Amikor a szervezetünk (májunk, lépünk) vasraktárai elkezdenek kiürülni, vashiány léphet fel, ami vérszegénységhez vezethet, amennyiben a hiány túl nagy mértéket ölt. A vashiányos vérszegénység a várandósok közel 40 százalékát érinti, és a hemoglobin alacsony koncentrációja, valamint a vörösvértestek mennyiségének és méretének csökkenése jellemzi.
A vashiány mellett ennek hátterében az áll, hogy a babavárás időszakában a vérplazma térfogatának növekedése a vér „hígulásához”, ezáltal a hemoglobin mennyiségének csökkenéséhez vezet.
Mit mutat a hemoglobinszint?
Hogy a vérünk piros színű, azt megtanuljuk már gyerekkorunkban. Hogy mitől az, azt már kevesebben tudják. Nos, a megoldás a hemoglobin, vagyis a vörösvértestekben található vastartalmú fehérje, amely létfontosságú szerepet tölt be szervezetünk működésében: feladata az oxigén szállítása a tüdőből a sejtekhez, szövetekhez és a szerveinkhez. A várandósok vizsgálatánál ellenőrzik a vér hemoglobinszintjét.
Vashiány esetén laborértékeinkben a hemoglobin (Hgb) mellett a hematokrit (Hct), a vörösvértest (vvt), az MCH (mean cellular hemoglobin, ami egy vörösvértest átlagos hemoglobintartalmát mutatja) és az MCV (mean cellular volume, a vörösvértestek átlagos térfogata) értéke is alacsonyabb lesz.
Így változik a hemoglobinszint terhesség idején
- A hemoglobin szintje a várandósság első 3 hónapjában 115 g/l körüli.
- A második és harmadik trimeszterre tovább csökkenhet 105 g/l-re.
- A szülés utáni időszakban akár 100 g/l is lehet.
- Az anémia diagnózisa akkor merül fel, ha a hemoglobinszint alacsonyabb 110 g/l-nél.
Fontos azonban tudni, hogy a hemoglobinszint csak az egyik paraméter a vashiányos vérszegénység kimutatására, ami mellett egyéb értékeket is ellenőriznek. Amennyiben nincs fertőzés vagy gyulladás a szervezetben, akkor elsősorban a ferritin szintjének mérése lehet irányadó.
Miről mesél a ferritinszint?
Nemzetközi ajánlások szerint várandósság esetén javasolt a szérumferritin meghatározása; ez testünk vasraktárairól ad információt, és a legmegbízhatóbb jelzőértéknek mondható (ugyanakkor a ferritin mérése sem elegendő önmagában ahhoz, hogy a vashiányos vérszegénység diagnózisát biztosan felállíthassa az orvosunk).
A ferritin tulajdonképpen egy fehérje, ami vasat raktároz a sejtjeinkben (legnagyobb mennyiségben a máj sejtjeiben), és akkor szabadul fel, amikor testünknek szüksége van rá. Ekkor a transzferrinhez, a vér fő vasszállító fehérjéjéhez kötődve jut el oda, ahol a vörösvértestek keletkeznek. Vashiányos vérszegénységről lehet szó, ha a vérvizsgálat csökkent ferritinszintet és megemelkedett transzferrinszintet (TF) jelez.
A vasháztartással kapcsolatban a szérumvas (Se-Fe) és a teljes vaskötő kapacitás (TVK) is szerepel a laborpapírunkon: vashiány esetén a szérumvasszintünk alacsonyabb lesz, míg a teljes vaskötő kapacitás (TVK) magasabb, hiszen nem áll rendelkezésre elegendő mennyiségű szállítandó vas.
Emellett szükség lehet a transzferrin szaturáció (TSAT) értékére is, ami a vasszállító kapacitás telítettségét mutatja meg, vagyis azt, hogy a vérben a transzferrin hány százalékához kötődik a vas (ennek csökkenése egyenesen arányos a vas hiányával).
A szolubilis transzferrin receptor vizsgálat (sTfR) segítségével a szakember el tudja különíteni a vashiányos vérszegénységet a krónikus betegségek vagy gyulladások által kiváltott anémiától. Amennyiben egy vérszegénységben szenvedő kismamánál ezeknek a receptoroknak a száma megemelkedik (hogy a csökkent vasmennyiséget hatékonyan meg tudják kötni), akkor vashiányos anémia áll fenn.
Látható tehát, hogy többbféle paraméter meghatározására is szükség lehet ahhoz, hogy egy kismama egyéni vasstátuszáról megfelelő képet kaphasson a szakember. A leletünk kiértékelését mindenképpen bízzuk orvosunkra, aki valamennyi paramétert és azok egymáshoz viszonyított értékeit is figyelembe veszi a diagnózis felállításakor!
Ezért fontos a vaspótlás a kismamáknál
A babavárás időszakában kétszer annyi vér kering a szervezetünkben, mint általában. A fokozott vérképzéshez több vasra van szükség, ráadásul a második trimesztertől már a magzat is jelentősen elkezd raktározni a vasból. Így a vashiány és az általa kiváltott vérszegénység a babára is kihat: ha nem gondoskodunk a vaspótlásról, az akár alacsony születési súlyhoz és koraszüléshez is vezethet.
Legjobb megelőzni, de ha már kialakult a vashiány, akkor mindenképpen kezelni kell. A vasraktárak feltöltése azonban nem megy egyik napról a másikra, türelem és következetesség szükséges ahhoz, hogy elérjük a kívánt eredményt, azaz, hogy javuljon a vérkép és a közérzetünk.
Ehhez tudni kell azt is, hogy a szervezetünk nem képes vasat termelni, vagyis csak külső források jöhetnek szóba. További nehezítés, hogy a várandósság alatti megnövekedett vasszükségletet csupán táplálkozással nem lehet fedezni, sem megelőzni a vashiány kialakulását, hiszen a zöldségekben és egyéb élelmiszerekben található vasmennyiség nem elegendő ehhez.
Ezért a várandós és szoptató anyák vaspótlása jellemzően szájon át szedhető vaspótló készítményekkel történik. A WHO ajánlása szerint a várandós nők számára megelőzésként napi 30-60 mg vas (és 400 mikrogramm folsav) kiegészítő szedése javasolt. Amennyiben vérszegénységet diagnosztizáltak nálunk, akkor 60-tól 200 mg-ig terjed az ajánlott napi elemivas-bevitel.
Kapcsolódó cikkek
