Baba

Csecsemőkori kövérség

Korábban a jólét és egészség egyértelmű jelének tartották, ha a pici jó húsban van. Ma pedig arra figyelmeztetnek az orvosok, hogy összefüggés fedezhető fel a korai és a felnőttkori kövérség között.
2003. Május 15.

A kövérség világszerte problémát okoz. Magyarországon is népbetegségnek tekinthető, a lakosság 60%-át érinti. Már a gyermekek körében is 5-15% körüli és egyre gyakoribb, mely arány a pubertásban 15% fölé emelkedik, és csaknem kétharmaduk kövér felnőtté is válik. Fontos tehát tudnunk, mi a piciknél az optimális állapot, és mikortól fenyeget hosszú távú következményekkel járó kövérség.

Csecsemőkori kövérség

Kialakulásában az öröklött hajlamon kívül elsősorban a környezeti tényezők közé sorolható helytelen táplálkozás és a mozgásszegény életmód játszik szerepet. Ezek ugyanis pozitív energiamérleget eredményeznek, ami azt jelenti, hogy a szervezet hosszú időn keresztül több energiához jut, mint amire szüksége van. A felesleg napról-napra gyűlik, elraktározódik, és az évek során lassanként elformátlanítja a testünket. A zsír nemcsak a bőrünk alatt rakódik le, hanem egyéb szöveteinkben is.

A szervezetnek ez az energiát megmentő reakciója egy takarékos gén segítségével az ősidők folyamán alakult ki, amikor még az éhezéssel fenyegető vadászó-gyűjtögető életmód idején szükség volt erre a túlélés érdekében

.Az egészségünket és életkilátásainkat elsősorban az alma-típusú kövérség veszélyezteti, ami arról ismerhető föl, hogy a has körfogata nő meg. A hormonális okból létrejött elhízás részaránya csak töredéke ennek a betegségre vezető állapotnak. Ezer kövér gyermek közül csak egy-kettőt érint, és míg a már gyermekkoruktól kövér gyermekek általában magasabbak is a kortársaiknál, ők inkább alacsonyak, egyeseknél szellemi elmaradás is lehetséges.

A kövérség következtében vannak hormonális eltérések, de ezek másodlagosak, és nem a köztudatban élő elváltozások. Kiderült ugyanis, hogy a zsírszövet hormontermelő szerv, és igen bonyolult rendszert képez, melyet még ma sem ismerünk teljes egészében.

A kövérség az esztétikai hibán túl tehát, sajnos, számos, az életet veszélyeztető betegség csíráját is magában hordja, amelyek – mint az időzített bomba – csak hosszú évekkel később nyilvánulnak meg. Talán ez az oka, hogy miért nem tudatosult a köztudatban a kövérség és egyes betegségek (érelmeszesedés, magasvérnyomás, szívinfarktus, agyvérzés, cukorbetegség, rosszindulatú daganatok, mozgásszervi betegségek, stb.) szoros összefüggése, és ezért tekintenek rá elnézően.

A túlsúly nem mindig jelent kövérséget, hiszen a kisportolt gyerek jól fejlett izomzata miatt is lehet súlyosabb kortársainál. A kövérséget tehát a test magas zsírtartalma jelenti.

A különböző életkorokra jellemző testsúlyhoz viszonyított átlagos zsírtartalom:

    Születéskor 12%
    6 hónapos korban 30%
    2 éves korban 20-25%
    5 éves korban 12,5-15%
    10 éves korban 18%
    18 éves korban fiúkban 15-18%

    lányokban 20-25%

    majd évente 1% a gyarapodás

Az emberi élet során vannak kritikus időszakok. Ezért kedvezőtlen a születéskori magas súly és az élet első 12 hónapja (csecsemőkor).

A zsírszövet a magzati élet 25-30. hetében alakul ki. A zsírszövet tömege egyrészt úgy gyarapszik, hogy a zsírsejtek száma szaporodik, másrészt úgy, hogy a meglevő zsírsejtekben több zsír tárolódik. A zsírsejtek számának szaporodása és növekedése szorosan összefügg a várandós anya szénhidrát- és zsírfogyasztásával. A magas születési súly azután magában hordja az elhízás kockázatát. Ezért a csecsemőtáplálás tulajdonképpen már a méhen belül kezdetét veszi.

A terhesség minősége, majd a magzat nagysága és életképessége, életkilátásai szoros kapcsolatban áll az anya előzetes egészségi és tápláltsági állapotával. A rosszul táplált anyának kisebb az újszülöttje, megbetegedési, elhalálozási hajlama nagyobb fokú. A rossz szociális körülmények között élő, rosszul táplált, elégtelen tápanyagraktárakkal rendelkező nő nem tudja hátrányát a terhesség folyamán behozni. A születési súly pedig szoros összefüggésben áll a megszületett gyermek életkilátásaival: mind az alacsony, mind a magas születési súlynak lehetnek kedvezőtlen következményei.

A szoptatás

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) ajánlásával egybehangzóan úgy véljük, hogy az anya a csecsemőjét lehetőleg 6 hónapos koráig (5-7 kg testtömeg elérése) kizárólag szoptassa, 6 és 12 hónapos kora között (tehén-, kecske-) tej helyett tápszert adjon. Az ezután javasolt elválasztási tápszer fehérjében gazdagabb, vasban dúsabb, vitamin-, ásványianyag-, nyomelem-tartalma is az életkornak megfelelő.

