
Kép: Getty Images
2025-ös császármetszés arány: már majdnem minden második baba műtéttel születik
Soha nem volt még ilyen magas a császármetszések aránya Magyarországon, mint a friss, 2025-ös adatok szerint. Ez önmagában is figyelemfelkeltő, de az igazán beszédes részletek a számok mögött rejtőznek.
Miközben például a tatabányai Szent Borbála Kórházban 7,57 százalékos csökkenést sikerült elérni, addig Balassagyarmaton egyetlen év alatt 11 százalékos növekedést mértek. Ráadásul itt a legmagasabb az arány is: 57,95 százalék, tudta meg az Ablakavilagra.hu, miután adatigényléssel fordult a NEAK-hoz. Ezzel szemben szintén Tatabányán a legalacsonyabb az arány: 25,34 százalék – ami még mindig jóval meghaladja a WHO által ajánlott 15 százalékos szintet.
Ha ugyanabban az országban, ugyanabban az ellátórendszerben (az adatok csak az állami kórházak adatait tartalmazzák, a magánkórházak nem szolgáltatnak adatokat a NEAK-nak) ennyire eltérő számokat látunk, az szinte biztosan nem (csak) az anyák állapotáról szól.
Egy életmentő beavatkozás – ami nem lehet rutin
A császármetszés alapvetően életmentő műtét. Amikor valóban indokolt, nincs kérdés: az anya és a baba biztonsága az első. A probléma ott kezdődik, amikor az arány tartósan elszakad az ajánlásoktól. A WHO 15 százalék körüli ideális arányt határoz meg – ehhez képest a hazai számok ennek közel három-négyszeresét is elérik egyes helyeken. Ez már nem magyarázható pusztán egészségügyi szükségszerűséggel.
Mit jelent egy nagy hasi műtét valójában?
A császármetszés nem „könnyebb szülés”, hanem komoly műtéti beavatkozás. Az anyára nézve:
- hosszabb a felépülési idő
- nagyobb a fertőzés és szövődmények kockázata
- következő terhességeknél nő a komplikációk esélye
A babára nézve sem közömbös:
- kimarad a szülőcsatornán való áthaladás, ami fontos élettani folyamat
- eltérően alakulhat a bélflóra
- nagyobb eséllyel jelentkezhetnek légzési nehézségek a születés után
Ezzel szemben a hüvelyi szülés – ideális esetben – a természetes alkalmazkodási folyamat része mind az anya, mind az újszülött számára.
Akkor miért ilyen magas az arány?
Ez az a kérdés, amire nincs egyetlen válasz.
Szerepet játszhat:
- az anyák életkorának emelkedése
- a kockázatkerülő orvosi szemlélet
- a túlterhelt egészségügyi rendszer
- anyai félelem a hüvelyi szüléstől
- a jogi környezet miatti „biztonsági döntések”
- és nem ritkán az intézményi gyakorlatok
Az azonban, hogy egyes kórházakban kétszer akkora az arány, mint máshol, arra utal: a döntések jelentős része nem kizárólag orvosi szükségszerűségből fakad.
Itt azért meg kell jegyezni, hogy a sokat hangoztatott anyai életkor mint császármetszés indukáció ellen szól, hogy Európa szerte emelkedik az anyai életkor az első gyermeket vállalók körében, mégis komoly különbségek vannak országonként, régiónként a császármetszések arányában. A Lundi Egyetem kutatói egy friss, az European Journal of Obstetrics & Gynecology and Reproductive Biology folyóiratban megjelent összefoglaló tanulmányban vizsgálták a császármetszések előfordulását különböző európai országokban. Az eredmények szerint több országban a magánkórházakban magasabb a császármetszések aránya, mint az állami intézményekben – még az alacsony kockázatú várandósok körében is. A császármetszések aránya (állami és magánkórházban összesen) Észak-Európában körülbelül 17%, míg Dél-Európában meghaladja az 50%-ot.
Mit mond ez a szülészetről?
A 2025-ös adatok nemcsak a császármetszésekről szólnak, hanem a rendszer működéséről is.
Arról, hogy:
- mennyire egységesek a szakmai protokollok
- mennyire van idő és tér a természetes szülés támogatására
- és mennyire tud valóban személyre szabott lenni az ellátás
Amikor a különbségek ennyire nagyok, az mindig rendszerszintű kérdéseket vet fel.
A kérdés nem az, hogy császár vagy nem császár
A valódi kérdés az arány. Az, hogy egy életmentő beavatkozásból mikor válik túlhasznált rutin. A 2025-ös császármetszés arány azt üzeni: érdemes lenne újragondolni, hogyan jutunk el egy szülés kíséréséig – mert a döntések nemcsak a jelenről, hanem a jövő generációk egészségéről is szólnak.