Mérlegfrász
A múlt század néprajzi gyűjtéseiben jelent meg először, hogy a “józan paraszti ésszel” tökéletesen működő parasztasszonyokat mennyire megzavarta, hogy a gyereket mérni kell. A néprajzkutatók szerint a bábák komoly harcokat vívtak az ellenszegülő vidéki anyákkal. Az egyik néni emlékezett is, hogyan tiltakozott: “Minek mérjem? Nem liba az!” Liba, nem liba, mérni kell, punktum. Aztán hogy a méréssel milyen démont szabadítottak rá a tudomány képviselői az anyákra, azt álmodni sem merték.
Elvonási tünetek
“Zsófi baba már a kórházban kapott a szoptatás mellé kiegészítést, mert nem volt mérhető, amit az első napokban evett. Az volt az érdekes, hogy jól hallhatóan, hosszan kortyolt, és mégis nulla grammot evett” – meséli Niki. “Amikor hazaértünk, már várt a mérleg, és minden szoptatást kipótoltunk, ahogy az orvos mondta, hogy a napi adag kijöjjön testsúly-kilogrammonként 150 grammra. Zsófi iszonyúan hízott, nagyon gömbölyű volt. Én el akartam hagyni a tápszert, de minden szoptatásnál mértem, és ha az eredmény rosszabb volt, mint az addigi legjobb, akkor már frászt kaptam, hogy el fog menni a tejem. Nem tudtam hinni a babámnak, pedig három hónapos korára már megduplázta a születési súlyát.
Az eszemmel tudtam, hogy nincs szüksége tápszerre, és valójában a viselkedése is erre utalt, hiszen szoptatás után nem követelőzött soha, csak a magam megnyugtatására adtam neki pótlást. Közben teljes bezártságban éltünk. A mérlegfrász miatt nem tudtunk otthonról hosszabb időre elmenni. Mert ugye mégsem vihetjük mindenhova a mérleget. A dédi hosszú hetekig nem látta az első dédunokáját emiatt. Én kezdtem begolyózni. A férjem ekkor a sarkára állt, és azt mondta: mostantól az ő felelőssége, hogy nem hal-e éhen a gyerek. Nincs tovább mérleg. Szopi után, ha a baba ragaszkodik ahhoz a 10-20 milliliter tápszerhez, kapja meg, ám ha nem érdekli, hagyjuk békén. És higgyünk neki. Nagyon nehéz volt.
Majdnem négy hónapos lett a babánk, amikor először mentem vele olyan helyre, ahol nem volt mérleg. De túléltük, és ebből erőt merítettem. Ma már Zsófi igény szerint szopizó, nem mérlegelt kisbaba. Persze nem állítom, hogy mindig nyugodt vagyok, ha ő egy picit is utal rá, hogy nem evett eleget. Akkor újra mellre teszem, és többnyire megnyugszik. A kistesónál biztos nem lesz mérlegelés”.
Akkor honnan tudom?
Honnan tudom, hogy eleget evett? Ez a kérdés mindennap elhangzik a szülészeteken. Valójában nincs tökéletes válasz. A megoldás ugyanis a bizalom. Bízzunk abban, hogy a gyerekünk anyatejet nyel, és nem levegőt, hogy amikor intenzíven szopik, akkor jól is lakik. Ha naponta van öt-hat jó pisis pelusa, akkor nyilván jó sokat szopott, hiszen ebből lett ennyi pisi.
A jól szopó, egészséges babát nem kell méregetni. Ha testközelben tartod, és bármikor “szólhat” a szoptatásért, nagy bajt nem csinálhattok. Te és a baba. Figyeljetek egymásra, és bízzatok.
Egészen más a helyzet, ha a kisbaba kis súlyú, koraszülött, beteg, sárgasággal küzd, vagy más okból aluszékony. Ezekben az esetekben eleinte szükség lehet a mérlegre, hiszen nem támaszkodhatunk a baba jelzéseire. Ilyenkor a gyerek kezelőorvosával kell megbeszélni a baba táplálásának módját. Sokat segít, ha szoptatási tanácsadót is bevonsz a folyamatba.
Ezt is érdemes elolvasni:
- Nem vesszük észre, ha túlsúlyos a gyerek
- Nem fogyasztanak elég vasat a magyar gyerekek
- 7 jel, hogy minden rendben a babáddal
Kapcsolódó cikkek
