A tradwife szó a „tradicionális” és a „feleség” szavak összevonásából ered, és azokat a nőket fedi, akik a hagyományos(nak tűnő) női szerepkört hirdetik: otthon maradnak, háztartást vezetnek, gyerekeket nevelnek, a férjük pedig uruk és parancsolójuk. Ha igazán megengedőek vagyunk, ez lehet egy valid életmódválasztás, amennyiben önkéntes, még ha magunk nem is tudnánk így gondolkodni. Csakhogy közben van ebben a trendben valami, ami nemcsak ellentmondásossá, de veszélyessé is teszi ezeket a szólamokat.
Az ő munkájuk az, hogy azt hazudják: nincs munkájuk
A TikTokon a #tradwife hashtaggel ellátott videókat eddig több mint 351 millióan nézték meg, míg a hasonló, #trad címkével ellátott anyagokat több mint félmilliárdszor pörgették végig. Az Instagramra közel 70 000 poszt került fel #tradwife, és 1,2 millió poszt #trad hashtaggel. A trend különösen az Egyesült Államokban fut (ahol néhány politikai szervezet és mozgalom örömmel öleli keblére ezeket az influenszereket). Az utóbbi években Európát is egyre jobban bűvkörébe vonta az 50-es évek idealizált világa – különösen olyan fiatal nők vágynak háziasszonyszereprehttps://24.hu/elet-stilus/2024/04/13/tradwife-hagyomanyos-feleseg-mozgalom-influenszerek-tiktok-trend-feminizmus-noi-szerep/, akik a kiégés határára kerültek a karrier és a család kettős elvárásainak örvényében.
Noha a tradwife koncepciója – legalább is részben – sokak számára vonzó lehet, a valóságban ezek a nők nem egyszerű háztartásbeliek, hanem nagyon is komolyan dolgoznak. A legnépszerűbb tradwife-ok — akik közül néhányan “momfluencer”-ként is ismertek — nem csupán dokumentálják a napi főzési, takarítási és gondozási rutinjaikat a közösségi médiában, hanem bő pénzt is keresnek ezzel. Ez nem csak ellentmondásos, de rávilágít arra a tényre is, hogy a tradwife-lét gyakran nem más, mint egy remekül jövedelmező üzleti lehetőség.
Fotó: Getty
Az anyák a kereskedelemben mindig preferált célcsoport voltak, hiszen ők döntenek az otthoni bevásárlások zöméről, és míg magukat hajlamosak háttérbe szorítani, a gyerekeiknek mindenből a legjobbat veszik meg. Mielőtt léteztek volna momfluenszerek, voltak már persze “mommy blogger”-ek, akik a blogjaikat kisipari vállalkozásokká alakították bannerekkel, szponzorált tartalmakkal és esetenként könyvszerződésekkel. Mára ezek a bevételi források tovább nőttek a TikTok- és Az Instagram-kínálta partneri együttműködésekkel. A legsikeresebb tartalomgyártók közül néhányat már menedzserek képviselnek, akik segítenek ezeknek a megállapodásoknak a közvetítésében, ami a legsikeresebbek számára akár évi 36-40 millió forintnyi jövedelmet is hozhat a konyhára.
Ez — mondjuk ki nyíltan — munka, méghozzá főállás. Bár a tradwife influenszerek nem járnak gyárba vagy irodába, mégis pénzt keresnek, az átlagbérnél jóval többet. A közösségi médián keresztüli befolyásolás egy karrierút, ami az igazán ismert szereplők esetében komoly kis- vagy épp középvállalkozássá is kinőheti magát. Gyakran megesik, hogy fotós, videós, vágó, sminkes, fodrász is dolgozik az anyával partnerségben, különösen akkor, ha nagy cégekkel áll kapcsolatban. Mindennek fényében különösen ellentmondásossá válik az otthon ülő, kizárólag családi életében önmegvalósítást megélő nő képe, amit közben sugároz. Úgy tűnik, az ő munkájuk valójában az, hogy azt hazudják a világnak: nincs munkájuk.
