Előrebocsátjuk: nem fogunk állást foglalni, talán nem is lehet egyszerű igennel vagy nemmel megválaszolni a kérdést. Nagy tapasztalattal rendelkező tanárt és gyakorló szülőket kérdeztünk meg arról, ők hogy látják, kell-e tanulni nyáron a gyerekkel.
A nyár a pihenésé, nem a tanulásé
– A derűsen, közösen, jó lehetőségekkel eltöltött idő az, ami a leginkább pihentet, ilyen lehet az ideális vakáció. Régi tanuláspszichológiai tény, hogy egyes tanulási szakaszok után szünetet kell tartani, éppen azért, hogy ez a tudás be tudjon rendeződni az agyunkba, ez pedig alvás és pihenés közben, tehát a szünetekben megy a legjobban. Ez a leglényegesebb része a maradandó és a képességgé érlelhető tudás kialakulásának, mint amilyen például az olvasás, írás, vagy az autóvezetés. Persze, az a gyerek, akivel a szülők végiggyakoroltatták a nyarat, szeptemberben ügyesebb lesz, az egész nyáron csak vakációzó gyerek pedig szeptemberre mintha mindent elfelejtett volna. De október végére kiderül, hogy a gyötrésnek még sincs jutalma. A gyakorló gyerek addigra elfárad, unja a tanulást, a vakációzónak pedig minden eszébe jut, még azt is jól csinálja, amit a szünidő előtt nem tudott – mondta Vekerdy Tamás gyermekpszichológus egy korábbi interjúban. Egyetért ezzel Móni is, aki lányával soha egy percet sem tanult nyáron, és nem is kérte ilyesmire. – A lányom most megy hetedik osztályba, „sima” iskolába jár. Vannak tantárgyak, amelyeket szeret, azok jól mennek neki, míg más tárgyakat kevésbé tart izgalmasnak, de nagy bajok a jegyeivel vagy a tudásával ott sincsenek. Nem gondolom, hogy az egész évi hajtás után, még nyáron is tanulnia kéne, épp elegendőnek tartom a kötelező olvasmányokat, az olvasónaplót és a nyári szünetre feladott házik elvégzését – mondja Móni. Arra a kérdésre, hogy nem felejt-e sokat a hosszú nyári szünet alatt a lánya, Móni azt válaszolja, hogy nem az ő dolga ezzel foglalkozni, hanem a tanároknak. – Laikusként úgy gondolom, hogy ha teljesen elfelejtődik egy téma, egy anyag két hónap alatt, akkor talán túl sok volt a tananyag a gyerekeknek vagy gyors volt a tempó. Ez nehéz kérdés, de ősszel tudomásom szerint ismétléssel kezdenek és ez elég is szokott lenni. De hangsúlyozom, hogy a lányomnak nincs különösebb problémája a tanulással.
Inkább nem, de talán mégis
Ezen a véleményen volt sokáig Dénes is, akinek a lánya most végezte el az ötödik osztályt és kacérkodnak a gondolattal, hogy jövőre felvételizni fognak hatosztályos gimnáziumba. Azt mondja, ő sem nagy híve a nyári tanulásnak, és évekig eszébe sem jutott, hogy a táborok, nyaralás, pihenés mellett vagy helyett, tanulni kéne a gyerekkel, de idén megváltozott a véleménye és ez nem csak a lehetséges felvételi miatt alakult így. – Eddig nem vettem észre, hogy szüksége lenne a lányomnak gyakorolni vagy szinten tartani nyáron az előző tanév anyagát, de az idei évben kicsit kezdem ezt másként látni. Nem vagyok megelégedve azzal, amit például nyelvből vagy matekból tud, sőt, azt kell mondanom, hogy kifejezetten elégedetlen vagyok a tudásszintjével. Nem akarok senkire mutogatni, nem tudom ez minek vagy kinek a hibája, lehet, hogy sok az anyag, gyors a tempó, lehet, hogy a gyerek nem tanult eleget, de attól tartok, ha most nem fésüljük össze az anyagot, óriási lemaradást halmozhat fel ősztől. Főleg a matematikánál igaz, hogy egymásra épülnek az anyagok, ha egy-kettő kimarad, akkor nehéz utólag bepótolni. Dénes hozzáteszi, hogy neki minden nyáron kellett tanulnia augusztus utolsó két hetében, amit gyűlölt, valószínűleg ezért is állt ellen eddig a nyári tanulás gondolatának. És az is nagy kérdés számukra, ki tanuljon a gyerekkel? Ők, a szülők? Fogadjanak tanárt vagy bízzák a gyerekre? Egyelőre abban maradtak a feleségével, hogy ők vállalják ezt a feladatot, bár nem szeretik keverni a szerepeket.
