Ma már, három gyerek után úgy látom, hogy a gyereknek, a várva várt babának meghitt otthonon, önmagával békében lévő, elfogadó szülőn kívül nem sok mindenre van szüksége. Ömlik ránk a médiából a gondoskodást, biztonságot, puha ölelést ígérő termékek áradata, jó pénzért megvehet bárki bármit, de többségük csak annyit ér, mint a drága pénzen megvett márkás játék, amivel nem játszik senki, mert nem ültem le a gyerek mellé megmutatni, hogyan is kell játszani.
A kendő, az kell!
Ha egy dolgot kellene választanom a bababoltból, a hordozókendő lenne az. Lehet, hogy önzésből, mert elképesztően jó érzés, ahogy teljes kis testével hozzám simul a picikém, de nem baj, hisz ezáltal erősödnek bennem az anyai érzések, ösztönök, boldogság tölt el, hogy itt van mellettem, látom az arcán az elégedett vigyort, ezzel biztosít arról, hogy jól érzi magát. Könnyen álomba ringatja a séta üteme.
Én praktikus okokból kezdtem el használni a kendőt. Mikor a kislányom született, a második emeleten laktunk, két si-cu kutyussal, akiket bizony naponta többször meg kellett sétáltatni. Babakocsival két összevissza szaladgáló kutyát sétáltatni – na, ez nekem nem ment. Ment viszont a kendővel, gyerek hozzám bújva, mindkét kezemben egy-egy póráz. A két lépcsőházzal arrébb lakó néni rendszeresen aggódott a gyerekemért, hol azért, hogy kap-e levegőt, hogy azért, nem fázik-e a lába, vagy azért, hogy egyáltalán kényelmes-e neki. Úgy látszik, az elégedetten szundikáló baba látványa nem győzte meg arról, hogy a gyerek jól érzi magát, minden rendben vele.
Próbáld ki, légy türelmes!
Én nagyon örülök, hogy annak idején nem hagytam ott a kendőt a bababoltban, még annak ellenére sem, hogy a színeivel nem vagyok kibékülve, és örülök annak is, hogy hordtam, noha még a tulajdon családom tagjai is felvont szemöldökkel néztek rám a kendő miatt. Csodálkoztam is magamon, mert nem vagyok az a sorból kilógó típus, nem tudom viselni a feltűnő, nem szokványos dolgokat, ez a kendőzés viszont annyira belülről jött, hogy semmi nem tudott tőle eltántorítani. Minden anyukának ajánlom, hogy próbálja ki a hordozást, hagyjon időt arra, hogy ő is és a baba is megszokják. A hordozási módoknak is több variációjuk létezik, érdemes megkeresni a számunkra megfelelőt. Ha valaki bizonytalan, vagy szűkösek az anyagi lehetőségei, annak első kipróbálásra a babaerszényt ajánlanám, ezt, ha van varrógépünk, minimális gyakorlattal is el tudjuk készíteni. Én magam is varrtam már két babaerszényt, abszolút antitalentumként, úgy, hogy évente nagyjából kétszer veszem elő a varrógépet, szóval tényleg nagyon egyszerű elkészíteni.
Egy a háton, egy a kocsiban
2010 nyarán a bécsi állatkertben kirándultunk. A kislányom hároméves, a kisfiam kilenc hónapos volt akkor. A kicsinek vittünk babakocsit, illetve biztonsági tartaléknak mindig ott volt velem a kendő. Aztán a kisfiam elunta a babakocsiban üldögélést, így a kendőből nézelődött tovább, egészen addig, míg el nem aludt. Ekkor visszatettem a babakocsiba. Igen ám, de a túra végére a kislányom is elfáradt, nem volt már kedve sétálni, ekkor felkötöttem a kendővel a hátamra. Mire kiértünk az állatkertből, már a kis hátizsákom is aludt.
Bizilja Rozália, Szárföld
Kapcsolódó cikkek
