A babák hozzátáplálásáról szóló sorozatunkban sorra vesszük, melyik ételt, mikor lehet és érdemes a baba étrendjébe beilleszteni, adunk jó tanácsokat azzal kapcsolatban, hogyan érdemes csinálni és persze tapasztalt anyukák történeteit is megosztjuk.
Érdemes tudatosítani, miért is olyan fontos a hozzátáplálás folyamata egy kisbaba életében. Azon az egyértelmű tényen túl, hogy a baba fizikai-biológiai fejlettsége határozza meg elsősorban, hogy mit tud/képes befogadni és feldolgozni a szervezete, más dolgokkal is fontos tisztában lennünk. Többek között azzal, hogy egy körültekintő, jól felépített hozzátáplálási folyamat fontos lehet a későbbi problémák elkerülése érdekében.
Az ételallergiák (főleg, ha a családban már előfordult), a táplálkozási zavarok, hiányállapotok kialakulásáért természetesen nem kizárólag a hozzátáplálás módja tehető felelőssé, hiszen számos, más tényező is befolyásolja a szervezet fejlődését. Ugyanakkor, ha figyelmesen és tudatosan alakítjuk ezt az időszakot, akkor csökkenthetjük a lehetséges problémák, betegségek kialakulásának kockázatát.
A baba 6 hónapos kora körül érdemes először megpróbálkozni a kicsi etetésével. Az anyatej természetesen a legideálisabb és legteljesebb táplálék, amit kaphat, de a gyerek növekedéséhez és fejlődéséhez ilyenkor már szükség lehet kiegészítő táplálékra. A csecsemők szervezetének vitamin, vas vagy éppen kálcium-igénye ebben az időszakban már fokozódik, ezért az egyéb élelmiszerek legalább olyan fontosak lesznek a fejlődésükhöz, mint az anyatejben megtalálható értékes tápanyagok.
Van néhány alapszabály, amelyet érdemes betartani a hozzátáplálás ideje alatt – így is növelve annak „sikerét”. Ilyen az, hogy egyszerre csak egy új étel hozzátáplálásával foglalkozzunk. Az új ételek bevezetése között legalább 3-5 nap teljen el, de az általunk megkérdezett gyakorló anyukák többsége az „egy hét – egy új étel” elvet vallja. Figyeljünk a gyerekre, és pontosan tudni, látni fogjuk, hogy mi a ritmusa. Míg az egyik babának több időre van szüksége ahhoz, hogy megszokjon egy-egy új ízt, addig könnyen lehet, hogy másoknak akár néhány nap is elég erre. Ne essünk kétségbe, ha a játszótéren valaki azt meséli, az ő gyerekénél milyen gyorsan is ment ez. Ahány gyerek, annyi szokás.
Ahogyan változó tempója van annak, mikor áll fel, kezd el beszélni, mászni egy kisgyerek, úgy az étkezésben is normálisak a különbségek. Bármilyen tempót is diktál a baba, arra figyeljünk, hogy mindig kis adagokkal kezdjük a hozzátáplálást. Első nap csak 1-1 kanállal kezdjük, aztán napról-napra növelhetjük a mennyiséget. Ne szoptatás helyett kapja az ételt a kicsi, hanem utána, így biztosan csak annyit eszik meg belőle, amennyi valóban jól esik neki.
Eleinte ne keverjük az ízeket – persze a későbbiekben már lehet kombinálni az elfogadott ételeket. Arra is ügyeljünk, hogy semmi szükség az ételek ízesítésére, a gyerek a természetes ízeket szokja meg, nem kell „feldobunk” semmivel a zöldségeket, gyümölcsöket.
„Mi elég sokáig elidőztünk az almánál. Luca egyszerűen nem volt hajlandó hetekig semmi mást kipróbálni. A barátnőim, akiknek hasonló korú gyerekeik voltak akkor, hetente biztattak a saját sikerélményeiket mesélve, hogy mi mindent kellene megpróbálnom. A lányom azonban következetesen leköpött – mindennel, ami nem alma volt. Aztán egyik délután más kismamákkal együtt időztünk, és egyikük babája sárgarépapépet evett. Luca izgalomba jött és ő is meg akarta kóstolni.
Onnantól kezdve szerencsére már minden ment, mint a szakirodalomban” – meséli Edit a kezdeti nehézségekről, és a későbbi sikerekről. A lényeg, hogy nem kell megijedni, de néhány egyszerű szabályt érdemes betartani.
Kapcsolódó cikkeink:
Kapcsolódó cikkek
