2019-ben egy németországi kutatás megállapította, hogy bár széles körben elterjedt a gondolat, miszerint az egyke gyerekek nárcisztikusabbak, ez mégis tévedés. A témával most egy kínai kutatócsapat foglalkozott, akiknek nem sikerült semmilyen bizonyítékot találnia egy másik klisé alátámasztására – arra, hogy az egykék önzőbbek lennének.
- Kapcsolódó: Mégsem olyan önzők az egykék, mint hittük
A Shaanxi Egyetemtől (Shaanxi Normal University) Xuegang Zheng és kollégái a Social Psychology and Personality Science című folyóiratban megjelent tanulmányukban először is megerősítették, hogy valóban létezik ez a sztereotípia – legalábbis azon felnőttek körében, akik testvérekkel nőttek fel. (A cikkben a kutatók az “egyke” és a “nem-egyke” kifejezéseket használja azokra a felnőttekre, akiknek nincsenek testvérei, illetve azokra, akiknek vannak testvérei.) A felnőttek csoportja, akik testvérekkel nőttek fel, következetesen hajlamos volt a “tipikus” egykéket kevésbé proszociálisnak (vagy önzőbbnek) minősíteni, mint a nem egykéket; azonban a vizsgálatban résztvevő egykék egyformán értékelték mindkét csoportot – számolt be róla a Research Digest.
A kutatók különböző mérési eszközöket használtak ezeknek az értékeléseknek az összegyűjtésére, beleértve a “diktátorjáték” (egy, a szociálpszichológiában és a közgazdaságtanban is alkalmazott kísérleti módszer – a szerk.) egyik változatát is. Ez utóbbi során a résztvevőket arra kérték, hogy ítéljék meg, egy adott pénzösszegből mennyit lenne hajlandó megosztani velük egy “tipikus” egyke, illetve egy nem-egyke.
Egy második vizsgálatban, melyben 391 felnőtt (közülük 169-en voltak egykék) vett részt, a kutatók ugyanazokat az önzetlenségi skálákat használták (beleértve a diktátorjátékot is), de ezúttal arra kérték a résztvevőket, hogy magukat értékeljék. A két csoport között nem találtak különbséget, az egykék nem tűntek ez alapján önzőbbnek, mint azok, akiknek van testvérük.
Úgy gondolják, hogy a sztereotípia legalább részben abból a gondolatból ered, hogy az egykék úgy nőnek fel, hogy egyedül ők vannak szüleik figyelmének középpontjában. Azonban lehetnek ellenérvek is. Néhány korábbi kutatás megállapította például, hogy az egykék hajlamosabbak jobb, szívélyesebb kapcsolatról beszámolni a szüleikkel. A kutatók azzal érveltek, hogy talán az egykék lehetnek önzetlenebbek (vagy kevésbé önzőek) a hozzájuk közelebb állókkal szemben. Így egy harmadik tanulmányban ezt az elképzelést is megvizsgálták.
Egy 99 fős, kínai diákokból álló csoport (nagyjából a csoport fele állt egykékből) először azonosította az embereket, akik különböző társadalmi távolságban voltak tőlük – a szülőktől kezdve, a barátokon és az ismerősökön át az idegenekig. Egy kísérletsorozat során minden résztvevőnek felajánlottak egy kisebb összeget, és megkérdezték tőlük, hogy megtartanák-e inkább maguknak, vagy megosztanák egy adott személlyel a társadalmi távolsági skáláról. (A résztvevő és a célszemély közötti szociális távolság a kísérletek során változott, és a kutatók valóban kifizették a felajánlott pénz kis részét.)
Ha az egykék valóban önzetlenebbek lennének a hozzájuk legközelebb állókkal, mint a nem egykék – vagy akár önzőbbek, mint a nem egykék azokkal, akiket kevésbé jól ismernek -, akkor ennek az adatokból nyilvánvalónak kellett volna lennie. De ez nem így lett. A két csoport eredményei között nem volt különbség. A tényleges viselkedésre vonatkozó megállapítások megerősítik azt a következtetést, hogy a sztereotípia téves.
Érdemes megjegyezni, hogy a vizsgálatok kis minta alapján készültek. Illetve hogy az eredmények talán nem általánosíthatók Kínán túl, vagy akár szerte Kínában (mivel a minták nem voltak országosan reprezentatívak). Továbbá az eredmények mind vonatkoztak azokra a felnőttekre, akik testvérekkel nőttek fel, mind azokra, akik testvérek nélkül, nem csak az egykékre. Azonban az eredmények tovább növelik a bizonyítékokat az egykékről szóló gyakori sztereotípiák ellen.
Forrás: digest.bps.org.uk
Kapcsolódó cikkek
