Teljes figyelem, példamutatás és türelem – kulcsfontosságú
Félbeszakít, ha valami fontos dolgot intézel, beszélsz valakivel
Miért ne hagyd figyelmen kívül? Ha semmit nem tudsz végigmondani az ügyintézésnél, és a férjeddel még a csekkek befizetését sem tudjátok leegyeztetni pár mondatban, akkor előbb-utóbb frusztrált, ideges leszel, ami a gyereknek sem jó. Ráadásul a gyerek nem tanul türelmet, és azt sem, hogy tiszteletben kell tartania, ha a másik beszél (“megvárjuk, míg a másik végigmondja, nem vágunk közbe”) vagy épp sürgős dolga van. Meg kell tanulnia kezelni és eltűrni, hogy néha a saját, halasztható igényei pár percre háttérbe szorulnak. Így a közösségben is könnyebb dolga lesz, hisz partnerként meghallgatja a másikat, empatikusabb és kompromisszumképes lesz. Lényeges, hogy ne azt tanulja meg, hogy az ő kéréseit szőnyeg alá söprik, hanem azt, hogy néha türelmesnek kell lennie, de megkapja a kellő odafigyelést.
Hogyan oldd meg a helyzetet? Ha valamit el kell intézned, meg kell beszélned, előtte készítsd fel a gyereket, hogy ezt most el kell intézned, és legyen türelemmel, utána azonban beszélgettek, játszotok egy jót. (Mindig tartsd be az ígéretedet!) Beszélgess vele arról, hogy vannak olyan helyzetek, amikor anyának el kell intéznie, meg kell beszélnie valamit. Persze attól még ugyanúgy szereted, és segítesz, ha valamire szüksége van, baj van, de ilyen esetben egy kicsit legyen türelemmel. Azt is tisztázhatjátok jó előre, mi az, amiben mindig azonnal segítesz, és mi az, ami várhat kicsit. Fontos, hogy érezze, nem figyelmen kívül hagyod az igényeit, csak némi halasztást kérsz.
Túl durván játszik
Miért ne hagyd figyelmen kívül? Egy darabig lehet hagyni, hogy a gyerekek egymás között rendezzék le a hatalmi harcukat, de ha azt látod, hogy a gyermeked agresszívan viselkedik a testvérével vagy a barátjával, közbe kell avatkoznod. Ha nem teszed, a durva viselkedés a szokásává válhat.
Hogyan oldd meg a helyzetet? Kezeld a problémát, akkor és ott, a helyszínen. Vond félre a gyermeked és magyarázd el neki, hogy nagyon fájt a barátjának, amit vele tett. “Milyen érzés lenne, ha ő ütne meg téged?” – kérdezd meg tőle. Mondd el neki, hogy nem viselkedhet így, mert ez helytelen. Amikor legközelebb játszani indultok, előre figyelmeztesd, hogy nem játszhat durván és tanítsd meg neki, hogy ha őt bántják, akkor ne tettekkel fejezze ki magát, hanem mondja el szavakkal, hogy mérges. Ha mégis agresszív lesz, akkor vége a játéknak.
Úgy tesz, mintha nem hallana
Miért ne hagyd figyelmen kívül? Ha egy dolgot kétszer, háromszor, négyszer is elmondasz a gyerekednek – például hogy üljön be az autóba, vagy szedje össze a játékait -, azzal azt az üzeneted közvetíted felé, hogy ez így teljesen normális. Ahelyett, hogy már első felszólításra megtenné, amire kéred, azt fogja várni, mikor jön a következő emlékeztető. Ez a határok (és idegszálak) feszegetéséhez vezet.
Hogyan oldd meg a helyzetet? Ahelyett, hogy a szoba másik végéből kiabálnál a gyermekednek, menj oda hozzá, érints meg a vállát, szólítsd a nevén és türelmesen (nem felemelt hangon) kérd meg, hogy rakja el a játékait. Várd meg, hogy rád nézzen és győződj meg róla, hogy hallott, megértett. Ha sikerrel jársz, akkor fejezd ki örömödet. Adj pozitív visszaigazolást. Légy türelmes és ne büntess.
Azt tegye, amit akar
Miért ne hagyd figyelmen kívül? Persze nagyon kényelmes lehet, ha a gyerekkel nem kell egyáltalán konfrontálódni a lefekvéskor, evéskor, de hosszú távon nem vezet semmi jóra, ha nincsenek szabályok, napi ritmus. Ha engeded, hogy mindig csak édességet egyen, olyan későn aludjon el, amikor csak akar, az az egészségére is rossz hatással van. A teljes határnélküliség pedig szorongóvá teszi a gyermeket.
Hogyan oldd meg a helyzetet? Készítsetek házirendet, legyenek szabályok és beszéljétek róla gyakran a gyermekeddel. Legyen szabály például arra, hogy mikor ehet édességet (pl. ebéd után), ha engeded tévézni, akkor legyen egy fix időpont és időintervallum rá (például szombaton reggel, 1 óra).
Szemtelen
Miért ne hagyd figyelmen kívül? A pimaszság nemcsak a kamaszokra jellemző. A kisgyerekek szívesen utánozzák nagyobb társaikat, akik kinyújtják a nyelvüket, vagy csúnyán beszélnek. A kicsik sokszor szüleiken tesztelik, amit látnak. Ha nem akarod, hogy a gyermeked később tiszteletlen legyen, nézz szembe a pimaszsággal ahelyett, hogy vállat vonnál: úgyis elmúlik.
Hogyan oldd meg a helyzetet? Mondd el neki, hogy amikor így viselkedik, azt érzed, nem érdekli, amit mondani akarsz neki. Türelmesen és komolyan mondd el neki, hogy így nem szabad viselkedni. De arra is vigyázz, hogy ne csinálj belőle túl nagy ügyet. Semmiképp se nevess rajta, de ne is büntesd meg miatta, ne kiabálj vele.
Túl sokat füllent, sumákol
Miért ne hagyd figyelmen kívül? 2-3 éves korig egész biztosan nem akar becsapni a gyerek, ne feltételezd róla ezt, mindössze a tettei következményeit akarja elkerülni. 5 éves korig fel sem ismerik a hazugságot. Körülbelül 5-6 éves korra értik meg, hogy a hazugság nem szép dolog, körülbelül 10 éves korra érti és érzi majd, hogy milyen érzést kelt a másikban a hazugság. A fantázia és a valóság összemosása, a konfabuláció egészen 7 éves korig rendjén való, nem kell haragudni a gyermekre, mert olyan dolgokat mesél, ami a valóságban meg sem történt. De van, mikor üzenet értékű a gyermek fantáziálása. Van, amikor a vágyairól árulkodik vagy kisebbségi komplexusáról. Ha már nagyobb, és sokat “sumákol” – sosem meri felvállalni előttünk a tetteit, akkor talán túl sok a korlátozás, tiltás részünkről. Mindig gondolkodjunk el tehát azon, hogy mi okozhatja a történéseket. Büntetni nem szabad.
Hogyan oldd meg a helyzetet? Tisztázd a dolgokat. AZ életkort alapul vége kezeld a sumákolást, hazugságot. A legfontosabb, hogy biztosítsd a szeretetedről és mutass jó példát. Ha ti tis mindig titkolóztok a nagyszülők, egymás és a gyerek előtt, akkor ne csodálkozz, hogy a kegyes hazugságot, a sumákolást beépíti a kelléktárába. Legyen az otthoni légkör őszinte! Állj úgy hozzá, hogy elmerje mondani, ha valami rossz dolog történt.
Kapcsolódó cikkeink gyereknevelés:
Kapcsolódó cikkek
