Egy 4 éve főállású anyuka, a romper.com egyik újságírója összeszedte a legtipikusabb és legigazabb sztereotípiákat.
1. Imádjuk a leggingseket
Először is, valljuk be, hogy ha nem kellene sehol megjelennünk, mindannyian csak kényelmes cuccokat hordanánk. Minden egyes nap, egész nap. Nem mondom, hogy néha nem jó szépen felöltözni, de ez inkább a megjelenésről, mintsem a kényelemről szól. Egyébként meg, minek öltözne ki egy otthonülő anyuka, ha a napi tevékenységeinek döntő többsége abból áll, hogy az asztal alatt négykézlábazik, hogy eltakarítsa a morzsahegyeket, gyerekeket kapkod fel vagy a játszótéri homokozóban játszik? A nadrágomnak ezért olyan rugalmasnak kell lennie, mint nekem, hiszen a cipzárak és feszes anyagok csak lelassítanak.
2. Pletykálunk
Ok, mielőtt vádaskodni kezdenél, nézz magadba. Én is dolgoztam 8 órában, ahol ugyanúgy ment az irodai pletyi. Az anyukák csevegései azért nagyrészt nem rosszindulatúak (persze, néha azok, de ilyenkor a legjobb, ha kimarad belőlük az ember). A helyzet az, hogy mivel a környékbeli anyukák egészen jól megismerik egymást, egyre több dolgot tudnak egymásról, így nyilván ez is téma lesz…néha pedig véleményünk is van.
3. Igazi káosz az életünk
Nem arról van szó, hogy levágott fejű csirkeként rohangálunk körbe-körbe, babakajával betemetve, de tény, hogy minimum egy gyerek mindig van a közelünkben (inkább több), aminek köszönhetően igazán kevés is elég ahhoz, hogy amit elterveztünk aznapra, pillanatok alatt boruljon. Ez pedig minden anya tudja, hogy megállíthatatlan dominóeffektusként hat minden másra. Ergo kész is a káosz.
4. Csak úgy utalunk egymásra, hogy XY anyukája
Szégyen, de igaz. Az oka pedig, hogy előfordul, hogy egy anyukával számtalanszor találkozunk a játszótéren, de az első bemutatkozáskor nem jegyeztük meg a nevét, utána meg már ciki lett volna rákérdezni. Mindeközben persze, a gyerekének nemcsak a nevét tudjuk, de a szüléstörténetét, a kedvenc mesefiguráját, sőt azt is, hogy mire allergiás és mi a csillagjegye.
5. Ahova a király is egyedül jár…mi még oda sem
Onnantól, hogy gyereked születik, a vécé nem tartozik többé a privát helyiségek közé. Hogy miért? Mert egy anyának mindig elérhetőnek kell lennie, így az ajtónak muszáj nyitva maradnia. Ezt a gyerekek hamar megtanulják, és kisvártatva fel is tűnnek a színen nem sokkal azután, hogy te elsomfordálsz elintézni a dolgodat. Ha szerencsés vagy, még azt az élményt is megtapasztalhatod, hogy ráteszik a kis kezüket a térdedre és azt mondják: “Ügyes vagy, anya. Büszke vagyok rád. Igazi nagylány vagy.” Igen, ez nálunk konkrétan megtörtént.
6. A legtöbb dolog, amit csinálunk láthatatlan marad
Minden alkalommal, amikor kitakarítjuk a lakást, az eredményt gyakorlatilag 2 percig élvezhetjük. Arról nem beszélve, hogy senki sem köszöni meg, hogy tiszta az étkezőasztal alatt a padló. Néha kicsit bosszantó, de tulajdonképpen teljesen rendben van addig, amíg minket tisztelnek és megbecsülnek.
7. Mi vagyunk az egyetlenek, akik mindig tudják, hogy mi hol van
Nem tudom, hogy csak azután kapjuk meg ezt a szuperképességet, miután anyává váltunk, de tény, hogy a családban rajtunk kívül soha senki nem talál meg semmit, amit keres. Akkor sem, ha ott van a szemük előtt. Rejtély, de ez a kiváltság (is) a miénk.
Kapcsolódó cikkeink anyaság témában:
- “Az én anyukám semmit sem csinál”
- Okosabbak a dolgozó nők gyerekei?
- Anyaolimpia: te melyik sportágban jeleskednél?
Kapcsolódó cikkek