Nem fekete-fehér, nehéz egyetlen érvényes választ adni
Ezt már Dukai Veronika, középiskolai tanár mondja, aki szülőként is érintett, két fiú édesanyja. – Egyfelől azt mondanám, hogy ne tanuljanak a gyerekek nyáron. Év közben nagyon leterheltek, elfáradnak, sok az anyag, feszített a tempó. Másfelől mégsem ennyire egyszerű a kérdés megválaszolása. A nyári szünet nagyon hosszú, nehéz tartalmasan eltölteni. Ősszel azzal szembesülünk sok esetben, mintha minden, amit az előző évben tanítottunk, törlődött volna.
A magyartanár kontraproduktívnak tartja a két és fél hónapos nyári szünetet, helyette év közben több, rövidebb szünetet tartana jónak. A hosszú nyári szünet nagy fejtörést okoz sok szülőnek, akik dolgoznak: ki lesz a gyerekkel, hogyan legyen tartalmas a nyár, hogy ne csak a semmittevésről és az elfolyó napokról szóljon. Dukai Veronika hozzáteszi, hogy a középiskolásoknak négy évig frissen kéne tartaniuk a tananyagot, hogy ne legyen gond az érettségivel, mindezt akár 13 tárgy esetében. – A tanagyag leülepedésére már év közben sincs idő, olyan tempót diktál a NAT– válaszolja arra a kérdésemre, nem hat-e a pihenés épp jótékonyan a tanulásra, a bevésődésre.
De mégis, ki tanuljon a gyerekkel?
Ha el is fogadjuk, hogy érdemes átismételni az anyagot, felmerül a kérdés, ki tanuljon a gyerekkel? Esetleg bízzuk rá? Láthattuk, hogy Dénesék a saját kezükbe vették az irányítást és bár nem nagy örömmel, tartva a szerepzavartól, de végül ők, a szülők ismétlik át az előző év(ek) anyagát lányukkal. Dukai Veronika ezt semmiképp nem javasolja. – Láthattuk, megtapasztalhattuk mindannyian a COVID alatt, hogy ez mennyire működik, milyen hatása van a szülő-gyerek kapcsolatra: nagyon sokat tud rontani rajta. A szülő legyen az, akivel a gyerek minőségi időt tölt, de ne ő tanuljon vele. Persze a gyerektől sem igazán várható el, főként, ha még általános iskolás, hogy ismételje át egyedül, önállóan egy év tananyagát több tárgyból is, strukturálva az idejét, felépítve magának az ismétlés menetét. Azaz nem marad más lehetőség, külső segítséget kell kérni.
Ez persze újabb problémákat vet fel: a magántanár pénzbe kerül, a gyereket általában helybe kell vinni, elég-e pár hét az ismétlésre, hány tárgyból, hány tanárra van szükség? Abban minden megszólaló egyetért, hogy ez sem tökéletes megoldás. Végső soron a tanulás szeretetét vesszük el a gyerekektől, ha folyamatosan a nehézségekre és az újabb és újabb megugrandó szintekre koncentrálunk, ahelyett, hogy élvezni tudnák a tanulást és a szünetet is akkor, amikor azoknak épp ideje van.