A gyerekek tulajdonképpen bárhol el tudnak veszni, a leggyakrabban mégis a vízparton, a játszótéren és a bevásárlóközpontban keverednek el a szüleik vagy kísérőik mellől. Szerencsés esetben gyorsan megkerül a kicsi, és nem lesz baj az elszakadásból, előfordulhat azonban az is, hogy a másodperc törtrésze alatt köddé vált gyereket nem sikerül megtalálni.
Aki már legalább egyszer szem elől tévesztette a gyerekét, saját tapasztalatból tudja, hogy semmihez sem fogható rémület uralkodik el ilyenkor az emberen, és hirtelen új dimenzióba csöppen: egy olyanba, ahol az idő ólomlábakon jár, és a félelem mellett a tehetetlenség tölt ki minden gondolatot. A kérdésre, hogy egy ilyen kétségbeejtő helyzetben mi a legcélravezetőbb, s hogy hogyan lehet felkészülni arra, ha minden igyekezetünk ellenére bekövetkezik, az ORFK munkatársai válaszoltak nekünk.
„Életem leghosszabb két perce volt”
Glória kisfia most másodikos. Ha kérdezik, meg tudja mondani a szülei nevét és azt is, hogy hol lakik. Amikor hároméves kora körül elveszett egy kis időre, még nem igazán tudta volna felidézni ezeket a fontos információkat, ezért a szülei különösen megijedtek, mikor ráeszméltek, hogy a gyerekük nincs mellettük. „Egy plázában ebédeltünk, amikor a férjem elindult a mosdóba. A kisfiam velem maradt, de röviddel az apukája távozása után azt mondta, neki is pisilni kell. A vécé ott volt az étterem mellett, többször jártunk már itt, ezért nyugodtan engedtem útjára. Akkor estem pánikba, amikor a férjem egyedül jött vissza, és tőlem kérdezte, hogy hol a gyerek” – meséli Glória, aki akkor megtanulta a leckét.
„Egyszerre rohantunk a mosdóhoz a kisfiunk nevét kiabálva, de nem került elő. A férjem beszaladt a férfi vécébe, én a nőibe, de sehol semmi. Aztán egyszer csak kinyílt egy harmadik ajtó, a családos mosdóé, ahonnan mosolyogva sétált ki Zolika. Velünk ellentétben ő egyáltalán nem ijedt meg, sőt kimondottan büszke volt magára, amiért egyedül pisilt, és még kezet is mosott utána. Soha életemben nem éreztem akkora megkönnyebülést, mint amikor meglett” – folytatta az anyuka, aki rémképeket látott lelki szemei előtt, amíg elő nem került a kisfia.
„A férjem nagyon dühös volt rám akkor, és én is haragudtam magamra. Nem éreztem magam felelőtlennek, de azóta még jobban odafigyelek Zolikára még így is, hogy iskolás. A történtek után nem érdekel, ki mit gondol rólam, az egyik szemem mindig rajta tartom. Bele sem akarok gondolni, hogy milyen rossz vége is lehetett volna annak, hogy a kisfiunk őrizetlenül sétálgatott a bevásárlóközpontban” – vonta le egy életre a tanulságot Glória.
Vezet a vízpart
Gyerekkorodban biztos te is sokszor hallottad a strandok hangosbemondójából azoknak a gyerekeknek a személyleírását, akiket a szüleik elvesztettek, vagy azt, hogy elkóborolt kisgyerekek szüleit keresik. Nos, ez a tendencia mostanra sem változott, még ma is a vízpartokon vész el a legtöbb gyerek. Ennek egyik legfőbb oka a nagy tömeg, amiben még nekünk, felnőtteknek is nehéz viszonyítási pontot találni, nemhogy egy kisgyereknek.
A másik ok, ami miatt könnyebben elsodródnak a gyerekek a „családi bázis” közeléből, az a felnőttek lankadó figyelme. Alapvetően senkire nem lenne szabad csúnyán nézni azért, mert elnyomja az álom a parton, belemélyed egy szuper könyvbe vagy önfeledten beszélget másokkal, ha viszont gyerekkel együtt érkezett a strandra, és nincs vele másik felnőtt, aki „tehermentesíthetné” az állandó figyelem alól, bizony ezt a luxust nem engedhetné meg magának.
Többszörösen igaz ez akkor, ha külföldi nyaralásra indulunk, ahol nyelvi nehézségek is útját állhatják annak, hogy a gyerek segítséget kérjen, és szót értsen a közelében lévő felnőttekkel.
Jobb félni, mint elveszni
A jó hír az, hogy az esetek jelentős részében jól végződnek ezek az izgalmakat cseppet sem mellőző történetek, és a gyerekek épségben megkerülnek, mégis jobb lenne megelőzni az ilyen helyzeteket.
- Ma már rendelhetsz a gyerekednek olyan, a fesztiválbelépőkhöz hasonló karkötőt, amire rákerülhet a neve és a szülők telefonszáma. Ha nem nyomtatod rá előre ezeket az információkat, hanem te írod rá, alkoholos filcet használj, nehogy a vízben vagy a homokban játszva lekopjon a felirat!
