A fizikai és viselkedéses állapot ellenőrzése
Virginia Apgar aneszteziológus orvos az 1950-es években kidolgozott egy gyors és egyszerű módszert az újszülöttek fizikai állapotának vizsgálatára. Az újszülöttet a szülés után egy perccel, majd öt perc múlva pontozzák öt életjel alapján: szívverés, légzés, izomtónus, reflexek, szín. Az egyedi pontok összege adja meg az újszülött általános fizikai állapotának mérőszámát. A tízpontos skálán a négynél kevesebbet teljesítő babák azonnali orvosi segítséget igényelnek.
Egy másik skála, melyet Berry Brazelton gyermekgyógyász fejlesztett ki, az újszülött viselkedéses megnyilvánulásait vizsgálja. Célja a baba neurológiai állapotának felmérése. A Brazelton-skála tesztjei az újszülött reflexeit, mozgási képességeit, izomtónusát, tárgyakra és emberekre mutatott válaszkészségét, valamint viselkedésének és figyelmének kontrollját mérik. Alkalmazásával, nagy biztonsággal kiszűrhetők a veszélyeztetett csecsemők.
Az idegrendszer fejlődése
Az állatok agyával ellentétben az emberi agykéreg jelentős része nincs “előhuzalozva” arra, hogy közvetlenül reagáljon a külső ingerekre. Az agy fejlődésére általában elmondható, hogy a központi idegrendszer alacsonyabban fekvő területei, vagyis a gerincvelő és az agytörzs, előbb válnak éretté, mint az agykéreg.
A gerincvelő és az agytörzs az agykéreg viszonylagos fejletlensége mellett is lehetővé tesz bizonyos mozgási reakciókat. A mozgások többnyire globális jellegűek és differenciálatlanok. Az újszülött motorosan igen fejletlen. A környezeti ingerekre adott válaszai a méhen belüli fejlődés során kialakult, az idegrendszeri érettségnek megfelelő mozgásminták megnyilvánulásai. A tömegmozgásokban megfigyelhetőek önállónak tekinthető részmozgások, például specifikus reflexek, amelyek már a születéskor jelen vannak. Ezek teszik lehetővé az újszülött számára a szabályozó rendszerek pillanatnyi érettségének megfelelő alkalmazkodást.
A reflexek specifikus fajtájú ingerlésre adott specifikus, jól integrált, automatikus válaszok. Ahogy az agykérget a kéreg alatti részekkel összekötő rostok velőhüvelyesednek úgy válik az automatikus mozgás szándékosan irányított mozgássá. Az agykéregben az elsődleges mozgatókéreg, amely a nem reflexes mozgásokért felelős terület, megy át először jelentős változáson. Az elsődleges mozgatókérgen belül először azok a sejtek kezdenek működni, melyek a karok és a törzs mozgását szabályozzák. A mozgatókéreg azon területei, amelyek a láb mozgásait vezérlik csak a második életévben lesznek teljesen érettek. Ebben az esetben jól nyomon követhető a kefalokaudális fejlődési minta.
A reflexek
Visszatérve a reflexekre egyes reflexek elengedhetetlenek az újszülött életben maradásához. Ilyenek a táplálkozási és védőreflexek: nyelés, szopás, csuklás, köhögés, tüsszentés, a pislogási reflex, mely megvédi a szemet a túl erős fénytől és az esetleges károsító idegen testektől. Ezeknek a reflexeknek világos a funkciója.
Másoknak azonban, mint például a markolási vagy fogó reflexnek (tenyérre enyhe nyomást vagy simítást kifejtve, az ujjak a hüvelykujj kivételével összezárnak), mely a magzati kor 5. hónapjában már megjelenik és a Moro-reflexnek (hirtelen leesés érzésére vagy erős zajra átkaroló mozdulat) nem teljesen tisztázott a funkciója.
Vannak, akik úgy gondolják, hogy ezek a mozgásminták az evolúciós fejlődés korábbi szintjein használt és igen fontos mozgások voltak. Amikor is a főemlősök kicsinyei az anyjukba kapaszkodtak például menekülés közben, ahol az életben maradás volt a tét, ez a reflex már megvolt nem kellett tanulni. Mások úgy vélik, hogy a funkcionális jelentőségű reflexek nemcsak a túlélést, hanem a csecsemő és a gondozója közötti szoros kapcsolat kialakulását is segíti.
A reflexmozgások “kialvása”
Néhány hónappal a születés után a csecsemőkkel született reflexek közül számos eltűnik és sohasem tér vissza. Ilyen például a szimmetrikus tónusos nyaki reflex, amely három hónapos korig váltható ki. Ha a csecsemőt ülő helyzetben, hátul a nyakánál megérintjük, ez kiváltja a végtagok egyidejű behajlását. A Babinski-reflex kiváltható a születéstől, a talp simogatásával a saroktól az ujjak irányába az ujjak legyezőszerűen szétnyílnak. A talpi fogó reflex ellentétes a Babinski-reflexszel. A talpra gyakorolt enyhe nyomás hatására valamennyi lábujj behajlik. Néhány eltűnik egy időre, majd egy érettebb viselkedés részeként visszatér. Az összerezzenési reflex nagyon hasonló a Moro-reflexhez.