Az lesz a vonzó kép, ami milliók számára csupán szenvedés
Míg a tradwife momfluenszerek virágmintás designer ruhákban, Marilyn Monroe-szerű frizurával, ragyogó sminkben pózolnak és milliókat keresnek, sok más nő világszerte arra kényszerül, hogy a hagyományos feleség és anya szerepét töltse be anélkül, hogy valaha is önálló döntést hozhatna, nemhogy elérné az anyagi függetlenséget. Az ilyen nőknek gyakran nincs más választásuk, hiszen születésüktől kezdve korlátozott az oktatáshoz és a munkához való hozzáférésük. A tradwife-ok egyre népszerűbbé válnak a múltat romantizáló videóikkal, miközben valójában egy olyan időszakot éltetnek, amely nők milliói számára nem jelentett mást, mint a jogok és a lehetőségek hiányát, alárendeltséget és kizsákmányolást.
Ez különösen veszélyes lehet, mert erősíti a még mindig meglévő nemi egyenlőtlenséget, de akár újakat is létrehozhat. Azok az országok, amelyek fittyet hánynak a női jogokra, örömmel karolják fel ezeket az ideológiákat a nemi alapú megkülönböztetés igazolására. Szomáliában például mindössze a nők 23 százaléka vesz részt az ország gazdaságának alakításában — ez a szám több mint harminc éve szinte változatlan. Itt a “hagyomány” része, hogy a lányoknak még mindig kivágják a csiklóját, hogy hűséges feleségek legyenek, és gyakoriak a gyermekházasságok is. A harmadik világ több országában is úgy adják-veszik a gyermekfeleségeket, mint a jószágot. Ott az igazi “tradwife” egyben rabszolga is.
Az egyre inkább terjedő trend azt is mutatja, hogy a nők jogaiért folytatott harc még messze nem ért véget. Míg néhányan választás alapján döntenek úgy, hogy tradwife-ok lesznek, ami voltaképpen egy üzleti lehetőség számukra, másoknak nincs más lehetőségük, szolgálniuk kell a család fejét akkor is, ha az esetleg bántalmazza őket. A nők egyenjogúságának ügye közben soha nem csak női ügy, hiszen a mélyen gyökerező nemi sztereotípiák közvetlen hatással vannak a szegénységre, az éhezésre, a konfliktusokra és az éghajlatváltozásra is. A tradwife trend népszerűsége rávilágít arra, hogy mennyire fontos kritikus szemmel nézni a gendernormákat, és hogy milyen sokat számít, hogy a privilegizált helyzetben lévő nők – és férfiak – milyen mintákat mutatnak azok számára, akiknek az általános iskolát sem volt lehetőségük elvégezni, és teljesen kiszolgáltatott helyzetben élnek, minimális önrendelkezéssel.
Szögezzük le: nincs semmi rossz abban, ha valaki több időt akar tölteni a családjával vagy kevesebbet dolgozik, sőt akár teljesen felhagy a munkával, hogy az előbbire koncentráljon. Az is fontos különbség, hogy vannak olyan anyák, akik otthon maradnak és a partnerükkel együttműködve egyensúlyt és egyenlőséget teremtenek a kapcsolatukban, és vannak momfluenszerek, akik kis iparággá alakítják az otthon maradás életmódját. Mindezt azonban anélkül is megtehetjük, hogy a nők alárendelt szerepét hirdetnénk, a férfiak felsőbbrendűségét hazudva mellé ideológiaként. A 21. században már egyszerűen elfogadhatatlan, hogy a múlt romantikus ideái akadályozzák a nők jogainak és lehetőségeinek előmozdítását a világban — különösen életmód-hazugságok reklámozása által.
Kapcsolódó cikkek
