Gyerek

7 dolog, ami, ha jellemző rád, téged is érzelmileg elhanyagoltak gyerekkorodban

A fizikai gondoskodás nem elegendő ahhoz, hogy egy gyerek egészséges környezetben nőjön fel. Az érzelmi támogatás hiánya az egész felnőtt korra is rányomhatja a bélyegét.
2024. Február 14.
gyerek
Kép: Getty Images

A gyerekek nem csak az iskolai leckéket tanulják meg. Gyermekkorunkban közvetlen és közvetett üzenetekből tanulunk az érzelmekről. És mi történik, ha azt tanuljuk meg, hogy a családunkban nincs helye az érzelmeknek?

Ezek az üzenetek gyökeret vernek. A gyökerek a gyermek növekedésével egyre nagyobbak és erősebbek lesznek, befolyásolva fejlődését és növekedését. A gyermekkori érzelmi elhanyagolás felnőttkorban jelentkezhet egy sor rossz döntéssel, olyan kapcsolatok kialakításával, amelyek ártanak, hogy úgy érezzük, valami hiányzik az életünkből, hogy üresnek érezzük magunkat.

De van lehetőségünk arra, hogy meglazítsuk ezeknek a gyökereknek a szorítását. Ha megértjük ezeket az okokat, akkor könnyebb lesz a szorító gyökerekből kiszabadulni, írja a psychologytoday.com cikkében Jonice Webb Ph.D. Íme, a szakértő szerint ez a 7 lecke, amit megtanul valaki, akit érzelmileg elhanyagoltak gyerekkorában.

Nem jó mélyen érezni

Emlékszel, amikor gyerekként annyira vártad a Mikulást, vagy annyira szomorú voltál, hogy a testvéred megette az utolsó sütit? A gyerekeknek nagy érzelmeik vannak, és szükség van egy olyan szülőre, aki megtanítja nekik, hogyan kell ezeket kezelni.  Ehelyett azt tanultad, hogy ezek a nagy érzelmek feleslegesek, sőt, problémásak. Mivel nem ismerték el, nem reagáltak rájuk, megtanultad, hogy elnyomd őket.

A szükségleteid nem számítanak

Gyerekként rengeteg szükségleted volt, mint minden gyereknek. Voltak bizonyos dolgok, amiket szerettél, voltak dolgok, amiket nem szerettél. Nem volt olyan szülőd, aki ezeket a dolgokat eléggé észrevette volna. Nem volt senki, aki felismerte volna, hogy mire van szükséged. Ebből megtanultad, hogy az igényeid nem számítanak. Talán még azt sem ismered fel, hogy vannak szükségleteid, egyszerűen azért, mert soha senki nem ismerte fel.

A hangod nem fontos

A gyerekek szeretnek beszélni. A beszélgetés és a kérdezősködés az, ahogyan megismerik a körülöttük lévő világot. Nem voltak olyan felnőttek, akikkel úgy érezted, hogy beszélhetsz. Nem érezted, hogy meghallgatnak, vagy, hogy komolyan veszik a mondanivalódat. Megtanultad, hogy a gondolataidat, véleményedet és érzéseidet tartsd meg magadnak. Ezért ritkán állsz ki magadért, és hajlamos vagy passzív szerepet vállalni.

Az érzéseid vagy problémáid terhet jelentenek mások számára

Ahogy felnőttél, elkerülhetetlenül problémákba ütköztél a barátaiddal, testvéreiddel, tanáraiddal vagy társaiddal, de nem volt olyan gondviselőd, akire rábízhattad volna magad. Tudtad, hogy a szüleid nem lesznek ott, hogy közösen átgondoljátok egy problémát. Tudtad, hogy nincs meg a kapacitásuk, hogy kezeljék a dolgokat, és hogy a legjobb, ha megtartod magadnak a problémáidat. Így megtanultad, hogy ne mások segítségére támaszkodj.

Érzelmesnek lenni a gyengeség jele

Gyermekkorodban természetes volt, hogy az érzelmeid a felszínre törtek, amikor valami szomorú vagy felzaklató volt. Amikor ezeket érezted, nem volt ott egy szülő, aki segített volna megnyugodni vagy tudatta volna veled, hogy ezek az érzések jogosak. Ehelyett azt az üzenetet kaptad, hogy az érzéseid túlzóak vagy szükségtelenek. Így megtanultad, hogy az érzéseid a gyengeséged jelentik, és megtanultad elítélni magadat, amiért vannak ilyen érzéseid.

Sírni a gyengeség jele és kínos is

A sírás az érzelmek feldolgozása és elengedése. Ez egy fiziológiai, testi reakció, ami minden emberben megvan. Neked nem volt olyan szülőd, aki sírt. Nem volt olyan szülőd, aki letörölte volna a könnyeidet, és azt mondta volna, hogy minden rendben lesz. A szüleid valószínűleg nem értették meg a sírás vagy az érzelmi feldolgozás fontosságát. A könnyeidet figyelmen kívül hagyták, lekicsinyelték, vagy akár megszégyenítették. Így megtanultad, hogy a sírás rossz, és mindenáron kerülni kell, különösen mások előtt.

Mások negatívan ítélnek meg téged az érzelmeid kifejezése miatt

A legtöbb gyerek kifejezi valahogy az érzéseit. Ha a szüleid nem jól reagáltak rá és a sebezhetőség jeleként értelmezték, és ezt elítélendőnek tartották, akkor egy nagyon fontos dolgot nem mutattak meg neked. Ezért azt tanultad meg, hogy az érzéseid kimutatása, másoknak gyengeségnek tűnhet. Ma is úgy érezheted felnőttként, hogy a kapcsolataidból hiányzik a mélység.