A gyerekeknek néha remek érzékük van ahhoz, hogy kihozzák az embert a sodrából. De nem csak gyerekek miatt lehetsz mérges, dühös, haragos – akadnak a mindennapokban türelmet próbáló helyzetek bőven. Ám ha azokban a helyzetekben, amelyekben eddig szabadjára engedted a haragodat, megpróbálsz csak azután reagálni, hogy egy kicsit lenyugodtál, vagy ami még jobb, nem engeded, hogy elborítson a düh, egészen komoly változást tapasztalhatsz. Főképp a „gyerekes” szituációkban. Ott ugyanis te vagy az, aki kontrollt tud gyakorolni, aki a saját lelkiállapotával tud hatni az egész helyzetre.
A gyerekek még csak tanulják az önszabályozást, és nagyon ránk, felnőttekre vannak utalva abban, hogyan működnek, hogyan érzik magukat egy-egy helyzetben. Ha te nyugodt vagy, vagy legalábbis csak annyira kapod fel a vizet, hogy még nem borulsz ki, azzal a gyereknek rengeteget segítesz. Megmutatod neki, hogy lehet nyugodt maradni a konfliktusos helyzetekben, ott vagy neki biztos pontként, akire számíthat akkor is, amikor éppen őt önti el a düh, harag vagy elkeseredettség.
Nem könnyű, de érdemes próbálkozni vele – például úgy, hogy hatásos nyugtató mondatokat, gondolatokat mondasz magadnak, amikor érzed, hogy kezdesz kijönni a sodrodból. Az alábbi gondolatokat a Parentstogether Instagram-oldal szakértői állították össze, próbáld ki őket. Tesztelgesd, nálad melyik működik, akár alakítsd át úgy, ahogy számodra jobban hangzik, elfogadhatóbb.
1. Maradhatok szeretetteli és türelmes a nehéz helyzetekben is.
Ha egy pillanatra meg tudsz állni, ha nem automatikusan reagálsz a dühítő vagy stresszes helyzetben, emlékeztetheted magadat arra, hogy mindig választhatod a szeretetteli viselkedést. Ha szabad folyást engedsz a dühödnek, akkor ez nem fog menni, de ha ott az a pillanatnyi szünet, tudatosság, akkor dönthetsz úgy, hogy nem mész bele felesleges játszmákba, hanem szeretettelien állsz a gyerekhez, a párodhoz vagy a szituáció más résztvevőihez. Egy kis együttérzés csodákra képes, és a legnehezebb helyzetet is át tudja alakítani.
2. Attól, hogy más dühös (ideges, mérges, haragos…), nekem nem kell annak lennem.
Természetes és gyakori dolog, hogy amikor a környezetünkben lévők dühösek, mi is elkezdünk dühöt érezni, dühösen reagálni. De ha egy pillanatra le tudod állítani ezt az automatikus reakciót, és emlékeztetni tudod magadat arra, hogy te nem vagy dühös (ideges, mérges, haragos…), nem kell úgy viselkedned, és a másiknak épp a nyugodtságodra van szüksége, akkor megelőzheted, hogy kiabálássá fajuljon a helyzet.
3. Az a dolgom, hogy nyugalmat és biztonságot adjak (a gyereknek), nem az, hogy megoldjak minden helyzetet.
Nem tudsz mindent megoldani, kontrollálni, és nem is kell. Viszont ha megtanulod, hogy nyugodt maradj a nehezebb szitukban is, máris rengeteget tettél a konfliktusok rendezéséért és a gyereked biztonságérzetéért. Amikor ő ki van borulva, mindennél nagyobb szüksége van arra, hogy azt érezze: te rendben vagy, szereted, segíted őt.
4. Igen, dühös (mérges, frusztrált, ideges…) vagyok. De ettől még tudok szeretettel és együttérzéssel reagálni.
Ne azt várd magadtól, hogy soha semmin ne bosszankodj vagy akadj ki. Azt azonban meg tudod tanulni, hogy ha fel is húztad magad, az ne befolyásolja a reakciódat illetve a gyerekhez való hozzáállásodat. Lehet, hogy kiakasztott, de ha erről nyugodtan tudsz vele beszélni, szeretettelien megnyugtatod őt is, vagy épp együttérzően felismered, hogy most felesleges vitatkozni vele, mert éhes (fáradt, szomjas, nyűgös…), és ahelyett, hogy ott helyben nevelni akarnád, csak szeretettelien megnyugtatod, sokkal többre mentek.
5. Az erős, nehéz érzések zavaróak, de el fognak múlni. Nem kell azonnal reagálnom, adhatok időt magamnak.
Az érzelmek olyanok, hogy ha hagyod, ha megéled őket, akkor elmúlnak. Ha nem elfojtani akarod a dühödet, hanem egyszerűen vársz a reakcióval egy kicsit, amíg alább hagy, akkor sokkal könnyebb dolgod lesz. Nem nyugalmat kell magadra erőszakolni, hanem megoldani azt, hogy a reakciód ne a stressz (düh, harag…) hatása alatt érkezzen.
A számolj tízig, mielőtt… közhelynek hangzik, de valójában tényleg nagyon jó tanács: csak egy pici szünet kell, mielőtt robbannál és automatikusan leordítanád a gyerek fejét, hogy egészen más irányt vegyen a történet.
A legfontosabb tanulsága ezeknek a mondatoknak, hogy meg kell próbálni visszaszerezni az irányítást, és nem átengedni a terepet az automatikus reakcióknak. Kezdd el próbálgatni őket, van még néhány hasznos tanácsunk hozzá.
- Ne várd magadtól, hogy elsőre minden tökéletesen menjen, ez egy gyakorlást igénylő folyamat.
- Nem jött össze és „eldurrant az agyad”? Mindenkivel előfordul. Ha kell, kérj bocsánatot, és próbálkozz tovább, legközelebb jobban fog menni.
- És utána ne ostorozd vagy emészd magad. Ami történt, megtörtént, tanultok belőle.
- Nem tökéletesnek kell lenni, ha teszel azért, hogy jobban menjenek a dolgok, az már szuper!
Forrás: Parentstogether
Kapcsolódó cikkek
