Sosem egyszerű feldolgozni, ha valakinek donor az édesapja, de minősített eset az, amiről a Daily Star ír. A név nélkül nekik nyilatkozó nő elmondta, hogy harmincéves lányának a biológiai apja nem az, akit annak hisz, vagyis a nő férje, hanem annak előző házasságából származó nagyfia.
A nő gyermektelen volt, amikor összejöttek, a férfinak azonban már két nagyobb gyereke is volt. Szerettek volna sajátot, ám természetes úton nem volt erre lehetőség. Donort kellett keresniük, de nem akartak spermabankot használni, tartottak az idegen forrástól. Ezért végül a férj fiát kérték fel donornak. „Úgy éreztük, ez a legjobb döntés: gyermekünkben a férjem génjei lesznek, és ismerjük a mostohafiam egészségi állapotát, személyiségét és intelligenciáját. Beleegyezett, hogy segít” – mondta a nő a lapnak.
Az így született lány ma már maga is felnőtt, az anya szerint ideje lenne megtudni az igazságot. Vagyis azt, hogy az “apja” valójában a nagyapja, a “testvére” az apja, a “húga” a nagynénje, és az “unokaöccse” a féltestvére. Bár kérdés, hogy ha eddig titkolták a dolgot, most vajon miért olyan fontos változtatni ezen, ami nyilvánvalóan traumát fog okozni az érintettnek. Másrészt kérdés, hogy mennyiben fontos a genetika, nem az számít-e apának, aki szeretetben nevelte őt a kezdetektől?
Lori Gottlieb pszichoterapeuta hangsúlyozza a cikkben, hogy a lánynak két igazsággal is szembe kell néznie: megtudja, ki a biológiai apja, de azt is, hogy a szülei lényegében becsapták három évtizeden át. A terapeuta szerint a tényeket a lehető legegyszerűbben és legvilágosabban kell közölni a lánnyal. A szülőknek pedig teljes felelősséget kellett vállalniuk azért, mert kezdettől fogva tabut építgettek családon belül. Hangsúlyozta: ennek megtörése az egész családra, összes viszonyukra kihatással lehet.
Kapcsolódó cikkek
