Csak a pozitív észrevételeket halld meg!
1. Minek ennyiszer mellre rakni, úgysincs abban még tej!
Bizony egyáltalán nem ritka, hogy amikor rákérdezek, mikor szopott először az újszülött (hozzáteszem, hogy engem általában az keres, akinek szoptatási problémája van), ilyen válaszokat kapok: második nap, harmadik nap. Olyan is volt, hogy ötnapos babához azzal hívtak, hogy még egyáltalán nem sikerült mellre tenni az időre született, egészséges újszülöttet.
Amikor az okokat firtatom, többnyire kiderül, hogy az anyát kimondottan lebeszélték a csecsemősök a szoptatás “erőltetéséről”, mégpedig arra hivatkozva, hogy tej még úgysincs benne. Csakhogy valójában VAN! Kolosztrum, azaz előtej. Ennek nem a mennyisége jelentős, hanem a biológiai hatása. Rengeteg olyan immunanyagot tartalmaz, amely megvédi az újszülöttet a külvilág kórokozóinak koncentrált támadásától. Bevonja a baba tápcsatornáját, olyan, akár egy kiváló védőoltás.
Bár csak kortyokról van szó az első napon, kiválóan segíti az alkalmazkodást, hashajtó hatása előmozdítja a ragadós, sötétzöld magzatszurok ürülését. És egyre több kutatási eredmény erősíti meg azt a tudományos hipotézist, hogy a szülés után nyomban elkezdett és már a tejbelövellés előtt gyakran ismételt szoptatás befolyásolja a későbbi tejmennyiséget, a tejmennyiség mielőbbi növekedését. Nem gyártási hiba tehát, hogy nincs első naptól tejcsárda! Bízhatsz benne, hogy az esetek túlnyomó többségében éppen úgy jó, ahogy van, ezért tényleg nincs más tennivaló, mint gyakran szoptatni.
2. Csodálkozik, hogy sebes?! Hát kirágta a pici, nem kellett volna hagyni, hogy ennyit lógjon a cicin.
Sajnos gyakran elhangzik ez nagyon romboló, több sebből vérző mondat a szülészeten, amikor az anya arra panaszkodik, hogy fáj a mellbimbója. Az első szoptatás igencsak meglepő élmény lehet: az újszülött hihetetlenül erősen szívja a mellbimbót! Rágni, kirágni azonban semmiképp sem tud fogatlan ínyével. A mellbimbó funkciója éppen az, hogy szopja a kisbaba, többek közt ezért NEM lehet a mellen töltött időt túladagolni, a mellbimbót “feláztatni”.
Előfordul, hogy nem éppen optimálisan kapja be a mellbimbót. Az anya is, a baba is kezdő még, bár ott vannak a háttérben a szükséges ösztönök! Meglehetősen gyakori, hogy kezdetben fájdalmas a szoptatás, de ha törekszel arra, hogy minél mélyebben kapja be a baba, és minél közelebb vond magadhoz, ügyelve arra, hogy ne lógjon a baba, hanem ő is, te is kényelmesen helyezkedj el, pár nap elteltével javulni fog a helyzet. Megedződik a bimbó, és ti is egyre rutinosabbak lesztek!
Arról nem is beszélve, hogy a szülés utáni hetekben teljesen normális, a legtöbb emlősre, így az emberre is jellemző jelenség a mellen töltött nagyon sok idő.
3. Ilyen bimbóval nem lehet szoptatni! Mindjárt hozok bimbóvédőt, azzal majd talán menni fog.
Van olyan budapesti szülészet, ahonnan szinte minden anya-baba páros bimbóvédővel távozik. Az érdekes az egészben az, hogy a bimbóvédőt nem csak egyféle mellű anyának javasolják, hanem lényegében bármilyen mellűnek. Az egyiknek túl kicsi, a másiknak túl nagy, a harmadiknak bár teljesen átlagos a mellbimbója, mégis laposnak, befelé fordulónak minősítik.
Túl azon, hogy elég durva dolog selejtesnek minősíteni egy teljesen normális mellbimbót, a bimbóvédő egyáltalán nem oldja meg a szoptatási problémát. Általában igaz, hogy a bimbóvédővel ellátott bimbót nehezebb szívni, jó pozícióban bekapni és bent is tartani, mert a baba folyton lecsúszik róla, és hajlamos pont a hegyét szopni.