Kiváltható a fej helyzetének gyors megváltoztatásával, de főképpen erős zajjal vagy a csecsemő fekvőmatracának megérintésével. Jellemző, hogy a végtagok egyből behajlanak. Ez a reflexek a Moro-reflex után 2-3 hónappal integrálódik. Szigorúan véve azonban az egész élet folyamán kiváltható.
Az aszimmetrikus nyaki reflex két hónapos korig kiváltható. Ha a hátán fekvő gyermek fejét valamelyik irányba elfordítjuk az azonos oldali végtagokon nyújtást az ellentétes oldalon hajlítást tapasztalunk. A reflex segíti a szem-kéz koordináció fejlődését és a mozdulat a későbbi kúszás mozgásszerkezetének alapelemét viseli magán.
A fej-test megegyezési reflexnek két formája van. Mindkettő a test hossztengelye körül gördülő elemi mozgás megnyilvánulásként értelmezhető. A test-fej megegyezési reflex kiváltható a háton fekvő csecsemőnél úgy, hogy a testet valamelyik irányba elfordítjuk. Válaszként a fej követi a test fordulási irányát s visszatér a váll síkja szerinti arcirányhoz. A fej-test megegyezési reflex hasonlóan működik. Azonban itt a fej elfordítása képezi a kulcsingert. Ez a reflex szerepet játszik a hasrafordulás létrejöttében. A leesési vagy támasztási reflexnek – melyet a szakirodalom ejtőernyős reflexként tart számon – életünk során hasznos funkciója lehet.
Megbillenés vagy elesés esetén a karok szétnyílva támaszkodó mozgást végeznek, megóvva a koponyát az ütődéstől. Az előre lefelé történő támaszkodási reflex már négy hónapos kor körül kiváltható, míg a hátra történő csak hat hónapos kor után.
A reflexek integrálódása
Vannak mozgások melyek, anélkül alakulnak át összetettebb viselkedésekké, hogy közben megszűnnének. Az újszülötteknél és a csecsemőknél egy adott helyzetbe hozva őket elemi mozgások válthatók ki. Ezek annyiban különböznek az előzőekben tárgyal reflexektől, hogy az ingerre adott válasz nem egyetlen mozdulatból áll, hanem folyamatosan ismétlődő specifikus mozgássorból. Mivel ezek nem spontán mozgások kiváltásukhoz specifikus ingerekre van szükség. Például a hasára fektetett újszülött talpára enyhe nyomást gyakorolunk, karja és lába elkezd ritmusosan mozogni. Ez az elemi kúszás, amely 3-4 hónapos kor után eltűnik és újra megjelenhet 6-7 hónapos korban a mászás részeként.
Egy másik átmeneti viselkedést sokszor lépőreflexnek neveznek. Ha az újszülöttet felegyenesedve tartják úgy, hogy a lába valamilyen felszínhez hozzáér, ritmikus mozgásba kezd, mintha járna, de három hónapos kortól ez a viselkedés abbamarad. Egyéves kortól a csecsemők hasonló mozgásokat kezdenek végezni a valódi járás részeként, ez azonban már gyakorlással elsajátított, tanult, akaratlagos cselekvés. A csecsemő elemi járása és a később kialakuló járás közötti összefüggés még nem teljesen tisztázott.
Az úszóreflex
Az elemi járáshoz hasonlóan már a születés után néhány nappal kiváltható az úgynevezett úszóreflex. Ha az újszülöttet vízszintes helyzetben arccal lefelé szilárdan megtartjuk és a fejét megemeljük a karok és a lábak úszáshoz hasonló mozdulatokat kezdenek végezni.
A babaúszás tanfolyamok a merülési reflex előnyeit használják ki, azaz az újszülött nem vesz levegőt a víz alatt és természetes módon igyekszik a felszínen maradni. A későbbi úszástudás valószínűleg független a korai készségek szintjétől, az úszóreflex ugyanis 4 hónapos kor körül kialszik. A babaúszás így mindenképp a mozgásgyakorlás korai lehetőségei közé tartozik, de elsődleges szerepe a gyermek és a szülők közötti szorosabb kötődési viszonyok kialakításában mutatkozik meg.
Az agykéreg érése
A központi idegrendszer érésével fokozatosan megszűnik a mozgások agytörzsi irányítottsága, és lassan érvényre jutnak az agykérgi gátlások. A reflexmozgások fokozatosan átadják helyüket a magasabb kérgi szabályozás alatt álló akaratlagos mozgásoknak. Az akaratlagos mozgások fejlődésével a reflexmozgások eltűnnek, kialszanak. Rendellenes fejlődés esetén nem integrálódnak a reflexek. Súlyos betegségek (pl. Parkinson-kór, Huntington-chorea), illetve az időskor időszakában, a dementálódás folyamatában visszatérhetnek az újszülöttkori reflexek.
Kapcsolódó cikkeink:
Forrás: HáziPatika.com
Kapcsolódó cikkek
