Magántanuló lesz a gyerekem! – ízlelgetem magamban a mondatot. Pár hete még magam sem hittem volna, hogy képes leszek átlépni saját félelmeimen, és néhány szülővel karöltve belevághatok életünk egyik nagy kalandjába.
Magántanuló? Valami gond van vele?
A magántanulóság igen jelentős átalakuláson ment keresztül az elmúlt években. Nem túlzás azt állítani, egyre több szülő bizony nem a közoktatásban látja gyermekének boldogulását (2015-ben 6835 magántanulót tartottak nyilván, 2016-ban már több mint 7500 gyermek tanult magántanulóként).
A magántanulóságról persze még sokaknak a vándorcirkuszosok vagy a sportolók, esetleg a problémás gyerekek jutnak eszébe, miközben a valóság az, hogy a szülők többsége nem ezért választja ezt az oktatási formát gyermeke számára. Egész egyszerűen nem kér abból, amit egy általános iskolai nyolc év nyújthat gyermekének vagy vehet el tőle.
De miért?
Közvetlen környezetemben nagyon hasonló indokból választják a szülők a magántanulóságot gyermekük számára. Van, akinek gyermekét fizikai-lelki atrocitás érte az óvodában, ezért meg akarja óvni a hasonló élményektől az általános iskolában is. Van, akinek a gyermeke pár hétnyi iskolaidő után hányással, hasmenéssel és szorongással ébred reggelente. Van, akinek a harmadik osztályos gyermeke újra bepisil éjszaka, annyira retteg az osztályfőnökétől. És van olyan gyermek, aki egyszerűen nem találja a helyét, mert elveszik a 25-30 fős osztályokban.
Mindannyian úgy érezzük azonban, hogy a közoktatás egyelőre csak gyermekmegőrzőként funkcionál, ahol a gyermekünk nem kap személyiségének, érdeklődésének, tudásvágyának megfelelő oktatást és odafigyelést.
És ezt lehet?
Kevesen tudják, pedig a közoktatási törvény ezen a téren szabadságot biztosít a szülőknek, hiszen Magyarországon jelenleg tankötelezettség van, de iskolalátogatási kötelezettség nincs. Amennyiben a szülő úgy dönt, hogy gyermeke magántanulóként folytatja tanulmányait, az ő felelőssége, hogy gyermeke számára megfelelő kereteket biztosítson a tanuláshoz.
Van, aki ezt otthonoktatás formájában oldja meg, és saját maga tanítja, oktatja gyermekét. Ehhez ma már számtalan módszertani segítség áll rendelkezésre az online térben, és mivel az otthonoktatók száma is nő, ezért a szülők egymással is megoszthatják tapasztalataikat, nehézségeiket. Az otthonoktatásba bekapcsolódhatnak más segítők is, hiszen idegennyelvet, fizikát vagy informatikát is lehet tanulni akár skype-os közvetítéssel is tanulni.
A magántanulóság egy speciális lehetősége az ún. magántanulói csoport, amely egyfajta átmenet a hivatalos oktatás és az otthonoktatás között. Ez esetben a magántanuló gyermekek kisebb csoportban tanulnak együtt irányított segítséggel. A tanulást pedagógusok, gyógypedagógusok segíthetik, de a szülők is aktív részesei egy ilyen csoport munkájának.
Magántanuló csoportok reneszánsza
A magántanuló csoportok kisebb létszámúak (max. 10-15 fő), így az oktatás sokkal személyre szabottabb, rugalmasabb, és az élményalapú tanulás itt valódi lehetőséggé válik. Egy ilyen csoportban nagyon fontos a pedagógus személyisége, aki önálló gondolkodásra, problémamegoldásra, kreativitásra és nyitottságra inspirálja személyiségével a gyermekeket.
A tanulóközösségek, magántanuló csoportok egyre népszerűbbek itthon is. Ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy ezeknek a közösségeknek is megkezdődött a hálózattá szerveződése.
Ezt kell tudni!
Magyarországon bárhol, bárkiből lehet magántanuló.
Fontos tudni, hogy magántanulóság esetén is ugyanazt a forgatókönyvet kell a szülőknek követniük: vagyis a tankötelezetté váló gyermeket be kell íratni általános iskolába, majd az intézmény vezetőjétől kell kérvényezni a magántanulói státuszt. Az iskola igazgatója ilyenkor hivatalból értesíti a gyermekjóléti szolgálatot és a gyámhatóságot is.
A magántanuló gyermeknek félévente vizsgáznia kell az oktatási intézmény pedagógusai előtt.
Ne félj!
Sokan attól félnek, hogy a magántanulóság elvágja a közösségektől a gyermeket, és hátrányosan is érinti szocializációját. Ez nincs így.
Egyrészt: ne felejtsük el, hogy a gyermek szocializációjának legfontosabb terepe maga a család. Másrészt, tegyük a szívünkre a kezünket! Vajon miféle közösségi kapcsolódásokat, szocializációs lehetőségeket nyújt egy 30 vagy még több fős osztály, ahol 6-7-8 órát ülnek egy osztályteremben a gyerekek, és ahol a frontális oktatás az uralkodó?
És miért sérülnek mentálisan és sokszor fizikailag is a gyerekek ebben az állítólag jól funkcionalizáló közegben?
A magántanuló gyermek ugyanúgy része a helyi közösségi életnek: sportol, zenét tanul, alkotó műhelyekbe járhat, nyelvet tanul, táncol és jellemzően a magántanuló gyermekek szülei illetve a tanuló közösségek egymással is igen szoros kapcsolatot alakítanak ki.
A magántanuló gyermek nem csodabogár!
Kapcsolódó cikkeink iskola, oktatás témában:
- Vekerdy: embertelenség ennyi mindent belenyomni a gyerek fejébe
- Négy ok, amiért unja a gyerek az iskolát
- Iskolaundor vagy szeparációs szorongás?
- Mi a baj a magyar oktatással?
Kapcsolódó cikkek
