A gyermek életének első három éve vitathatatlanul a legfontosabb a fejlődés szempontjából. “Az agy nyolcvanöt százaléka hároméves koráig fejlődik, és ezek a legkorábbi évek teremtik meg az alapját minden későbbi tanulásnak” – mondja Zahra Kassam, nemzetközileg képzett Montessori-pedagógus és a Monti Kids alapítója.
Bár a Montessori otthoni alkalmazása elsőre lehetetlen vállalkozásnak tűnhet egy újszülött babával, van néhány nagyon egyszerű dolog, amit megtehetünk.
Íme, hogyan kezdjünk hozzá:
1. A gyerekszoba ne csak cuki legyen
Maria Montessori szerint a háromévesnél kisebb gyerekek agya olyan mint a szivacs, öntudatlanul magába szív mindent, ami a környezetében van, ami körülveszi őket. Éppen ezért érdemes erre is gondolnunk, amikor megtervezzük vagy kialakítjuk a gyerekszobát.
A Montessori gyerekszobák egyszerűek, rendezettek, letisztultak. Szépek és nyugalmat árasztanak. Ideális, ha sok nyitott térrel és természetes fénnyel rendelkezik a szoba. Gyakran van tükör a gyerekszobában.A Montessori kiságyak egy kicsit eltérnek a megszokottól: nagyon alacsonyak, sokszor csak egy matrac a földön. A baba így az egész szobát belátja és lehetősége van arra, hogy amint már tud kúszni, önállóan be- és kiszálljon az ágyból. De nemcsak az ágy, hanem a játékok tárolása is alacsonyan van, így a baba láthatja a játékait és kíváncsivá tehetik őt. Elérhető számára – éppen ez az, amivel önállóságra tudjuk ösztönözni.
2. Beszélj átgondoltan a babához
A csecsemők születésüktől fogva szívják magukba a nyelvet. Az, ahogyan csecsemőinkkel kommunikálunk, nagy hatással lehet a nyelvi fejlődésükre, valamint arra, ahogyan önmagukat érzékelik. Van néhány dolog, amit a Montessori szülők és tanárok másképp csinálnak, amikor a kommunikációról van szó.Mondd el a csecsemőnek, hogy mit csinálsz, még akkor is, ha túl korainak tűnik ahhoz, hogy a baba megértse. Beszélj neki minden egyes lépésről, amikor pelenkázod. Mondd el neki, hogy szerinted éhes lehet, és megnézed, kér-e tejet. Nem tudjuk pontosan, hogy a babák mikor értik meg, amit mondunk nekik, de a kisbabád érezni fogja a tiszteletet, amit mutatsz neki, még mielőtt megértené a szavakat.Kérj engedélyt: a Montessori megközelítésben mindig engedélyt kérünk, mielőtt felvesszük a babát. Inkább elölről közelítjük meg a babát, hogy lássa, hogy jövünk, minthogy hátulról vegyük fel. Mondjuk azt, hogy “fáradt vagy, felvehetlek, hogy az ágyadba vigyelek?”. Ha kérdezünk és megvárjuk a választ, meglepődhetünk, hogy a baba milyen hamar reagál valamilyen módon.Használj valódi szavakat és választékosan beszélj. A választékos beszéd már a születésétől kezdve nagy ajándék a gyermeknek. Ez az az időszak, amikor nagyon figyel, és mindent, így a nyelvet is magába szívja.
Miért ne használhatnánk valódi szavakat a valódi dolgokra, leegyszerűsített változatok helyett? Miért ne írnád le részletesen a babának kilátást?
- Kapcsolódó: Montessori: szabadság kell, de határokon belül
3. Biztosíts elég szabadságot a mozgáshoz
A mozgás szabadsága a Montessori-osztályterem egyik jellemzője, ahol a gyerekek szabadon járkálhatnak a teremben, és oda ülhetnek, ahová akarnak. Ugyanez az elv vonatkozik a csecsemőkre is.Az első életévben a mozgás és a testük irányításának megtanulása a csecsemő egyik legfontosabb feladata. Természetes késztetést éreznek arra, hogy elsajátítsák ezeket az új készségeket – hogy a kezüket a szájukhoz emeljék, hogy felemeljék a fejüket, hogy átforduljanak. Nekünk igazából csak annyit kell tennünk, hogy eltűnünk az útjukból.A Montessori megközelítés nem használ eszközöket, ehelyett sok időt ad biztosít a babának a földön, hogy a mozgását gyakorolni tudja. A földön (vagy padlón) a baba köré helyezzünk olyan tárgyakat, amelyek arra ösztönzik, hogy kezdjen el gurulni, kúszni, és amelyek a baba kézizmait fejlesztik, pl. lassan guruló, texturált labdákat.Amikor a baba mozogni tanul, fontos, hogy legyen egy nagyon biztonságos hely a számára, valószínűleg a szobája, amely 100%-ban gyerekbiztos, hogy elkezdhesse felfedezni a világot anélkül, hogy állandóan “nemet” hallana (nem szabad ezt, nem szabad azt csinálni).
A Montessori nem támogatja, hogy a babákat járassuk, ültessük. Ha hagyjuk, hogy meg tanuljanak egyedül ülni, állni és járni, az nagy önbizalommal és büszkeséggel tölti el őket.
4. Támogasd az önálló játékot
Bár a csecsemőkre általában nem úgy gondolunk, mint független lényekre, vannak módszerek, amelyekkel támogathatod a fejlődésük során kialakuló függetlenségüket, és ezek egyike az önálló játék biztosítása.A csecsemőknek sok időre van szükségük, amikor ölelgetésben és szeretetben van részük, de az önálló játékra szánt idő is jót tesz nekik. Egy kisbaba esetében ez azt jelentheti, hogy a játszótéren játszik, miközben te a közelben ülsz, és egyszerűen csak figyelsz.
Ha időt adsz a babának, hogy zavartalanul szemlélje a világot, az azt az érzést kelti bennük, hogy egyedül is megtehetnek dolgokat – jelezni fogják neked, ha interakcióra vágynak. Ahogy a baba növekszik, az önálló játék azt jelentheti, hogy megfigyeled, miközben egyszerű játékokkal játszik, és küzdesz a késztetés ellen, hogy mindig vele játssz, vagy, hogy mindig megmutasd, hogyan kell valamit “helyesen” használni.A babáknak szánt Montessori játékok egyszerűek, természetes anyagokból készültek, nyílt végűek, és arra szolgálnak, hogy felkeltsék a baba kíváncsiságát, és segítsenek neki felfedezni a kialakulóban lévő készségeit.(Cikk forrása: mother.ly)
Kapcsolódó cikkek
