átlagostól eltérő gyerek jelenléte leginkább a táboroztatóknak ad pluszfeladatot, a tapasztalataink szerint ugyanis a gyerekek többnyire szívesen fogadják az atipikus társaikat, legyen szó ADHD-ról, autizmusról vagy testi fogyatékosságról.”
Különleges gyerekek, különleges igények
Ági bízik abban, hogy azok, akik felelősséggel hirdetik meg, hogy a táboraikba atipikus gyerekeket is várnak, felkészültek arra, hogy sok esetben nemcsak arról van szó, hogy az adott táborozónak többször kell szólni, hogy jöjjön a következő programra vagy ne kalandozzon el, hanem tisztában vannak vele, hogy például egy autizmussal élő gyerek esetében egészen egyéni igények is felmerülhetnek. Ilyen lehet, hogy gyógyszert kell neki adni vagy oda kell figyelni arra, hogy miket nem szeret és mire érzékeny (például az erősebb hangokra, a tömegre vagy az érintésre.
„Ehhez az kell, hogy egy sima tábor kiírásánál a táborvezetők ezzel tisztában legyenek, mert amikor egy fejlesztőház vagy gyermeksegítő központ hirdet tábort, a programok között sokszor eleve találhatók fejlesztő jellegű tevékenységek” – folytatja Ági, aki a Vissza a Vadonba csapatával táboroztatásra is adta a fejét, ami egészen új világot nyitott meg előtte.
„Azt látjuk, hogy az atipikus gyerekek szülei félve viszik táborokba a gyerekeiket, hiszen sokszor még az iskolában sem kapják meg az értő figyelmet, nemhogy egy idegen társaságban, eddig ismeretlen vezetőkkel. Ez volt az egyik kiinduló gondolata, hogy életre hívjuk a FejlesztFesztet, ahol a Nagy Táborválasztó Falon órarendszerűen vonultatjuk fel azoknak a táboroztatóknak a jelentős részét, ahol fogadnak SNI-s, fogyatékossággal élő, zizegős vagy bármilyen, az átlagtól eltérő gyerkőcöt. A falon csakis olyan táborok jelennek meg, ahol biztosítani tudják a különleges gyerekeknek járó figyelmet” – emeli ki Ági, aki szervezőtársával azt reméli, hogy sikerül gondtalanabbá tenniük az SNI-s gyerekeket nevelő családok nyarát.
Tippek szülőknek
Éva egy ADHD-s kiskamasz anyukája és néhány lelkes szülővel karöltve adminisztrálja a rendkívül informatív és segítőkész ADHD-s gyerekek szülei nevű zárt Facebook-csoportot, ahol mostanában gyakran merül fel beszédtémaként a táborozás. A szülők véleménye megoszlik arról, hogy „illik-e” előre jelezni, hogy a gyerekük nem átlagos, a nagyobb tapasztalattal rendelkezők meglátása azonban az, hogy ez nem is kérdés: mindenkire nézve az a szerencsésebb, ha még az indulás előtt jelzik a szülők a táboroztatóknak, hogy nagyobb odafigyelésre lehet szüksége.
Elhallgatni jelentkezéskor semmiképpen nem érdemes, hogy ADHD-s, mert inkább tiltakozzanak, és emiatt ne vállalják, mint hogy egy-két nap után menni kelljen érte, mert nem voltak felkészülve a kihívásra. Inkább segítsük a táborszervezőket azzal, hogy nekik is kulcsokat próbálunk adni hozzájuk, ami egyébként a suli esetén is hasznos.
„Az, hogy egy ADHD-s gyerek nem mehet akármelyik táborba, így, általánosságban nem igaz. Van, ahol nem vállalják őket, mert nem ismerik ezt az állapotot, iskolaidőben sem tudják kezelni őket, rossz a tapasztalatuk az ilyen gyerekekkel. Szerintem az ilyen helyeket nekünk jobb is elengedni, kár ez ellen ágálni vagy emiatt elkeseredni. Egy jó pedagógus, táborszervező tudja, hogy milyenek, nem fél vagy tart tőlük, bízik magában, és főleg tudja, hogy a legtöbb érintett gyerek, ha nem kötött, számára unalmas feladatról van szó (mint amilyen egy iskolai óra), “privátban” nagyon is értékes tagja lehet a csapatnak. A fiam miatt például csak egy pillanatra aggódtam, hogy hogy fog viselkedni az erdei táborban. Tudtam, hogy nem biztos, hogy minden nap tiszta ruhát fog felvenni, ahogy azt is, hogy ha kirándulni mennek, ő lesz az, aki vezeti a csoportot, ő lesz a legéberebb, a legsegítőkészebb, és neki lesz a legtöbb kreatív ötlete. Utólag ezt meg is erősítették: semmi másra nincs szükség egy táborban, hogy velük ne legyen semmi gond, csak arra, hogy nekik való legyen a tematika, jól érezzék magukat és értékeljék azt, amilyenek” – tanácsolja a táborozás szempontjából kezdőnek számító szülőtársainak Éva.
Fotó: Getty Images
Kapcsolódó cikkek