És pont ez az, amit jobb elkerülni, mert így nem ürül ki elég hatékonyan a mell, és ki is sebesedhet a rögzülő rossz szopástechnika miatt. A szoptatási tanácsadást, a baba-mama páros pontos, empatikus megfigyelését nem lehet egy eszköz árusításával helyettesíteni. Biztosan akadnak olyan helyzetek, amikor bimbóvédővel jobb, de az esetek többségében feleslegesnek bizonyul.
4. Éjszakára elvisszük a babát, hogy tudjon pihenni egy kicsit!
Az anya-csecsemő biológiai egységet alkot, melynek a megbontása nem marad következmények nélkül, különösen az első napokban. Az éjszakára külön elhelyezett baba sokszor tápszeres pótlást kap, miközben az anya mellét ez idő alatt semmilyen szopási inger nem éri, holott a szoptatás szempontjából éppen a gyakori szoptatás volna előnyös és természetes – éjszaka is!
Arról nem is beszélve, hogy mennyire fájdalmas az, amikor belövell a tej, de a baba nem szopik, mert éjszaka jóllakott a csecsemőosztályon tápszerrel. Pihenni a baba mellett is lehet, sőt ez a normális szülés után. Az ember az egyetlen olyan emlős, amelynek egyáltalán megfordul a fejében egy olyan képtelen gondolat, hogy éjszakára elkülönítse az újszülöttet az anyától. Ezért ne engedd elvinni a kisbabádat!
5. Látja, anyuka, ezért kell mérni! Nem szopott semmit, éhezik a baba! Pedig a súlya szerint már hatvanat kellene ennie.
Ezekkel a mondatokkal lehet jól megalapozni az anya szorongását, mérleg- és grammfüggőségét, teljes önbizalomvesztését! A szülés utáni súlyesés a születési súly 7-10 százalékáig normális jelenség, nem az éhezés jele, nem szükséges az újszülött rutinszerű tápszeres pótlásával “megelőzni”.
A kezdettől gyakran mellre tett újszülött súlycsökkenése a harmadik nap után rendszerint nem folytatódik, majd pár napos stagnálást követően emelkedni kezd, és a 7-10. nap között a baba újra visszanyeri születési súlyát. Néha, különösen az első babánál vagy császármetszés után, vagy egyéb problémák miatt ez csak kéthetes korra történik meg.
A helyzet sokkal jobban megítélhető a súly gyakori ellenőrzésével, a szopások mérése csak fölösleges aggodalmat kelt (de koraszülötteknél szükséges lehet). Az egymásba folyó, gyakori szoptatások miatt pedig teljesen értelmetlen arról beszélni, hogy mondjuk 60 gramm volna az adagja. Ez indokolatlan pótláshoz vezet, pedig a baba súlya ezt az esetek jelentős részében nem indokolja.
6. Ilyen nagy melegben itatni kell, mert kiszárad!
Az itatás feleslegesen megtölti a baba pici gyomrát, megzavarhatja szopáskészségét. Még nagy melegben sincs szüksége az anyatejen kívül másra, a szülés utáni napokban pedig különösen kockázatos és felesleges anyatejen kívül bármi mást adni az újszülöttnek.
7. Majd mi kifejjük, kimasszírozzuk a csomókat!
A fenti sok jó tanácsnak nem is egyszer az a következménye, hogy mire a tejbelövellés bekövetkezik, a baba kezdetben jó szopáskészsége a cumi miatt összezavarodik, a pótlás miatt nem eléggé éhes és nem eléggé kitartó, és az anya önbizalma is padlón van a sorozatos kudarcok, nehézségek és a fájdalom miatt. Ha a baba nem szopik elég hatékonyan, szinte borítékolható a fájdalmas túltelítődés, a “csomók” (ami persze más okok miatt, de jól szopó baba édesanyjánál is bekövetkezhet).
Ebben a helyzetben az, ha a csecsemős nekiáll kifejni a tejet, sajnos sokszor a pont az i-re: fájdalmas, és belső sérüléseket okozhat az érzékeny, gyulladt szövetek összenyomása miatt. Ehelyett inkább a gyakori és hatékony szopást kell elősegíteni, és ha ez nem lehetséges, akkor az anyát kell megtanítani a tej hatékony kifejésére kézzel vagy eszközzel.
Mindenki képes rá, csak próbálkoznia kell, valamelyik módszer biztosan beválik. Ennek egyáltalán nem kötelező, csupán lehetséges része masszírozás. Ám mindenki maga tud ráérezni, hogyan képes ezt hatékonyan, fájdalommentesen végrehajtani.
Kapcsolódó cikkeink:
Kapcsolódó cikkek
