2007-ben a bécsi Wien Museum babakocsikat felsorakoztatva mesélte el a város és lakói történetét. A kiállításra látogatók találkozhattak 130 éves 3 kerekű kocsival és a II. világháborúban használt babakocsival is. A tárlat ismertetője szerint a városban 1870 körül jelentek meg az első babakocsik. Ekkor még csak a nagyon gazdag családok babái élvezhették a kocsikázást a városban, de idővel a kevésbé módos családoknál is megjelentek a gyerekkel való közlekedést segítő eszközök. Bár ez az idő nem volt kevés, egészen 1920-as évekig kellett várniuk azoknak, akik kevésbé voltak tehetősek, ekkor jelentek meg ugyanis az első olcsó darabok. Ami érdekesség, hogy már a századfordulón is gondolkodtak sport babakocsiban, sokat mentek a friss levegőre a kicsikkel, így vigyázva az egészségükre, így nagyon fontos lett mindenki számára a gyerekkel való, „könnyített” mozgás.
A kiállításról beszámoló cikk szerint a II. világháború megakasztotta a termékfejlesztést, és 1943-tól a bécsiek csak egyféle modellhez juthattak hozzá, ami ugyan olcsó volt és csúnya. A háború utáni gazdagsági fellendülés persze hamar elérte a babakocsikat is, és Bécsben már az 50-es években nagyon mutatós, áramvonalas darabokkal közlekedtek a kismamák és a folyamat nem állt meg, egyre többféle és minden igényt kielégítő modellt terveztek a gyártók.
Bár a kiállítás tanúsága szerint Bécsben csak az 1870-es években jelentek meg a babakocsik, a közlekedést segítő eszközt már jóval korábban feltalálta az angol William Kent – írja a kezdetekről a feladvány.hu. 1733-ban készítette el az első darabot kora ismert kerttervezőjeként. Kent búrokat és női ruhákat is tervezett, amikor Devonshire harmadik hercegétől arra kapott megbízást, hogy találjon ki valamit, ami elszórakoztatja a gyermekeit. Ekkoriban még egész más funkciót töltött be, mint napjainkban: egy kagylószerű ülésben ületek a gyerekek, amit egy kutya vagy más állat húzott. A szerkezet nagyon népszerű lett és idővel a gyerekek szórakoztatása helyett a kényelmi funkciók kerültek előtérbe.
A fogantyú, amellyel csak jóval később szerelték fel, tologathatóvá tette az eszközt. Ebből az 1840-es években Viktória királynő állítólag hármat is rendelt. Néhány évtizeddel később William H. Richardson volt az, aki úgy módosította a kocsi szerkezetét, hogy az szembefordítható lett a fogantyúval. Persze a babakocsival való közlekedés sem volt eleinte egyszerű, ugyanis ki voltak tiltva egy időre a gyalogjárdákról. Aztán természetesen rájöttek, hogy ez nem túl biztonságos megoldás.
A XX. században pedig fejelesztés, tervezés szempontjából felpörögtek a dolgok: 1965-ban – ahogy itt is olvasható – Owen Maclaren, repüléstechnikai mérnök, lánya igényeit figyelembe véve tervezte újra az eszközt. Könnyű, összecsukható, strapabíró alumínium vázat tervezett, ami biztonságos volt és még eső és nap elől is védte a kicsit. Ezen a vonalon haladt tovább a babakocsi-tervezés. Ma már nem ritka, hogy valaki futáshoz vásárol külön babakocsit, és így az sem meglepő, hogy a sportoláshoz alkalmas babakocsik között ismét találunk az a több száz évvel ezelőttihez hasonló – de természetesen korszerű és remek rugózású – 3 kerekű darabokat ismét.
Kapcsolódó cikkek