- Ha nem szeretnél kockáztatni, egyedi, telefonszámos karkötőt is vehetsz, ezekre színes gyöngyökből fűzik fel azt a telefonszámot, amit szeretnél. Amellett, hogy praktikusak, még klasszul is mutatnak!
- A három év körüli gyerekeknek már el lehet magyarázni, hogy ha elvesznének, mutassák meg a karkötőjüket egy felnőttnek, és kérjék meg, hogy tárcsázza a rajta lévő számot.
- A felnőtteknek hatalmas biztonságérzetet ad, a gyerekek pedig nagyon menőnek tartják a GPS órákat, amik egy könnyen kezelhető applikáció segítségével bármikor megmutatják, hol jár a viselőjük. Így gyorsan rövidre zárható a történetet, ha a gyerek netán eltávolodna tőled.
- A nagyobbaknak érdemes megtanítani a telefonszámotokat, félő azonban, hogy a nagy ijedtségben elfelejtik vagy eltévesztik az elérhetőségeket. Nyaraláson mindenképp tanítsd meg nekik a szálloda nevét vagy az apartman címét!
- Amikor megérkeztek a strandra, mutasd meg a gyerekeknek az úszómestert vagy az animátorokat, és mondd el nekik, hogy baj esetén nyugodtan kérhetik az ő segítségüket.
- Kicsi koruktól kezdve tanítsd meg a gyerekeknek, hogy mindig szóljanak a felnőtteknek, mielőtt eltávolodnának – ez nemcsak a nyári szünetben jöhet jól – még akkor is, ha csak a közeli fagyishoz készülnek, hogy feltérképezzék a választékot.
Az ORFK tanácsai
Hogy kikérjük azok véleményét, akik mindenkinél jobban tudják, mi a teendő akkor, ha a gyerek elveszne, az Országos Rendőr-főkapitányság Kommunikációs Szolgálatához fordultunk. „Fontos kérdés, hogy a gyermek milyen életkorú, ismerős-e az adott helyen, tud-e tájékozódni, képes-e önállóan közlekedni a környéken vagy hogy van-e mobiltelefonja. Amennyiben a gyermek életkoránál, képességeinél fogva a tájékozódásban, közlekedésben korlátozott, azonnal jelezzük a gyermek eltűnését a biztonsági szolgálatánál dolgozó személynek, aki a szükséges lépéseket megteszi (hangosbemondó használata, esetleg a kijáratok zárása stb)” – kezdi a megkérdezett szakértő.
„Ezt követően célszerű visszamenni oda, ahol a gyermeket szem elől veszítettük, mert a kicsi is azt a pontot keresheti, ahol utoljára látta szüleit. Ha a helyszín strand, akkor a fentieken túl szólni kell a vízimentő szolgálat munkatársának. Amennyiben a gyermeknek van mobiltelefonja, azon próbáljuk elérni! Célszerű a telefonján a tartózkodási hely megosztása funkciót is beállítani a családtagokkal használt chatalkalmazásokban, így lehetővé válhat az azonnali helymeghatározás” – teszi hozzá.
Sok szülőt foglalkoztat a kérdés, hogy mennyi idő után érdemes a rendőrséghez fordulni, ha a gyerekünknek nyoma veszne, ezért erre is kitértünk: „Amennyiben a gyermek eltűnésével kapcsolatban a szülő valami szokatlan körülményt észlel, azonnal bejelentést kell tenni a 112-es hívószámon. Egyéb esetekben javasoljuk, hogy a területen lévő biztonsági őröket, felnőtteket vonják be a keresésbe a rendőrség értesítése előtt” – javasolja az ORFK munkatársa, hozzátéve, hogy a rendőrség a gyerekek eltűnését kiemelten kezeli és a szükséges intézkedéseket azonnal megteszi, ezért fontos a mielőbbi cselekvés annak érdekében, hogy a kutatás eredményes legyen.
„Tanítsuk meg a gyermekünknek, hogyan tud segítséget kérni elsősorban rendőrtől, az áruház, a strand… alkalmazottjától, vagy ha más lehetőség nincs, számára szimpatikus felnőttől. Nagyobb gyerekek esetében javasoljuk, hogy tanulják meg a szülők, testvérek telefonszámát, és ha nincs náluk telefon, kérhetik, hogy a rendőr, a biztonsági őr vagy éppen a segítséget nyújtó felnőtt felhívja a megadott számot. Kisebb célszerű a szülők telefonszámát felírni egy papírra, amit a gyerek mindig magánál tarthat. A rendőrség óvodás korosztályra tervezett Ovi-Zsaru programjának része az is, hogy a kicsiket felkészítsük arra, hogy mi a teendő, ha elszakadtak a szüleiktől” – mondja a felnőttek megnyugtatására a szakember.
Fotó: Getty Images