Magyarországon szerencsére ennél némileg jobb a helyzet, ráadásul igazán nagy múltra tekintenek vissza az itthoni bölcsődék: az elsőt, amit akkor még bölcsőháznak hívtak, 171 évvel ezelőtt nyitották meg azzal a céllal, hogy a 3 év alatti gyerekeknek is biztosítsanak intézményi ellátást.
Kezdetben nem éltek túl sokan a bölcsik kínálta lehetőségekkel, igaz, a választék sem volt túl nagy, 2 év alatt mindössze 10 bölcsőde nyílt itthon. Az évek múlásával és a női munkaerőre vonatkozó igény megnövekedésével azonban kiemelten fontossá vált, hogy a kisgyerekes anyukáknak „legyen hova tenni” a babájukat, így nagyjából 1920-tól kezdve egyre több bölcsőde nyílt. A nagyobb munkahelyek még saját böcsit is működtetek, lehetőséget adva az anyáknak arra, hogy bejárjanak megszoptatni a gyerekeiket.
Fotó: Fortepan / Bagi Krisztina
A nagy áttörést az ’50-es évek hozták meg, ekkor 17 ezerre emelték a bölcsődei férőhelyek számát, abban az időben azonban nagyobb hangsúlyt fektettek a mennyiségre, mint a minőségre. Több bölcsiben kedvezőtlenek voltak a higiéniai feltételek vagy a személyzet képzettsége hagyott kívánnivalót maga után, a következő évtizedekben aztán egyre szigorúbb szabályoknak kellett megfelelniük az intézményeknek.
Az 1985-ben bevezetett GYES miatt egyre több anyuka döntött úgy, hogy otthon marad a babájával és nem adja őt bölcsibe, így a hazai létesítmények több mint felét le is építették. A mostani szülők közül tehát jóval kevesebben jártak bölcsődébe, a nagyszülők viszont szinte kivétel nélkül ott töltötték a hétköznapjaikat, mielőtt megkezdték volna óvodai karrierjüket. Kíváncsi vagy, hogy festettek a bölcsik, amikbe anyukád és apukád járt? Mutatjuk!
Nyitókép: FSZEK Budapest Gyűjtemény / Sándor György
Kapcsolódó cikkek
