A koraszülött baba hamar behozza a lemaradást
“Lánykoromban eldöntöttem, hogy hamar, fiatalon szeretnék édesanya lenni! Természetesen figyelembe véve az egzisztenciát, és hogy majd mindent meg tudjunk teremteni a gyerekeknek! 25 évesen lettem anyuka”- kezdi történetét Bernadett.
“Mikor kiderült, hogy pozitív lett a teszt, utána nem sokkal várt az első ultrahang. Kettő babát látott az orvosunk. Nem lepődtünk meg, mert a családunkban sok az iker, így felkészültünk rá, hogy nálunk is van rá esély! Nagyon boldogok voltunk. Az ikerterhesség miatt sokat kellett pihennem és kontrollra járni!”
Anyuka! Nem kettő, három…
Berni a következő vizsgálaton szembesült azzal, hogy bizony nem kettő, hanem három baba nődögél a pocakjában. Három lakó. Hármas ikrek.
“A boldogságtól és a meglepődöttségtől sem én, sem a férjem nem tudtunk mit szólni, de hihetetlen öröm volt a három szívdobogást hallani és látni! Erre tényleg nincsenek szavak! Egy csodaként fogtam fel és fogom fel a mai napig.”
A terhesség alatt minden a legnagyobb rendben ment, egyszerre fejlődtek odabent a picik, minden fejlődési szakasznak megfeleltek. Az orvosok felkészítették Bernit és párját, hogy előfordulhat, hogy a babák hamarabb érkeznek és koraszülöttek lesznek.
“Sok mindent olvastam terhességem alatt a témáról, a koraszülésről és a koraszülött baba ellátásáról. Sokszor meg is ijesztettek. Hatalmas súlya van ennek a szónak: koraszülött. Kezdtem értük komolyabban aggódni. A vártnál jobban viseltem a terhességet, bár a vége felé közeledve nehezebb volt, de muszáj voltam tartani magam.”
Mi lesz most…?! Ez még csak a 28. hét
Bernadett egyik hajnalban arra ébredt, hogy fájdogál a hasa. Ekkor járt terhességének a 28. hetében. Be is mentek a kórházba a szokatlan érzés miatt. De utólag azt meséli, hogy jól is tették, hogy azonnal indultak.
“Aznap meg is születtek a gyerekek: Milán, Benett, Hanga. Nem tudjuk, mi indíthatta be a koraszülést. Talán babáink jelezték, hogy már jönni akarnak, mert nem férnek el. Igazán szerettem volna tovább vinni őket magammal még a pocakomban, de úgy érzem ők döntöttek így, hogy szeretnének már a karjainkban lenni! Minden annyira gyorsan történt – azonnali császármetszés. A hangjukat nem hallottam, mert hamar elvitték őket, nem láthattam, és meg sem érinthettem akkor, ott a babákat! Aggódtam értük és csak arra vártam, mikor csodálhatom meg őket. Aztán eljött a pillanat, hogy megismerkedhettem velük. A nap minden percében mellettük voltam. Inkubátorba kerültek, de állapotuk szerencsére stabil volt. Alig volt 1 kg a súlyuk, mégis olyan erősek voltak. Amit ők tettek azért, hogy minél hamarabb felerősödjenek és velünk legyenek, az számomra maga a CSODA.”
Mint ahogy a többi koraszülött kisbaba édesanyja, Berni is arról számolt be, hogy iszonyú nehéz volt lelkileg. Sokat őrlődött azért, hogy mi lehetett az oka annak, hogy ilyen korán érkeztek. Az elején tartottam magam, de aztán teljesen átértékeltem a dolgokat. Csak úgy pörögtek bennem az események, furcsa érzések kavarogtak bennem. Gyors műtét, nem volt szülésnél az az igazi anyai érintés, karácsony volt, egyedül éreztem magam a kórházban… Picik voltak és jöttek-mentek a fejemben a kérdések – mi lesz velük, mi van ha…? Aggódtam és féltem. Két és fél hét elteltével végre megfoghattuk őket. Elkezdtük a kenguruzás módszerét. Nagyon belejöttünk a végére, ki és be tudtuk őket pakolgatni az inkubátorból, betakarni, körbepakolni.
A férjem volt a támaszom
Hazamenetelem után a férjemmel együtt minden nap többször bent voltunk a kicsiknél. Lelkileg és minden másban nagyon sokat segített nekem. Rajta kívül természetesen a gyerekek adtak erőt. Anyatejet ettek eleinte szondán keresztül, de később már szoptatni is tudtam őket. Ahogy stabil lett az állapotuk és kikerültek az intenzívről, én is visszafeküdtem és együtt folytattuk a növekedést.”
Másfél hónapig volt bent Berni a kórházban a picikkel, amíg el nem érték a 2 kg-os testsúlyt. Utána meglepően gyorsan gyarapodtak és ügyesen fejlődtek. Pár hónap alatt utolérték a normál súllyal született babákat. Semmilyen szövődménye nem maradt annak, hogy korababák voltak.
“Járnunk kellett gyógytornára, hogy az izmok egy kicsit ruganyosabbak legyenek, de semmi más külön foglalkozást, fejlesztést nem igényeltek. Nemsokára 4 évesek lesznek az ikrek. A kis rosszcsontok oviba mentek, és ha csak rájuk nézek, mindig arra gondolok, hogy ők a legnagyobb Hősök a világon!”
Kapcsolódó anyagok:
- Mikor számít koraszülöttnek a baba?
- Pár hét is sokat számít a magzatnak
- Miben más a koraszülött baba?
- Mi okozhat koraszülést?
- Milyen fejlesztés kell koraszülötteknek?
Kapcsolódó cikkek