A szoptatás idején az anyának 2-2,3 MJ/nap többletenergia bevitele ajánlott, csak így lehetséges a terhesség alatt raktározott súlyfelesleg felhasználása, a kívánatos testtömeg visszaállítása. Ez nem fogyasztást jelent, a terhesség és szoptatás idején erre nem gondolhatunk.

Csecsemőkori fejlődés

Egy gyerek életében különböző fejlődési szakaszok váltják egymást. Hosszabb ideig kell figyelemmel kísérnünk egy gyerek fejlődését ahhoz, hogy meg tudjuk állapítani róla, igazán kövér-e. Szerencsére a csecsemőkori kövérség ritkán vezet később kövérséghez. A csecsemőkori elhízás 4-5 éves korra többnyire megszűnik, mintegy 3%-uk marad csak kövér. Más adat szerint a 6 hónapos korukban elhízott csecsemők 14%-ából lesz kövér felnőtt 20-30 éves korukra.

A 2 éves kor körüli kövérség már figyelmet érdemel, de az igazi kövérség leggyakrabban majd csak 4-11 éves kor körül kezdődik, és csak ekkor fenyeget élethosszig tartó kövérséggel. Ráadásul minél fiatalabb korban kezdődik, annál rosszabb.

Csecsemőkori kövérség

A fejlődés üteme mindenkinél más és más. Az élet első hónapjaiban a legnagyobb, majd kissé csökken, az energiaigénnyel együtt. Újabb adatok azt mutatják, hogy a csecsemőknek kevesebb táplálékra van szükségük, mint korábban gondoltuk. 6 hónapos korig ez kb. 600 kcal naponta. A nagy energiaigény féléves kor körül csökken, majd miután a csecsemő aktivitása folyamatosan nő, az energiaszükséglet a 6-7. hónaptól ismét emelkedik.

Az első életévben a csecsemő megháromszorozza a születési súlyát, testfelszínét megduplázza. Az anyatejes csecsemőket összehasonlítva a tápszerrel tápláltakkal az első 2-3 hónapban a növekedési ütemük megegyező, de azután kissé lassúbb. Így van ez a súlyfejlődésükkel is az első életévben. A szoptatott csecsemők növekedési üteme két éves kor után már megegyezik a tápszerrel tápláltakéval. Súlyfejlődésük azonban mindig kissé alacsonyabb marad, ami kedvezőnek tekinthető. Tápszerrel, üvegből könnyebb túltáplálni a csecsemőt, és a szülő persze örül, ha gyermeke gyorsan fejlődik.

Hallottunk már olyat is, hogy a 3 hónapos szoptatott csecsemő nagyszülei arról panaszkodtak, hogy “csak” szopik, az étrendje nem elég változatos. Mindenesetre a szoptatott csecsemők között a későbbiekben sokkal ritkább a kövérség.

Anyatejes csecsemő is elszenvedhet túltáplálást. Különösen az első napokban-hetekben gyakori a túltáplálás nem sokkal a szülészetről való hazajövetel után, amikor a család nem ismeri még egymást – különösen az első gyermeknél – és az újszülöttet minden hangadására megszoptatják, mert azt hiszik, hogy éhes. Nem tudván olyan gyorsan megemészteni a táplálékot, ahogy kapja, az újszülött azért sír, mert feszül a hasa a sok evéstől.

Természetesen fontos a csecsemő súlyfejlődése, hiszen, ha nem szabályszerűen gyarapszik a súlya, “ha nem tudja a könyvet”, akkor megbújó betegségre kell gondolnunk. Csak nem régen állnak rendelkezésre a csecsemők, ill. 0-3 éves korúak fejlődését nyomon követő új táblázatok, amelyek a testhossz, a testtömeg, a testtömeg index, a fej- és felkar-körfogat adatait tartalmazzák. Ne feledjük azonban, hogy ugyanilyen jelentős a gyerek szellemi, értelmi fejlődése is valamint a mozgásfejlődése, amit a túlsúly gátolhat.

Megelőzés

Újabban a kövérséget is a káros szenvedélyek, a viselkedési devianciák körébe sorolják. A megelőzést már az igen korai gyermekkorban el kell kezdeni, amikor kialakítjuk az életre szóló szokásokat. Nehéz elfogadtatni, hogy a család öröklődő betegségei a helytelen táplálkozás következményei (cukorbetegség, magas vérnyomás, stb.) Pedig a kövér gyermek sikeres kezelése a család részvétele nélkül kilátástalan.

Az anyatejes táplálásnak különös jelentősége van a későbbi betegségek megelőzésében is, mint pl. a cukorbetegség, de a kövér gyermekek fele nem kapott, vagy csak rövid ideig anyatejet. A mesterségesen tápláltaknál a bevitelt az anya szabja meg, és ez könnyen vezet túltápláláshoz.

Kapcsolódó cikkeink:

  • A csecsemőkori elhízás
  • Hazánkban van a legtöbb túlsúlyos gyerek
  • A nagyméretű cumisüvegek is felelősek lehetnek a csecsemőkori súlyproblémákért?
  • Forrás: Madarász Utcai Gyermekkórház és Babaszoba.hu